Meglepődtem...

hogy ma már advent első vasárnapja van 😲. Úgy rohannak a hetek, észbe se kapunk és itt a karácsony a nyakunkon. 

Isteni ebédet főztem mára, húslevest sok kacsanyakból és csirkelábból, sok zöldséggel, cérnametélttel. Bogikánk életében először rácsodálkozott az Apja tányérjában lévő csirkelábra hogy az miiii? Mondtuk Neki, hogy mi, erre meg akarta kóstolni, amin meglepődtünk  😲! Kóstolás után pedig megállapította, hogy finom, ezt Ő szereti. Úgy tűnik még több lábat kell ezután a levesbe főzni. Eddig csak Legkisebbikem meg én ettük a lábat, most úgy néz ki, Bogikám is rákapott 😃. A leves után Bogikám elkapott egy hatalmas rántott csirkemell szeletet és már gyűrte is befelé sültkrumplival, csakúgy, mint az Apja. Anya meg én inkább rántott gombaszeletet ettünk gombás rizzsel, meg sültkrumplival. Én meg se kóstoltam a csirkemellet, teljesen  rákattantam a gombára. (Gyönyörű hatalmas, még zárt kalapú friss gombát sikerült venni tegnap a piacon. A tönk két oldalánál levágtam a kalapot, a tönk feketti kalaprészt a tönkkel együtt kettévágtam, így szép gombaszeleteket kaptam, amit először lesóztam, és állás után paníroztam. A leeső kalapszélek felszeletelve kerültek a gombás rizsbe. Aki kért majonézzel ehette a második fogást. Az ebéd végeztével Legkisebbikem sajnálkozott, hogy kár hogy vége az ebédnek, ezt Ő még órákig szívesen eszegetné 😃.  Persze éjszaka dolgozott, átfagyott, kiéhezett,  jól esett neki a finom forró húsleves. Csakúgy, mint Bogikámnak, mert Ők meg Anyával elmentek kicsit sétálni, meg másik Mamával-Tatával találkozni a séta közben.

Most, hogy ráeszméltem, hogy már elkezdődött az advent, nyugodtan mondhatom, hogy ünnepi ebédünk volt advent első vasárnapján. 

Estig még összehozok egy adventi díszt, és meggyújtjuk az első mécsest. Valami olyasmit, mint tavaly: 

Sütögettünk Bogikával

                             

Először krumplis pogácsát sütöttem sajtszórással uzsonnára míg Bogikám aludt, ennek a  receptnek alapján , csak most nem hajtogattam meg. Így is Isteni volt a langyos pogácsa hideg tejjel.

 Uzsonna után mézeskalácsot sütöttünk Bogikámmal, a puha mézes receptje alapján. Annyit változtattam a tésztáján, hogy 2 egész tojás helyett 1 egész tojást és 1 sárgáját tettem bele, így nem kellett plusz liszt. Az összeállt tésztát 4 részre osztottam és kis cipókat formáltam belőle. Nem lisztezett asztalon nyújtottam ki, hanem kettéhajtott sütőpapír csík között. Így egyszerű volt a nyújtás, a kiszúrás és a tepsire pakolás is. Bogikám végig segített, a kiszúráson kívül különösen a csokicseppel  való díszítés tetszett Neki  (pici tejcsoki pasztillák a Cukrászdiszkontból), na meg a tepsire pakolás, utána pedig a kóstolás, bár először azt mondta, hogy Ő nem szereti a mézeskalácsot, a csokicseppes nagyon bejött Neki. 2 tepsi csokicseppes és 2 tepsi vagdalt diós mézeskalácsunk lett. Az első két tepsi sütési idejét pontosan mértem, 7 perc volt 175 fokon és légkeverésen, de az utolsó kettőnél elfelejtkeztem az időmérésről, így azok a mézesek kicsit sötétebbek és ropogósabbak lettek. 

Cím nélkül

 Ez a mostani helyzet annyira emlékeztet 2015. februárjára, amikor Párom volt beteg. Súlyos tüdőgyulladással került intenzív osztályra, lélegeztető gépre. H1N1, + influenza A és B vírus is megtámadta. Olyan rosszak voltak az értékei, hogy hanyatt fekvésben nem tudták lélegeztetni, hasra kellett fordítani. Az orvos azt mondta, hogy akkor lesz esélye az életben maradásra, ha vissza tudják fordítani a hátára. Addig nem is mehettem be Hozzá, amíg hason lélegeztették. Utána a homloka, az orra és a térdei sebesek voltak. És hiába lettek jobbak az értékei, soha többé nem tért magához, úgy halt meg, hogy elbúcsúzni sem tudtunk. Most látom a tévében a hasra fordítva lélegeztetett embereket, és tudom, hogy Nekik kevés esélyük van a túlélésre. Abban reménykedem, hogy a családunkat elkerüli ez a borzalom, és csodálkozom, hogy még mindig vannak, akik kacsának, rémhírterjesztésnek vélik. Én hasonló betegségben elvesztettem már a számomra legfontosabb Embert, a Szerelmemet, és nem kívánom senkinek, amin keresztül mentem,  illetve amin a családunk  keresztül ment. Félek, és féltem a szeretteimet, mert tudom, hogy ez a betegség kiszámíthatatlan. Nem lehet tudni, kire milyen hatással lehet.  Lehet, hogy valakinek nem okoz nagyobb gondot, mint egy enyhe nátha, de valaki másnak az élete végét jelentheti. Mennyi fájdalom, mennyi gyász, hány élet mehet még tönkre? Nem lehet tudni meddig tart, egyáltalán vissza tudunk-e még térni a normális élethez. Tavaly ilyenkor még csodálkozva néztük volna, ha valaki szájmaszkban mászkált volna, most meg nem lehet nélküle utcára lépni. Elképesztő mekkorát fordult a világ. Húsvétkor még abban bíztunk, hogy nyárra enyhül a járvány, most meg a karácsonyt is úgy tűnik ennek árnyékában kell ünnepelnünk és örülhetünk, ha egészségesek leszünk - az lesz az igazi ajándék. 

Vigyázzunk magunkra és egymásra, hogy minél többen ünnepelhessünk egészségesen szerető családjaink körében.

Tarkabableves

                           

Általában fehér apró szemű babot használok ha bablevest főzök, mert hamarabb megfő, mint a nagyobb babfajták, pl. a tarkabab. Nem is emlékszem, hogy valaha is készítettem tarkababból levest. A héten viszont hirtelen elhatározásból tarkabablevest főztem, egy nagy fazékkal, fél kiló pinto tarkababból, mert fehér apró babom nem volt itthon. Ezzel persze volt egy kis probléma, mert csak reggel jött az ötlet, ezért csak kb. 1,5 órát tudtam áztatni a babot többször váltott forró vízben, mielőtt főni tettem, így a főzési idő nagyon hosszú volt. Teljesen hagyományosan, forrás után lehaboztam, csak utána tettem hozzá a sót, ételízesítőt, egy jó darab füstölt szalonnabőrt, később a tisztított, nagyobb darabokra vágott zöldségeket - hagymát, pár gerezd fokhagymát, sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellergumót, és 1 nagy krumpit nyolcba vágva. Ahogy fentebb írtam nagyon lassan puhult meg a bab, kellett neki vagy 6 óra, mire elmúlt a kopogás a fazékban, mikor megkevertem az ételt. Akkor híg, világos, paprikás rántást készítettem, azzal sűrítettem a levest. Nem gondoltam, hogy olyan finom lehet a tarkabableves, amilyen lett. Minden falatját élveztem, mert a bab olyan krémesre főtt, mint a gesztenye. A gyerekeknek hiányzott belőle a füstösebb íz, vagy legalább némi sonka, ami most nem volt itthon, de Legkisebbikemnek jó volt bele a kolbász is, ezért kolbászcsipszet sütöttem neki hozzá, hogy jobban fogához való legyen. Másnap újra tudtunk enni belőle, és újra ugyanolyan jó volt, csak akkor beleforraltuk a levesbe a szeletelt füstölt  kolbászt, úgy még finomabb lett. Mielőtt a maradék újra a hűtőbe került, kiszedtem belőle a nagy zöldség és krumpli darabokat,úgy tettem el egy tálba a szinte főzelékszerűre  besűrűsödött levest. 

Ma reggel azon gondolkodtam, hogy mit reggelizzek? A hűtőbe pillantva megláttam a bablevest, így a reggeli kérdés eldőlt! Az lett a reggelim! Rosszabb sose legyen! Ezentúl biztos gyakrabban főzök tarkabablevest, mert isteni! Csak egész éjszakára beáztatom előtte a babot, hogy ne 6 óra alatt puhuljon meg 😃.

Új konyhai eszközöm

                            

A költözés óta sehol nem találtam a régi utálatos, nehezen tisztítható nokedli (művész nevén galuska) szaggatómat - szerintem kivitték a gyerekek a szeméttelepre. Azóta csak kanállal szaggattam a nokedlit, ami elég időigényes volt. A héten dióbelet, csokoládét és egyéb sütési alapanyagokat keresve körülnéztem a szegedi Cukrászdiszkont oldalán, és a sok finomság mellett a konyhai eszközök között első helyen egy egészen egyszerű, ebből kifolyólag könnyen tisztítható galuskaszaggatóval találtam szemben magam, ráadásul csak 740,- Ft-os áron, úgyhogy azonnal beleszerettem, és meg is rendeltem tegnap. Ma megérkezett a többi megrendelt áruval együtt, és azonnal ki is kellett próbálnom. Egy egyszerű paprikás krumpliba készítettem vele nokedlit. A kikevert tésztát két részletben szaggattam a kész paprikás krumpliba, kb. 2 x 5 másodperc alatt, a mosogatás utána szintén pár másodperc, teljesen el vagyok ragadtatva az új szerzeményemtől. Mondtam is a gyerekeknek, hogy ezután  biztos gyakrabban lesz nálunk nokedli, mint eddig. Gyönyörű, apró nokedli.

A Cukrászdiszont oldalát ajánlom minden sütni kedvelőnek,  van minden, mi szem-szájnak ingere, és jó áron. A házhoz szállítás kicsit drága, de legalább gyors. 

Kiflit sütöttem

                           

Mindenszentek napjának előestéjén döbbentünk rá, hogy nem vettünk kenyeret, mert vasárnapra terveztük a boltba menést. Azért nem ijedtünk meg, mondtam a gyerekeknek, hogy sütök kiflit, ha elfogy az itthon lévő kenyér. Úgy is lett. Míg elmentek Bogikával sétálni egy kicsit délután, én a régi, jól bevált recept alapján kiflit sütöttem, a recept ITT található. Most nem zsúfoltam a 16 kiflit egy tepsire és nem kentem le a sütés után tejjel, így csodaszép ropogós héjú kifliket sikerült sütnöm. Az első tepsit az eredeti leírás  szerint 15 percig sütöttem 200 fokon és légkeverésen, a másodikat 17 percig, utóbbi így egy kicsit ropogósabb lett. Finom volt mindkét adag, amit az is bizonyít, hogy egy darab nem sok, annyi sem maradt belőle. 

az első adag

és a második