2018. augusztus 27., hétfő

Bogika szülinapja - szülinapi torta

Drága kis Bogikánk 2 éves lett, Isten éltessen sokáig édes kis Tündérkém 💗. Kis családi ünnepségen köszöntöttük meg a hét végén.  

Boldog szülinapot Bogika 💗

Az eddigi próbálkozásaim közül az egyik legfinomabb tortát sikerült elkészítenem Bogikánk második szülinapjára. Feketeerdő tortában gondolkodtam, de tudom, hogy Bogi idegenkedik  a gyümölcsöktől (úgy látszik ez családi vonás, mert Tomika is idegenkedett a gyümölcsöktől ilyen kis korában), ezért kihagytam a meggy sort a tortából, a meggyes főzött krémet összekevertem a vanília pudinggal, jól összeturmixoltam,  hogy egészen sima egynemű massza legyen, ici-pici rumaromával megbolondítottam kicsit, aztán az egészet jól elvegyítettem 0,5 liter keményre felvert Meggle cukrászhabbal. Így teljesült az a vágyam, hogy halvány rózsaszín tortája legyen Bogikának. Igaz, hogy nem olyan trendi, amilyenek mostanában divatosak, de azért szép is lett és isteni finom is. Érdemes kipróbálni.


Hozzávalók a piskótához:
6 tojás szétválasztva, 6 evőkanál porcukor, 5 evőkanál rétes liszt, 1 evőkanál átszitált sötét kakaópor.

A 6 tojás fehérjét nagyon kemény habbá vertem az összes cukorral, majd belevegyítettem a jól elhabart tojássárgákat. Ezután 2 kanalanként a lisztet kevertem bele, ill. utoljára a liszt mellett a kakaóport is. 160 fokra előmelegített sütőben légkeverésen sütöttem 15 percig, majd a sütőt 150 fok alá állítva további 20 percig. Végül a kikapcsolt sütőben töltött még kb. 5 percet a piskóta, mielőtt kivettem hűlni.  

Hozzávalók a vaníliás krémhez:
4 dl (400 ml) tej, 4 evőkanál cukor, 3 csomag vaníliás cukor, 1 csomag vaníliás pudingpor

A cukrokkal felforraltam 3 dl tejet, a maradék 1 dl-ben feloldottam a pudingport, a forró tejhez öntöttem és 2-3 percig főztem takarékon, majd hagytam kihűlni.

Hozzávalók a meggyes krémhez:
3,75 dl (375 ml) meggybefőtt lé, 1 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás pudingpor

A cukorral felforraltam 3 dl meggybefőtt levet, a maradék 0,75 dl meggybefőtt lében feloldottam a pudingport, ugyanúgy főztem, mint a vaníliás pudingot, aztán ezt is hagytam kihűlni. 

Kihűlés után a kétféle krémet botmixerrel alaposan összeturmixoltam, belekerült a rumaroma, majd 0,5 liter (500 ml)  keményre vert Meggle cukrászhabbal összedolgoztam. Ezzel a krémmel kentem meg a háromba vágott kakaós piskótát belül és kívül is, a maradék krémmel díszítettem. 

Nemcsak nekem, de a családnak nagyon tetszett ez a halvány rózsaszín torta, kinézetre és ízre egyaránt. 



2018. augusztus 25., szombat

Még néhány nyaralós kép - hazaértek - utazási nehézségek

Bár fényképezőgép nem volt a fiataloknál a kirándulásokon, a fürdőben, meg a játszótéren, a telefonokból előkerült pár kép, amit még szívesen megosztok itt is. 

Mórahalmi bivalyrezervátumban


Napfényfürdőben - a fiúk nagyon élvezték a fürdést és a hosszú csúszdákat



Játszótéren - itt is csúszdáztak, hintáztak, tollasoztak, fociztak, kondigépekkel játszottak



Hosszú és kimerítő utazás után hazaértek végre Angliában élő Unokáim. Tegnap (pénteken) késő délután még Szentendréről Skype-oltunk, mielőtt a reptérre indultak, nagyon fájó volt belegondolni, hogy nemcsak kb. 200 km választ el Tőlük, hanem kb. másfél ezer. Ki tudja mikor jöhetnek el megint. Legutóbb is 3 éve voltak itt, Tatuska halálának évében. Remélem azért, hogy nem kell újabb 3 évet várnunk, hogy megint megölelhessük egymást.

Szegénykéim idefelé és visszafelé is nagyon megjárták a repüléssel. Idefelé elveszett másik Nagyijuk csomagja, és közel két órás késéssel szállt le a gépük, este fél 10 helyett éjjel 23.22-kor, de mire ki tudtak jönni a terminálból már 00.20 volt. Akkor éjjel még el is tévedtünk hazafelé jövet, így hajnali fél 4-re értünk haza, hulla fáradtan. (Nem volt autópálya matricánk, ezért a 4-es útról mentünk a reptér felé, visszafelé is úgy próbáltunk jönni, aztán át az 5-ösre  Dabas felé, de valamit elnézhettünk, mert egyszer csak egy faluvégi kihalt állomásépületnél találtuk magunkat. Visszafordultunk, és utána nemsoká megtaláltuk a helyes utat szerencsére. De persze úgy van kitalálva a reptérre vezető út, hogy ne lehessen elkerülni a fizetős autópálya szakaszt, ezért kaptunk is egy 14.800,- Ft-ról szóló büntetést. -   Fizessen a jó nép ha akar, ha nem.)



Most visszafelé már jó korán, este 7 körül kimentek Szentendréről a reptérre, nehogy valami gubanc (baleset) miatt lekéssék a gépet, ami 21.50-kor indult volna, ha az a volna ott nem lett volna. Először 1, majd több mint 2 órát írtak ki késedelemnek, végül hajnali 0.41 perckor szállt fel a gépük, és magyar idő szerint 2.47-kor szállt le a London Stansted reptéren. Onnan is mire kikeveredtek és hazaautóztak, hajnali 4.30 lett, ottani idő szerint, ami magyar idő szerint fél 6. Szegénykéim este hétkor már a reptérre készültek, úgyhogy majdnem 10 óra lett az alig több, mint 2 órás repülőútból. Elképesztő. És a Ryanair szinte összes gépe állandóan ilyen késésekkel repül. Hiába "olcsó", szerintem ez akkor is elfogadhatatlan. Még a felnőtteket is megviseli egy-egy ilyen repülőút, hát még a gyerekeket.


És akkor az még hab a tortán, hogy amikor Legkisebbikemék (Párjával és Bogikával) vitték Őket Szentendrére, az az út is eléggé félresikeredett. Kb. 3/4 11-kor indultak, úgy gondolták, hogy kb. 2 és fél óra alatt odaérnek. (Most volt autópálya matrica is.) Az odaút rendben is volt, kicsit beszélgettek az ottani családtagokkal, meg megpihentek kicsit, aztán fél 4 körül indultak haza, de elhatározták, hogy út közben meglátogatják Párom Édesanyját Tószegen, kicsit pihennek, csak úgy indulnak tovább. Igen ám, de az M0-án felborult egy sóderszállító teherautó, így Szolnokra csak este fél 8-kor értek és ott is eltévedtek, úgyhogy jó későn értek Mamához, aki már azt gondolta, hogy mégse mennek be Hozzá. Végül csak megtalálták a helyes utat, megpihentek Mamánál, aki meg is vacsoráztatta Őket, úgy indultak tovább. Éjjel negyed 12-re értek haza, én meg halálra idegeskedtem magam azon a napon. 

Hiába na, úgy tűnik az utazás mindig nehézségeket rejt, nemcsak élményeket, meg szépséget, de legalább megnyugodhatunk, a Kicsikéim szerencsésen hazaértek Angliába. 

2018. augusztus 22., szerda

Elmentek :'(



Olyan gyorsan elrepült ez a három hét, még alig kaptunk észbe és már vége is lett Angliában élő Unokáim szegedi nyaralásának. Pedig hosszú napjaink voltak, mert a nagy meleg miatt csak kora délelőtt, meg késő délután tudtak játszótérre, vagy fürdőbe menni, így a lefekvés többnyire este fél 10-10-ig húzódott. Az ágyból még nézhettek állatos ismeretterjesztő filmet, de  nem sokáig bírták a kimerítő nap után.  Játszótérre, fürdőbe, vadasparkba, és egyéb kirándulós helyekre Lekisebbikem Párjával és Bogikával együtt vitte el a Fiúkat, mert nekem a térdfájásom mellé még beütött egy derék becsípődés is, úgyhogy örültem, hogy a ház körüli teendőket meg tudtam csinálni, meg  itthon tudtam a Kicsikéimmel játszani. Sokat játszottunk, különböző társasjátékokat (Ki nevet a végén-t, Teddy macit, sakkot, Fekete Pétert, a számítógépen golyós ügyességi játékot), tollasozhattak és teniszezhettek Tata teniszütőivel, építhettek lego-val és fa kockákkal is, illetve a sok régebben itt maradt játékkal is játszhattak (Hot Weels, reptér, kisautók, stb),  rengeteget rajzoltak, színeztek, de szívesen játszottak Bogikával és Bogika velük. Kicsit pótolta féltestvérüket, Annácskát.  Nagyon egy húron pendült a három gyönyörűségem. Nem tudom Bogika hogy fogja viselni a hiányukat. Bogikám nemcsak együtt játszani szeretett velük, de enni is mindig csak olyat akart, mint a fiúk. Szerencsére most többféle ételt szerettek, mint régebben, szépen ettek. Az édességet viszont pont úgy szeretik, mint régen, és a hőségben jól esett a napi jégkrém adag is. Örültem, hogy nem édes löttyöket, hanem vizet szeretnek inni, Tomika legtöbbször csapvizet akart, még a bubimentes víz sem kellett neki. Ádikám inkább bubis vizet választott legtöbbször. Néhány kis "kanálcsörrenést" leszámítva nagyon szép három hetet tölthettünk együtt, Tatát is gyakran emlegetve, sőt még a négy évvel ezelőtti együtt fürdéskor készült rövid filmeket, meg egy régi nyaralásunkon készült filmet is megnéztünk, így Tatuskát is újra felidézhették élő valójában. Ádámkám még csak 3 éves volt, amikor utoljára együtt voltak Párommal, így Ő nem emlékezett Tatára, de Tominak sok szép emléke volt Róla. 
Most néhány napot még Szentendrén töltenek, majd csak pénteken este repülnek vissza Angliába. Remélem szerencsésen hazaérnek, és gyakran keresnek majd Skype-on, úgy, mint régen. 

Sajnos az idén csak kevés fénykép készült, de néhány képet azért meg tudok osztani  a kiruccanásokról:

Szeged Szent István téri víztoronynál






Vadaspark






Cuki majmocskáim :)

És mivel ez egy gasztroblog, néhány szót az ételekről is írnék.
Reggelire mézes, fahéjas és kakaós gabonapelyhek közül választhattak tejjel, vagy rántottát, pirítóst, tetszés szerint vajjal, sajttal, sonkával, kolbásszal, vagy szalámival, zöldpaprikával-paradicsommal - utóbbiak Szüleim kertjéből.
Tomi néha kakaót, Ádi hideg tejet kért a reggelihez.
Ebédre többnyire egytálételeket készítettem, tésztákat különféle mártásokkal, pl. magyaros lecsós mártást kolbásszal-virslivel, olaszos paradicsomos-sonkás mártást, sajtmártást kétféle sajtból, volt túrós-tejfölös-pörcös tészta is, meg carbonara,  rakott tészta is készült maradék csirkepörkölt és hozzá főzött tészta felhasználásával, jó sok tejföllel, reszelt sajttal a tetején. Egyik szombaton pizzát is sütöttem, 4 tepsivel. (Paradicsomos alappal, szalámis-hagymás-zöldpaprikás-sajtos, kolbászos-hagymás-zöldpaprikás-sajtos, halas-kukoricás-hagymás-sajtos, és sonkás-kukoricás-hagymás-sajtos.)
Ha nem tészta készült, akkor rizses hús, sültcsirke, krumplis tarhonya virslivel-kolbásszal, rántott sajt, rántott hús, rántott süllőfilé, sajtgolyók, fasírt, töltött paprika-ill. paradicsomos húsgombóc, melléjük köretnek petrezselymes krumpli, krumplipüré, sült krumpli, vagy fűszeres tepsis krumpli.  A sertéspörkölthöz pirított tarhonyát és tésztát is főztem, a csirkepörkölthöz csak tésztát.
A levesek közül a húsleves jött be Nekik legjobban, hol csigatésztával, hol eperlevél tésztával, Tomikám és Ádikám is nagyon szerette, hatalmas adagot ettek meg belőle, volt, hogy Tomi vacsorára is kért húslevest. A tejfölös krumplilevesből is szépen ettek, ami után palacsinta  dukált, - kakaós meg baracklekváros, de a kakaós jött be a csapatnak, úgyhogy még kétszer volt a három hét alatt, egy-egy nagy tállal. A friss gyümölcsök közül Ádinak az őszibarack tetszett legjobban, de a barackbefőttet is szerette, a befőtt  Tominak is nagyon ízlett, de friss barackot nem kért hiába mondtuk, hogy az volt Tata kedvenc gyümölcse.
Uzsonnára túrókrémet, gyümölcsös joghurtot, kis adag szendvicset, vagy melegszendvicset kaptak, sajttal, vagy rácsos sültkrumplit - amit Ők házi chips-nek hívtak :), ill. muffint, vagy kakaós csigát.
Vacsorára kaphattak ebédről maradt főtt ételt, vagy ha ahhoz nem fűlt a foguk akkor a reggelihez hasonlóan sajtot, sonkát, szalámit, kolbászt lehetett a szendvicsre, vagy melegszendvicsre választani,  ill. mellé zöldpaprikát, paradicsomot, de volt néhányszor főtt virsli is mustárral, ketchuppal - érdekes, hogy ahhoz is mindig "vajas" kenyeret kértek. Csináltam olajos halkrémet is, de annak inkább a család többi tagja örült. Persze vacsora után is ehettek gyümölcsös joghurtot vagy ihattak kakaót, hideg tejet, ki mit kért.
Érkezésükkor a szokásos csokitortával vártam Őket, utána inkább különféle muffinokat sütöttem, mert egyszerűbb, gyorsabb és finom, - csokisat, almás-narancsosat, diósat, meggyes-csokisat. Kakaós csiga is készült egyszer. És persze volt édesség is, de egyszerre soha nem sok. Csokoládé, néhány szem gumicukor, vagy gyümölcsös puha cukor (mint régen a frutti), kinder pingui, tejszelet, túró Rudi, Dörmi maci, pálcikás vagy tölcséres jégkrém, de mindig csak evés után.

Remélem jövőre is eljöhetnek és kedvük is lesz eljönni hozzánk. Mi nagyon élveztük az együtt töltött napokat.

2018. augusztus 9., csütörtök

Unokáim

Július 30-án, 3 év után újra átölelhettem Angliában élő Unokáimat. Kicsit több, mint három hetet töltenek nálunk. Vasárnap Párom Édesanyja is eljött hozzánk, hogy láthassa távolra szakadt és szegedi Dédunokáit. Megragadtuk az alkalmat, és közös képet készítettünk a kis Drágáimról. 


Sajnos csak ez az egy kép készülhetett, mert a gép éppen lemerült. Hátul a fiúk, Tomi (9), Ádám (7) és Olika (3), elöl Bogika, (27-én lesz 2).