Ma hajnalban meghalt az Anyukám 😢

2021.december 13.-án  legkisebb dédunokájával Krisztoferrel

Mindannyiunknak hiányzol drága Mami! Szeretünk! Soha nem feledünk!

Kellemes ünnepeket

 MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK BÉKÉS, ÖRÖMTELI

KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

Advent 3. vasárnapja / blogom 11. szülinapja

 Furcsa az idei advent, hisz az ünnepi készülődés mellett kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy még mindig nem csillapodik a járvány, sorra riasztó adatok jelennek meg az új fertőzöztek, kórházban kezeltek, és halottak számáról. Sok névtelen és híres áldozat, gyász, szomorúság és félelem hatja át napjainkat.  Csak remélni tudom, hogy családunkat elkerüli a vírus. Mi már átéltük az elvesztés borzalmát egy nagyon hasonló betegség kapcsán kis híján 7 éve, amikor drága Férjem H1N1  fertőzés miatt súlyos tüdőgyulladással lélegeztető gépre került, és két hét után, anélkül, hogy magához tért volna, meghalt 56 évesen. Azért is volt váratlan a halála, mert egy sportos, fiatalos, ereje teljében lévő, tervekkel teli FÉRFI volt, az elvesztése teljesen összetörte a családot, ezért át tudom érezni a mostani helyzet súlyosságát. Sajnálom a sok hiába elveszett életet és a sok összetört családot, akiknek már nem lesz olyan a karácsony soha többé, mint eddig. Mi két évig fát se díszítettünk, csak miután Bogikánk kicsit nagyobb lett, akkor, miatta kezdünk újra karácsonyozni. Mondhatjuk akkor "kezdte az élet benőni a gyászt". És ez a kislány azóta is "gondoskodik róla", hogy érdemes legyen élni. A cserfességével, kíváncsiságával, nyüzsgésével, az ölelésével és puszijaival, a "szeretlek mamá"-val, hogy este velem alszik el és reggel ébredés után az első útja hozzám vezet... Most is úgy gondolom, hogy drága Párom küldte nekem, vigasztalásul, hogy legyen kedvem élni. Persze imádom a többi unokámat is, Olikát, Ádikát és Tomikát, csak velük nem vagyok napi kapcsolatban, mint Bogival, akivel együtt élek. 

Ma advent 3. vasárnapján együtt meggyújtottuk a három mécsest, megbeszéltük, hogy a negyediket még miért nem, közösen énekeltünk néhány karácsonyi és Mikulásos dalt, aztán együtt pihentünk egy kicsit. Jó volt.

Az adventi díszünk, és Bogikám az idei karácsonyfánkkal, amit már feldíszítettünk, hogy minél tovább élvezhessük az ünnep fényeit.

Délután jutott eszembe, hogy ma van 12.-e, a blog 11. "szülinapja". Hihetetlen, milyen régen kezdtem és mennyire más volt akkor a hozzáállás. Volt, hogy egy-egy bejegyzés után 10-15 hozzászólás is volt, manapság több hét is eltelik, míg akad egy. Persze nem készítek különlegességeket, csak egyszerű ételeket, amit szeretünk, és persze sokkal ritkábban posztolok, mint régen. Az év elején kiderült magas cukorértékem miatt már nem is sütök olyan gyakran, mint szeretnék. Mégis... Régen voltak blogbarátságok, ami manapság már nem jellemző sajnos. A régiek közül sokan abbahagyták a blogolást, volt, aki törölte, vagy átnevezte a blogját. És mindenki rohan a dolga után. Felgyorsult a világ, még annál is jobban, mint régen, pedig régen se volt lassú... De az is lehet, hogy én lassulok már a többiekhez képest. 

Azért hálásan köszönöm mindenkinek aki még olvas! 

Nagyon-nagyon köszönöm!

Télapó váró

                                       

Bogikámmal megsütöttük ma a Télapó váró mézeskalácsot. Már le is teszteltük, nagyon finom lett. Most direkt kicsit tovább sütöttem, hogy kissé ropogós legyen, ami nagyon jót tett neki. Hideg tejjel isteni uzsonna lett Bogikámnak és nekem is. Biztos a Télapónak is ízleni fog :). 

A puha mézes receptje alapján sütöttem, és csak egy icipicit változtattam rajta, mert nem volt itthon porcukor, ezért kristálycukor került bele, és mivel most XL-es tojásunk van, abból csak egyet raktam bele. (Ez a ma feltört nem volt két szikű, de a tegnapi rántottához feltört 6 tojásból 3 két szikű volt, a hat tojásnak 9 sárgája volt.)

Hozzávalók:

50 dkg finom liszt, 2 teáskanál szódabikarbóna, 1-1 teáskanál őrölt szegfűszeg és őrölt fahéj, 15 dkg puha margarin, 15 dkg kristálycukor, 15 dkg méz, 1 egész XL-es tojás

Az anyagokat összegyúrtam, négy részre osztottam, egyenként két sütőpapír között nyújtottam ki,  Bogikámmal kiszúrtuk és sütőpapírral bélelt tepsire pakoltuk, (egyre ügyesebb a Nagylány 😃) 180 fokra és légkeverésre állított sütőben tepsinként 8,5 percig sütöttük. Amivel nem dolgoztam, nejlonnal letakarva tálban tartottuk, hogy ne száradjon ki a tészta. Összesen 4 tepsivel lett. A fényképezésre már alaposan megcsappant a mennyiség, olyan kapós volt. 

 

Abált bőrös császár

                               

A múltkorában, kb. 2 hete vettünk egy szép bőrös tokaszalonnát, meg két szép darab  bőrös császárt. Akkor megabáltam a tokaszalonnát, a nagyobb bőrös császárt pedig felszeletelve megsütöttem. Mindkettő utolsó falatig elfogyott, és nagy sikere volt. Rájártunk, amíg tartott. A kisebb bőrös császárt lefagyasztottam. Ez került ma elő a fagyasztóból, ezt abáltam meg.

Az abaléhez 2 liter vizet forraltam 1,5 púpos fehér műanyag kanál sóval, ugyanannyi ételízesítővel (amit egy teatojásban raktam a vízbe) és jó fél csomag fokhagyma granulátummal. Ebben abáltam lassú tűzön, fedő alatt a felengedett bőrös császárt  2,5 óráig. Két óra főzés után a csontokat szépen ki tudtam venni a húsból, de húsos felével lefelé fordítva hagytam még főni, hogy a fűszeres lé a csontok helyén is jól átjárja. Teljes puhulás után tányérra szedtem, megpergettem kis sóval, megszórtam fokhagyma granulátummal és csípős fűszerpaprikával. Kihűlés után már megkóstoltam egy szeletet, nem bírtam kivárni, hogy kidermedjen a hűtőben. Isteni volt, vérré vált bennem ez a jó húsos-bőrös finomság. Igaz nem egy csajos kaja, de a fiaimmal együtt én is oda vagyok az ilyesmiért. Főleg így jó csípősen.