" Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
míg csak élnem kell, sose lesz másképp.
Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés!
Az a búcsúszó, amivel elmész.
Nem számít, hogy hány év messzeség,
az a perc ma sem múlt el még.
az a perc ma sem múlt el még.
Teli voltunk élettel, szabad volt a szívünk,
és én úgy hittem, sose kell félnünk.
Hova lett a boldogság, hova a sok álom?
És ami nincsen már, mért kell, hogy fájjon?
és én úgy hittem, sose kell félnünk.
Hova lett a boldogság, hova a sok álom?
És ami nincsen már, mért kell, hogy fájjon?
Nem számít, hogy hány év messzeség,
az a perc ma sem múlt el még.
az a perc ma sem múlt el még.
Itt az éjjel, és te nem vagy már velem,
hogy fogd a két kezem, úgy, mint régen!
És ha hívlak, tudom, senki nem felel,
csak egy elfelejtett dal sír a szélben.
hogy fogd a két kezem, úgy, mint régen!
És ha hívlak, tudom, senki nem felel,
csak egy elfelejtett dal sír a szélben.
Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
amíg csak élnem kell, sose lesz másképp.
amíg csak élnem kell, sose lesz másképp.
Nem számít, hogy hány év messzeség,
az a perc ma sem múlt el még.
az a perc ma sem múlt el még.
Itt az éjjel, és te nem vagy már velem,
hogy fogd a két kezem, úgy, mint régen!
És ha hívlak, tudom, senki nem felel,
csak egy elfelejtett dal sír a szélben..."
hogy fogd a két kezem, úgy, mint régen!
És ha hívlak, tudom, senki nem felel,
csak egy elfelejtett dal sír a szélben..."
"Egy elfelejtett dal"
h
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése