Karfiolos tojáslepény, céklapuding, gyöngytyúkleves és egyebek

A múlt héten Legkisebbikemék nyaralni voltak, én meg hanyagoltam kicsit a blogot. Persze azért nem éheztünk Apával, sőt újdonsággal is próbálkoztam.Többnyire hagyományos ételek készültek, amik már szerepelnek a blogon, úgyhogy olyat nem is fényképeztem. Pl. karfiollevest, amit most idő hiányában gyorsfőző fedővel főztem. De ami mégis különlegessé tette, az az volt, hogy "normál üzemmódban, fedő alatt felforraltam levest, zöldségekkel, sóval, borssal ízesítve, mint egy húslevest, akkor beletettem a szárított készen kapható 8 tojásos csipetkét, csak utána zártam le a fedőt és onnan számítva főztem 7 percig a levest. Kicsit tartottam tőle, hogy szétfő a csipetke, de nem, sőt :) al dente maradt :), finom volt. Második fogásnak akkor Apa kérésére tejfölös-pörcös tészta készült, - én reszelt sajtot is tettem rá. Vacsira karfiolos-virslis-sonkás tojáslepényt sütöttem, amit meg sem akartam mutatni, de aztán meggondoltam, mert finom volt, annak ellenére, hogy a kerámia serpenyőben sütve lekapta kicsit a közepét. 

Hozzávalók: 5 db szép nagy, levesben előfőzött karfiol rózsa, 1 kisebb fej hagyma felaprítva, kevés olaj, 1 pár bécsi virsli vékonyra szeletelve, 4 vékony szelet fokhagymás karaj (LIDL) vékony csíkokra vágva, 5 db tojás, himalája só. 

Először a hagymát dinszteltem meg kevés olajon, aztán ráraktam a virslit-sonkát, kicsit megpirítottam, aztán a karfiolrózsák következtek, amiket fakanállal apróra böködtem a serpenyőben. Azt is lepirítottam kicsit, aztán ráöntöttem a kevés sóval elhabart tojásokat. Megvártam, míg fordíthatóvá vált, aztán lapáttal fellazítottam - lehet, hogy több olaj kellett volna alá, akkor nem kapta volna így oda - tányérra borítottam, a tányérról pedig visszacsúsztattam a serpenyőbe. A másik oldalát is megsütöttem és már ehettünk is. Apa is megette, pedig inkább a laza, lágy rántottát szereti.

Következő nap tejfölös gombalevest készítettem csipetkével, meg resztelt csibemájat krumplipürével, azt csípős csalamádéval tálaltam., de csak a felét bírtuk megenni.  Másnap megettük ebédre a gombaleves maradékát, meg a resztelt máj  maradékát hidegen, friss kenyérrel és ecetes almapaprikával. Így megint isteni ebédünk volt. (Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy mikróban megmelegítettem a reszelt májat. - Olyan szaga lett, mint a kutyakajának, a kukában landolt.)

Délután rám tört a próbálkozási vágy. Egy ismerőstől kaptunk egy hatalmas céklát, úgy gondoltam kipróbálom milyen lenne a céklapuding. Egyszer régebben már készítettem parajpudingot, az nagyon ízlett, hát most a céklával is megpróbálkoztam. Megtisztítottam a hatalmas céklát - gumikesztyűben, mert az első vágás után szinte azonnal mindenem piros lett. Felvágtam, mint a krumplit szokás, és kb. 2-2,5 dl víz, kevés só és őrölt kömény hozzáadásával főztem egy jó darabig.  Nem néztem az időt, de kb. 40-45 percig. Kevés víz volt még alatta, és nem is volt még igazán puha a cékla, de nem volt türelmem tovább várni, nekiestem botmixerrel és krémesre csapattam, aztán otthagytam, hogy kihűljön. Amikor hidegre hűlt megkóstoltam és finomnak találtam. Nem akartam túlspekulálni, meg lusta voltam receptet nézni hozzá, ezért tettem bele 2 evőkanál 30 %-os tejszínt, meg két egész tojást, még leheletnyi őrölt köményt és egy pici csipet sót,  ezekkel jó habosra turmixoltam, és margarinnal kikent kis tálakba pakoltam. A tálakat meleg vízzel feltöltött tepsibe, és irány a 150 fokra előmelegített sütő, ahol kb. 1 órát töltöttek a lágyan remegő pudingjaim. 1 óra elteltével már nem remegtek olyan lágyan, ezért kivettem őket, és persze azonnal meg kellett kóstolnom. Azonnal be is kanalaztam belőle kettőt, mert nekem nagyon ízlett. Apa utálja a céklát, így ezt nem kóstolta meg. 

A negyedik napon a krumplipüré maradékát alakítottam át fokhagymás-petrezselymes burgonyakrém levessé :) - fő a takarékosság alapon. Második fogásnak padlizsános-cukkinis-kolbászos-paradicsomos  masnitészta készült, hasonlóan EHHEZ, csak az egyik padlizsán helyett cukkini került bele és a végén összekevertem a tésztával.

Az ötödik napon zöldbabfőzeléket főztem jó fokhagymásan, csilivel ízesítve, már magában is elég fűszeres volt, de Apa kedvére sütöttem mellé egy kis baconös virslit. 

A hatodik napon már nagyon vártuk haza a Gyerekeket, hát megfőztem végre, amit Apa már kér egy ideje, mert Legkisebbikem is azt mondta, az jó lesz "fogadó ebédre". Így mi már szombaton megkóstolhattuk a vegyes sertéspörköltet, amit 8 körömből, 6-6 farokból és fülből és 1 csülökből főztem, úgy kezdve, mint a sima körömpörköltnél. Most a körmöket csak félbe vágtam, illetve amelyiknek volt, a végéről levágtam a nagy bütyköt (mindezt késsel és nem bárddal, nehogy szilánkos legyen).  És most először odatettem a körmöt, mert úgy gondoltam, a félbe hagyott körmöknek több idő kell. Aztán kb. fél-háromnegyed óra főzés után tettem bele a farkokat, újabb fél óra után a füleket, majd  legvégül a falatnyi darabokra vágott csülköt. Összesen 4,5-5 órán át főztem, úgyhogy minden vaj puha lett, a húsok szinte leomlottak a csontról, és a lé is olyan ragadós, ahogy azt kell. Először csak kenyérrel és savanyúsággal kóstoltuk, de mire Legkisebbikem is megjött, krumplit is főztem hozzá. 

A fogadó ebéd első fogása gyöngytyúkleves lett. A csarnokban vettem egy szép tisztított gyöngytyúkot, feldaraboltam, sok zöldséggel főztem meg gyorsfőző fedővel, szokásos jelzések után 25 perc alatt. Hagytam még 5 percet állni, aztán visszahűtöttem a fazekat és a levest rászűrtem a    közben megfőzött csigatésztára. A tészta főzővizét ugyancsak sóval, összekötözött petrezselyemzölddel és zöldpaprika darabkával tettem ízesebbé.

Hát ennyi volt a múlt hetünk, most egy bejegyzésbe összesűrítve. 

Parajpuding

Családom ma megint szétszéledt (ki munka ügyben, ki kikapcsolódni), valószínűleg csak este jönnek haza , ezért ma kísérletezhettem egy kicsit. Már régen a fejemben motoszkált, hogy a spenótot valami habos-krémes formában kellene elkészíteni, felfújt, vagy puding  formában. Eszembe jutott, hogy van nekem egy gyönyörű, régi szakácskönyvem, ami elsősorban zöldséges ételek újfajta elkészítési módjával ismertette meg anno az újdonságra vágyó háziasszonyokat. Meg is találtam a könyvben amit kerestem, a parajpuding elkészítésének módját.

Liscsinszky Béla 1990-es kiadású könyve, a Reform szakácskönyv volt az első igazán szép kiadású, képekkel sűrűn illusztrált szakácskönyvem, amit aztán sok másik követett még :)

Az eredeti receptet is betettem, hogy mindenki láthassa a kiindulást, én azonban nem egészen így készítettem el. Az én hozzávalóim:

• 1 csomag (50dkg) mirelit parajpüré


• 1 kis fej lila hagyma


• 3 dkg vaj


• 1,5 csapott fehér kanál szitált ételízesítő


• 2 kávéskanál fokhagyma granulátum


• 2 dl tejszín (30 %-os, nem cukrozott!!)


• 2 db egész tojás (kicsi)


• 2 csipet só


• pici vaj a tálak kikenéséhez.

Először a parajpürét olvasztottam fel, majd jól lecsepegtettem. Ezután az apróra vágott lila hagymát pároltam meg 3 dkg vajon, az eredeti recept szerint, ráraktam a spenótot, azzal is pároltam néhány percig, majd felöntöttem tejszínnel, ízesítettem szitált ételízesítővel, fokhagyma granulátummal, és takarékon főztem 10-15 percig,  majd hagytam langyosra hűlni. Közben a sütőt előmelegítettem 150 fokosra úgy, hogy kis tepsiben ujjnyi vizet is tettem be, majd 4 kis salátás tálat kikentem vajjal. Az előkészületek után a tejszínes fűszeres parajkrémet a turmixba öntöttem, magas fordulaton turmixoltam rövid ideig, majd turmixolás közben egyenként hozzáütöttem az egész tojásokat, és két csipet sóval ízesítettem még a habos parajkrémet. Rövid mixelés után elosztottam négy tálban, a tálakat  vízzel feltöltött tepsibe raktam,  sütőbe toltam és sütőpapírral lefedve 30 percig sütöttem. (Nem szabad a tálakat teljesen tele tölteni, mert sülés közben emelkedik kicsit a massza.) Amikor elkészült, kiszedtem, késsel kicsit körbevágtam, mert először nem akart kijönni a tálkából, de aztán szépen kiszaladt. Hihetetlenül, könnyű és habos finomság kerekedett belőle. Az első kóstolás után nem is bírtam abbahagyni, látszik a képen is!!

Parajpuding