Rántott patisszon, Himalája só, leves franciazöldség keverékből grízgaluskával

Mamától kaptunk a múlt hét végén két patisszont is a sok más mellett. Ma azon törtem a fejem mi legyen az ebéd, aztán ahogy nézelődtem a kamrában megláttam a patisszonokat. Arra gondoltam, régen volt rántott zöldség, rántott patisszon meg még soha - legalábbis mióta a blog megvan. Ezért ma ez került sorra. Hogy előtte legyen valami kis bemelegítés, francia zöldségkeverékből főztem levest. És hogy ne mindig tészta legyen a levesbetét, ma grízgaluskával gazdagítottam. 

És van még egy újdonság, amivel tegnapelőtt ismertetett meg közelebbről Legnagyobbikom Párja, mégpedig a rózsaszín himalája só  (a kiemelt részre kattintva olvashatók jótékony hatásai). Hát  én ettől teljesen el vagyok bűvölve. Először bizalmatlan voltam vele - mármint a sóval :) - de miután elolvastam a róla szóló ismertetőt, teljesen magával ragadott. Egyből lecseréltem még a kis sószóróban is a sót, hogy az asztali sózáshoz is egészségesebb sót használjunk. Köszi Melcsi :)!!

De visszatérve az ebédre... A patisszon héja olyan kemény, maga a zöldség meg olyan lehetetlen alakú, hogy a hámozást új módon közelítettem meg. Először alaposan megmostam a patisszon héját, szárazra töröltem konyhai törlőpapírral, aztán nagyon éles késsel levágtam a csumáját és héjastól felszeleteltem a zöldséget. Utána zöldséghámozóval vékonyan levágtam a szeletek héját, vágódeszkára fektettem, és éles késsel körbevágtam a magházat a közepén. Ezután besóztam  - persze a rózsaszín sóval  :) - és tálban állni hagytam. Amikor a sótól már jól megizzadt, lisztbe, kevés sóval felvert tojásba és zsemlemorzsába forgattam, és közepesnél kicsit erősebb tűzön, szép lassan sütöttem, hogy teljesen átsüljön a patisszon, ne csak a bunda legyen sült. Sültkrumplival tálaltam. Finom volt, a patisszon "húsa" olyan volt, mintha egy tömörebb húsú halat rejtettem volna bundába, ízre viszont elég semleges volt, tulajdonképpen a bunda vitte a prímet rántott patisszon ízében.

A leveshez kevés olajon megdinszteltem kb. 25-30 dkg mirelit  franciazöldség keveréket kevés sóval, ételízesítővel, őrölt borssal, mélyhűtőből kivett felaprított petrezselyemzölddel, beleraktam egy darab hegyes-erős paprikát, majd felöntöttem kb. 1,5 liter vízzel. Forrás után kb. 10 percig főztem, aztán apró grízgaluskákat szaggattam bele teáskanál hegyével, amik kb. 17-20 perc alatt alaposan megdagadtak (1 tojáshoz 3 evőkanál grízt tettem, pici sót, borsot, szárított petrezselyemzöldet, csipetnyi sütőport és kb. 1 evőkanálnyi olajat).

Mai ebédünk: Csontleves grízgaluskával, marhapörkölt

Az ebéd egy részét - a csontlevest - még tegnap előre megfőztem, nagy fazékban, hagyományosan, sok zöldséggel a tarja csontjából, így ma sokkal könnyebb dolgom volt. Ma csak gyorsan összevágtam a marhalábszárat, hagymát, és Zepter edényben, de teljesen hagyományosan odatettem a marhapörköltet főni. Utána még volt időm blogolni is, aztán visszatértem a konyhába, elkészítettem a gízgaluskát, leszedtem a zsírt a hűtőből elővett csontleves tetejéről, felforraltam, tálra szedtem a húsokat és zöldségeket, a levet átszűrtem, amikor újra forrt, beleszaggattam a grízgaluskát kb.fél teáskanálnyi méretűeket (hosszra egy, széltére fél teáskanálnyiakat). Fedő alatt, takarékon főztem 20 percig, hogy a közepe is rendesen átfőjjön, ezalatt legalább háromszorosára duzzadt, . Isteni lett :)!!

A grízgaluskát egy jó fél-háromnegyed órával a levesbe főzés előtt elkészítettem és folpackkal letakarva hűtőben tároltam, hogy legyen ideje a gríznek magába szívni a tojást. Ezeket használtam hozzá: 2 db tojás (M-es méretű), csipet só, kávéskanálnyi szárított petrezselyemzöld, pici őrölt bors, csipetnyi sütőpor, 6 evőkanál gríz. 

 A marhapörkölthöz sós-köményes burgonyát főztem köretnek.