Régen írtam...

Tomika és Ádámka a villamos csuklójánál

de mindentől elment a kedvem, még a blogolástól is mióta drága Párom nincs velem. Családi problémák is nehezítik az életemet, de inkább az örömteli eseményekről írnék most. Június 30-án megszületett harmadik kis Unokánk Olivér. Akkor írtam egy rövid bejegyzést ide a blogra, meg a FB-ra is, de Fiam kérésére töröltem a bejegyzéseket. Most mégis közzéteszek a kis Drágáról 2 képet, hogy másik két Unokám mellett büszkén Őt is megmutathassam. Nagyon aranyos kisbaba, nem sírós, nyugodt kis tündér. Csak azt sajnálom, hogy drága Párom már nem tarthatta a kezében. Sokszor emiatt is sírok, bár azt remélem, hogy onnan fentről Ő is mindent lát és továbbra is vigyáz ránk.

Olivér születése után

és 3 hetesen

Persze azóta még jobban kikerekedett, imád enni, kész kis vasgyúró, vasárnap már 2 hónapos lesz. Ugyanolyan nagy barna hajjal született, mint az Apja, és azóta is gyönyörű kis hajas Baba. 

Másik örömöm, hogy Angliában élő két kis Unokánk Tomika és Ádámka az elmúlt két hetet velünk tölthette. Igaz, most nem volt olyan sok program, mint tavaly, amikor Tatuska még velünk volt, és délutánonként standra vitte Őket, de az idén sem maradt el a villamosozás, a mindennapi játszótér, a Vadaspark, a Dédik és a kis Unokatesó, Olivér meglátogatása. Itthon is sokat játszottunk, rajzoltunk, színeztünk, gyurmáztunk. A legtöbb időt hármasban töltöttük, mert a többieknek sajnos dolgozniuk kellett. 

Tomikám és Ádámkám is sokat nőtt és okosodott. Tomi nagyon ügyes lett fociban is. Tavaly Tatuska még azon kesergett, hogy alig mer a labdába rúgni, az idén meg leesett az állunk, hogy hogy cselezgetett, vezette a labdát és gólt gólra halmozott. Amikor fociztak rendesen megizzasztotta Fiaimat. Példaképe Messi és Ronaldo. Legkisebbikemmel gyakran nézett meccset, és olyan szakkommentárt főzött hozzá, mint egy sportriporter. 

Ádámkám figyelmét inkább a sok játék, a gyurmázás, építés, hot wheels-ezés, hintázás, és a mese kötötte le. Élvezte, hogy a mesék itt magyarul szóltak. Megint a NickJr.-t nézhették amikor főztem, vagy olyan elfoglaltságom volt, hogy nem tudtam Velük foglalkozni, ott olyan meséket adnak, ahol számolni kell, formákat felismerni, együtt csinálni dolgokat. Interaktív mesék. Érdekes, hogy az m2-n adott mesék nem kötötték le a figyelmüket - pl. a Halász Judit mesélte Mirr-Murr. Úgy tűnik, hogy a felgyorsult világban a meséknek is pörgősnek kell lenniük, mert különben elvesztik a gyerekek az érdeklődésüket irántuk.  

Tomikám kicsit jobban eszik, bár az idén is cseleznem kellett, hogy megegyen bizonyos ételeket. 

A rántott csirkemell a különbözőképpen sütött krumplikkal nyerő volt mindkét kis Unokámnál. Sütöttem kockára vágott krumplit, uborkagyalun egész vékonyra szelt chips-et, és rácsos krumplit, ami szintén nagy sikert aratott (hullámos szeletelővel szeltem, minden húzás előtt 90 fokban elfordítottam a krumplit). Továbbra is nagy kedvenc a "tésztaleves" ami tulajdonképpen csirke húsleves átszűrve, csigatésztával vagy pici masnitésztával, de megették a krumplis zöldséglevest is. Persze készült kakaós palacsinta, kétszer is, meg spagetti ill. egyéb formájú tészták különféle szószokkal, pl. virslis lecsós, padlizsános-cukkinis zöldségpörköltes, sajtkrémes, tejfölös-reszelt sajtos. Mindent megettek,  csak a zöldségeseket össze kellett turmixolni és szűrőn átnyomni, hogy semmilyen darabka ne legyen a szószban.  Reggelire-vacsorára lapkasajtos, sonkás-sajtos, májkrémes, vajas-piros arany pöttyös bagett, pirítós, vagy sima kenyér volt de készült sonkás-sajtos melegszendvics, rántotta, és bundás kenyér is. Kolbászt, szalámit, virslit hiába kínáltunk, nem kértek. Tízóraira, uzsonnára szerették a gyümölcsös túrókrémet, Dörmi macit, oreo kekszet vagy sajtos pogácsát. Tomikám este lefekvés előtt még mindig megivott egy pohár kakaót, Ádámka csak párszor kért.   Sajnos a sütőm elromlott, úgyhogy a betervezett muffin sütés az idén elmaradt, de Dédi mama kakaós-csokikrémes piskótája meg gyümölcsös-fahéjas pitéje talán kárpótolta Őket.  Ebéd vagy vacsora után kaphattak saját készítésű csoki jégkrémet, vagy bolti vaníliás-csokis pálcikásat.

Nagyon jó volt, hogy itt voltak, de a két kis örökmozgó rendesen lefárasztott. Ráadásul az első héten olyan meleg volt, majd meg sültünk, a második héten meg el-eleredt az eső, de azért minden nap megjártuk valamelyik közeli játszóteret, amikor lehetett reggel meg késő délután is, hogy a mozgásigényüket kielégíthessék. 

Tomikánk már komoly nagyfiú

Ádámkánk villamosozáskor is nagyon hiányolta Tatuskát :(

Az idén csak a villamosozáskor készítettem Róluk képet. Még mindig imádják a szegedi hosszú, négy csuklós SWING villamosokat, szeretik nézni, ahogy a csuklók mozognak. 

Persze sokat emlegettük Tatuskát is, nagyon hiányzott a kis Drágáimnak. Főleg azt emlegették, hogy milyen jó volt Vele a strandon. Talán jövőre úgy alakul, hogy a strandra is eljutnak a kis Drágáim. Bearanyozták a napjaimat, amíg itt voltak. 

Már otthon vannak, és nagyon örülnek a kis Hugicájuknak, - nemrég megszületett féltestvérük Annácska, akivel ma találkoztak először, eddig "csak" Skype-on látták, mert azon a napon született, amikor Kicsikéim Magyarországra repültek másik Mamájukkal és Nagynénjükkel.
Persze Anyukájuk ajándékokkal -  új focicipőkkel és fociruhákkal várta Őket otthon, aminek nagyon örültek, rögtön meg is mutatták ahogy bejelentkeztek hazaérkezésük után.
Szép volt ez a pár hét a három Unokámmal, csak Tatuska hiányzott és hiányzik továbbra is nagyon. 37  év csodás házasság után elmondhatatlan szomorúság van rajtam. Bármerre járunk, vagy bármit teszünk, mindenről eszembe jut valami, ami Vele kapcsolatos emlék és elerednek a könnyeim. Hiányzik minden, ami Ő volt.