Furcsán alakult a mai napunk.Ötkor keltem, lehet, hogy én izgatottabb voltam, mint a gyerekek, akik ma indultak barátnőik kíséretében nyaralni. Izgultam, hogy minden rendben össze legyen készítve. Külön konyha csomag, fürdőszoba csomag hűtőtáskák. Útravaló szendvicsek. Miután a gyerekek elmentek nyaralni, egészen elcsendesedett a ház. Olyan volt, mintha hirtelen megállt volna minden. Apa már tegnap beígérte, hogy ma elvisz ebédelni, úgyhogy nem kezdtem főzni. Fél tizenkettő körül elkezdtünk készülődni, aztán elindultunk. Apa ma egy jó halászlére éhezett, ezért az Algyői Halászcsárda felé vettük az utat, sok jót hallottunk már a helyről, de én még soha nem voltam ott. Párom is csak munkaebéden, egyszer. Kiautóztunk Algyőre, és telt házzal kellett szembesülnünk. Egyetlen szabad hely sem volt. Hát irány vissza Szegedre, régi, jól bevált, szeretett helyünket vettük célba a Bajor Étterem és Sörözőt. Ma kevés autó volt előtte, ezért bíztunk, hogy ide biztos beférünk, a bejárati ajtón belül azonban lánccal volt lezárva a lejárat, rajta tábla "zárt körű rendezvény". Kocsiba vissza, irány a Kőrössy Halászcsárdák valamelyike a Tisza partján. Ott mindkét étterem parkolója, az oda vezető utak dugig voltak kocsikkal, már bemenni sem lehetett. Hát haza vettük az irányt, megállapítva, hogy ez nem a mi napunk. A tápéi úton egy árustól gyönyörű őszibarackot vettünk hazafelé menet, és megálltunk a kedvenc pékségünknél, ahol felszerelkeztünk húsos burekkel és virslis kiflivel, aztán otthon, a légkondis lakásban szépen megebédeltük a pékségben beszerzett friss finomságokat. Desszertként ettünk egy jó kis őszibarack salátát (én most egy kevés vodkával is megbolondítottam az enyémet, Apa nem kért hozzá vodkát, mert még vezetett délután).
Hát ilyen furcsa napunk volt. Szegedre tényleg ki lehetett tenni a megtelt táblát :).
