Köszönöm, kedves Gizi! Tényleg rossz, hogy olyan messze vannak!! De szeptember végén meglátogatjuk Őket, és Tomika velünk is jön két hétre! Már nagyon várjuk :)
Tündérek a kis unokáid! A nagyobbik már komoly, biztos játszik vagy legalábbis szeretne a picivel? Hogy eltelt ez az 1 hónap olyan mintha most írtad volna hogy megszületett. Akkor gondolom alig várod már a szeptembert? Addig még nem voltam nagymama nem is gondoltam milyen ez az érzés.Nagyon szerettem és szeretem a gyerekeimet, de valahogy nagymamának lenni egészen más!
Köszönöm, kedves Éva!! Szegény Tomikám most meg van zavarodva, mert eddig Ő volt a világ közepe a Szüleinek, most meg osztozni kell a kicsivel a Szülők figyelmén, ez kicsit megviseli. Imádom, tegnap is küldte a puszikat a Skype-on. Az ember legszívesebben megölelné, és nem engedné el többé :) Igen a Nagyszülőség egészen más. Minden másképp lát az ember ennyi év tapasztalatával a háta mögött. És a dolgok is átértékelődnek. Szuper jó érzés!!
Marisz57 - Reméljük úgy lesz, és a kezdeti nehézségek elmúlnak!
Petra - Köszönöm :) Csak az szomorít, hogy olyan messze vannak (Anglia) :(. Viszont annak nagyon örülök, hogy Tomika eljöhet hozzánk hamarosan pár hétre :D
Valóban nagy távolság, ilyen világot élünk, sajnos! Gyönyörűek a gyerekek, nagyon sok örömteli percet, órát, évet és évtizedeket kívánok Nektek a legjobb egészségben. Én is vágyom már a dolgok átértékelődésére, előbb-utóbb csak összejön ;)
Nagyon szépek az unokáid, büszke lehetsz rájuk:)
VálaszTörlésAz vagyok :) és imádom - imádjuk Őket!!
VálaszTörlésCsodaszép unokáid vannak!!! Nem lehet könnyű, ilyen messze tudni őket magadtól.
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Gizi! Tényleg rossz, hogy olyan messze vannak!! De szeptember végén meglátogatjuk Őket, és Tomika velünk is jön két hétre! Már nagyon várjuk :)
VálaszTörlésSzépek, aranyosak!
VálaszTörlésKöszönöm :)!
VálaszTörlésTündérek a kis unokáid! A nagyobbik már komoly, biztos játszik vagy legalábbis szeretne a picivel? Hogy eltelt ez az 1 hónap olyan mintha most írtad volna hogy megszületett. Akkor gondolom alig várod már a szeptembert? Addig még nem voltam nagymama nem is gondoltam milyen ez az érzés.Nagyon szerettem és szeretem a gyerekeimet, de valahogy nagymamának lenni egészen más!
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Éva!!
VálaszTörlésSzegény Tomikám most meg van zavarodva, mert eddig Ő volt a világ közepe a Szüleinek, most meg osztozni kell a kicsivel a Szülők figyelmén, ez kicsit megviseli. Imádom, tegnap is küldte a puszikat a Skype-on. Az ember legszívesebben megölelné, és nem engedné el többé :)
Igen a Nagyszülőség egészen más. Minden másképp lát az ember ennyi év tapasztalatával a háta mögött. És a dolgok is átértékelődnek. Szuper jó érzés!!
Nagyon aranyosak az unokáid, bűszke lehetsz rájuk.
VálaszTörlésKöszönöm kedves Mrita :) Nagyon büszke vagyok!!
VálaszTörlésMindketten nagyon aranyosak. Természetes, hogy Tomika most kicsit féltékeny, de biztos elmúlik nála, majd ha Ádám nagyobb lesz és lehet vele játszani.
VálaszTörlésTündériek! Nagyon boldog nagymama lehetsz. :)))
VálaszTörlésMarisz57 - Reméljük úgy lesz, és a kezdeti nehézségek elmúlnak!
VálaszTörlésPetra - Köszönöm :) Csak az szomorít, hogy olyan messze vannak (Anglia) :(. Viszont annak nagyon örülök, hogy Tomika eljöhet hozzánk hamarosan pár hétre :D
Valóban nagy távolság, ilyen világot élünk, sajnos! Gyönyörűek a gyerekek, nagyon sok örömteli percet, órát, évet és évtizedeket kívánok Nektek a legjobb egészségben. Én is vágyom már a dolgok átértékelődésére, előbb-utóbb csak összejön ;)
VálaszTörlésVicuska - sajnos :(
VálaszTörlésKöszönöm!! :)