Itt voltak a Fiúk :)!

 Igaz, "csak" egy hétvégére, de eljöhettek hozzánk Angliában élő Unokáim, Tomika és Ádika.  A vírushelyzet miatt fokozott óvatossággal jártak el, indulás előtt megcsináltatták a szükséges teszteket, utána indultak útnak.

A Balatonnál tölt a család 10 napot, ebből 3 nap lett a miénk a Fiúkkal. Legkisebbikemék mentek el értük a Balcsira, úgy, hogy Ők is kicsit megmártóztak  (amire sajnos évek óta nem volt lehetőségük), ezért csak késő este értek haza. Nagyon örültem, hogy jöhettek, mert szinte napra pontosan két év telt el azóta, mióta utoljára megölelhettem Őket. Tatuska is biztosan nagyon örülne, hogy újra együtt lehettünk, még ha csak ezt a pár napot is. 

Azért mindhárom napba belefért a fürdő látogatás, hogy minél jobban érezzék magukat. Első nap (szombaton) a mórahalmi fürdőben töltötték a nap nagy részét, a második-harmadik napon pedig a szegedi Napfényfürdőben múlatták az időt, többnyire a fedett részben, mert a Balcsin eléggé leégtek. Szerencsére a Neogranormon kenőcs, meg Ádika szerint a mórahalmi gyógyvíz szépen rendbe tette a bőrüket, elmúlt a pirosság és a hámlás is. 

Az első reggelen - még pizsiben -  sikerült Őket lefényképeznem.

Sajnos most csak hármukat, mert Olikám éppen a Velencei-tónál nyaral szüleivel. Azért a képen a háttérben Olikám is látszik - igaz, csak fényképen. 

A reggeli után a strandoláshoz igyekeztünk kaját, meg elegendő folyadékot csomagolni, de a strandon nem maradhatott el a fagyizás - palacsintázás. Én minden este kedvükre való vacsival vártam őket. 

Itthoni időtöltésként társasoztunk, gépen szójátékoztunk, bubis játékot játszottunk. A nagyfiúk viszont már nem nagyon akartak Bogikával játszani, inkább csak Ádika, de Ő se sokat. Tomi már komolyabb, internetezett, és beszélgettünk, de Legkisebbikemmel megnézte a vasárnap esti meccset is és bőszen szotyiztak drukkolás közben, mint régen Tatuskával. 

Gyorsan elteltek a napok hétfő este már el is mentek. Azt mondták szívesen maradnának még, de most sajnos csak ennyi idő adatott. Ennek is végtelenül örültünk. Csütörtökön indulnak vissza Angliába, addig még van kis idejük a Balatont élvezni.

Néhány kép az elmúlt napokról

Unokák

Ádi és Tomi elkezdték az iskolaévet Angliában. Ádi a 3., Tomi az 5. osztályt. 

Angliában a gyerekek már 5 éves koruktól iskolába járnak, kötelezően egyenruhát hordanak, amin többnyire az iskola emblémája is szerepel, és szerintem nagyon csinosak benne. 

Érdekes, hogy osztályzatot és bizonyítványt nem kapnak, csodálkoztak amikor megkérdeztük Tőlük, hogy milyen lett a bizonyítvány. Szöveges értékelést kapnak év közben és év végén is, ha kiemelkedően teljesítenek, akkor Super Learner "kitüntetést". Legnagyobb örömömre már mindketten részesültek ilyen kitüntetésben :). 

Remélem ebben az évben is Super Learner lesz mindkét kis Drágám :)!

Elmentek :'(

Olyan gyorsan elrepült ez a három hét, még alig kaptunk észbe és már vége is lett Angliában élő Unokáim szegedi nyaralásának. Pedig hosszú napjaink voltak, mert a nagy meleg miatt csak kora délelőtt, meg késő délután tudtak játszótérre, vagy fürdőbe menni, így a lefekvés többnyire este fél 10-10-ig húzódott. Az ágyból még nézhettek állatos ismeretterjesztő filmet, de  nem sokáig bírták a kimerítő nap után.  Játszótérre, fürdőbe, vadasparkba, és egyéb kirándulós helyekre Lekisebbikem Párjával és Bogikával együtt vitte el a Fiúkat, mert nekem a térdfájásom mellé még beütött egy derék becsípődés is, úgyhogy örültem, hogy a ház körüli teendőket meg tudtam csinálni, meg  itthon tudtam a Kicsikéimmel játszani. Sokat játszottunk, különböző társasjátékokat (Ki nevet a végén-t, Teddy macit, sakkot, Fekete Pétert, a számítógépen golyós ügyességi játékot), tollasozhattak és teniszezhettek Tata teniszütőivel, építhettek lego-val és fa kockákkal is, illetve a sok régebben itt maradt játékkal is játszhattak (Hot Weels, reptér, kisautók, stb),  rengeteget rajzoltak, színeztek, de szívesen játszottak Bogikával és Bogika velük. Kicsit pótolta féltestvérüket, Annácskát.  Nagyon egy húron pendült a három gyönyörűségem. Nem tudom Bogika hogy fogja viselni a hiányukat. Bogikám nemcsak együtt játszani szeretett velük, de enni is mindig csak olyat akart, mint a fiúk. Szerencsére most többféle ételt szerettek, mint régebben, szépen ettek. Az édességet viszont pont úgy szeretik, mint régen, és a hőségben jól esett a napi jégkrém adag is. Örültem, hogy nem édes löttyöket, hanem vizet szeretnek inni, Tomika legtöbbször csapvizet akart, még a bubimentes víz sem kellett neki. Ádikám inkább bubis vizet választott legtöbbször. Néhány kis "kanálcsörrenést" leszámítva nagyon szép három hetet tölthettünk együtt, Tatát is gyakran emlegetve, sőt még a négy évvel ezelőtti együtt fürdéskor készült rövid filmeket, meg egy régi nyaralásunkon készült filmet is megnéztünk, így Tatuskát is újra felidézhették élő valójában. Ádámkám még csak 3 éves volt, amikor utoljára együtt voltak Párommal, így Ő nem emlékezett Tatára, de Tominak sok szép emléke volt Róla. 

Most néhány napot még Szentendrén töltenek, majd csak pénteken este repülnek vissza Angliába. Remélem szerencsésen hazaérnek, és gyakran keresnek majd Skype-on, úgy, mint régen. 

Sajnos az idén csak kevés fénykép készült, de néhány képet azért meg tudok osztani  a kiruccanásokról:

Szeged Szent István téri víztoronynál

Vadaspark

Cuki majmocskáim :)

És mivel ez egy gasztroblog, néhány szót az ételekről is írnék.
Reggelire mézes, fahéjas és kakaós gabonapelyhek közül választhattak tejjel, vagy rántottát, pirítóst, tetszés szerint vajjal, sajttal, sonkával, kolbásszal, vagy szalámival, zöldpaprikával-paradicsommal - utóbbiak Szüleim kertjéből.
Tomi néha kakaót, Ádi hideg tejet kért a reggelihez.
Ebédre többnyire egytálételeket készítettem, tésztákat különféle mártásokkal, pl. magyaros lecsós mártást kolbásszal-virslivel, olaszos paradicsomos-sonkás mártást, sajtmártást kétféle sajtból, volt túrós-tejfölös-pörcös tészta is, meg carbonara,  rakott tészta is készült maradék csirkepörkölt és hozzá főzött tészta felhasználásával, jó sok tejföllel, reszelt sajttal a tetején. Egyik szombaton pizzát is sütöttem, 4 tepsivel. (Paradicsomos alappal, szalámis-hagymás-zöldpaprikás-sajtos, kolbászos-hagymás-zöldpaprikás-sajtos, halas-kukoricás-hagymás-sajtos, és sonkás-kukoricás-hagymás-sajtos.)
Ha nem tészta készült, akkor rizses hús, sültcsirke, krumplis tarhonya virslivel-kolbásszal, rántott sajt, rántott hús, rántott süllőfilé, sajtgolyók, fasírt, töltött paprika-ill. paradicsomos húsgombóc, melléjük köretnek petrezselymes krumpli, krumplipüré, sült krumpli, vagy fűszeres tepsis krumpli.  A sertéspörkölthöz pirított tarhonyát és tésztát is főztem, a csirkepörkölthöz csak tésztát.
A levesek közül a húsleves jött be Nekik legjobban, hol csigatésztával, hol eperlevél tésztával, Tomikám és Ádikám is nagyon szerette, hatalmas adagot ettek meg belőle, volt, hogy Tomi vacsorára is kért húslevest. A tejfölös krumplilevesből is szépen ettek, ami után palacsinta  dukált, - kakaós meg baracklekváros, de a kakaós jött be a csapatnak, úgyhogy még kétszer volt a három hét alatt, egy-egy nagy tállal. A friss gyümölcsök közül Ádinak az őszibarack tetszett legjobban, de a barackbefőttet is szerette, a befőtt  Tominak is nagyon ízlett, de friss barackot nem kért hiába mondtuk, hogy az volt Tata kedvenc gyümölcse.
Uzsonnára túrókrémet, gyümölcsös joghurtot, kis adag szendvicset, vagy melegszendvicset kaptak, sajttal, vagy rácsos sültkrumplit - amit Ők házi chips-nek hívtak :), ill. muffint, vagy kakaós csigát.
Vacsorára kaphattak ebédről maradt főtt ételt, vagy ha ahhoz nem fűlt a foguk akkor a reggelihez hasonlóan sajtot, sonkát, szalámit, kolbászt lehetett a szendvicsre, vagy melegszendvicsre választani,  ill. mellé zöldpaprikát, paradicsomot, de volt néhányszor főtt virsli is mustárral, ketchuppal - érdekes, hogy ahhoz is mindig "vajas" kenyeret kértek. Csináltam olajos halkrémet is, de annak inkább a család többi tagja örült. Persze vacsora után is ehettek gyümölcsös joghurtot vagy ihattak kakaót, hideg tejet, ki mit kért.
Érkezésükkor a szokásos csokitortával vártam Őket, utána inkább különféle muffinokat sütöttem, mert egyszerűbb, gyorsabb és finom, - csokisat, almás-narancsosat, diósat, meggyes-csokisat. Kakaós csiga is készült egyszer. És persze volt édesség is, de egyszerre soha nem sok. Csokoládé, néhány szem gumicukor, vagy gyümölcsös puha cukor (mint régen a frutti), kinder pingui, tejszelet, túró Rudi, Dörmi maci, pálcikás vagy tölcséres jégkrém, de mindig csak evés után.

Remélem jövőre is eljöhetnek és kedvük is lesz eljönni hozzánk. Mi nagyon élveztük az együtt töltött napokat.

Unokáim

Július 30-án, 3 év után újra átölelhettem Angliában élő Unokáimat. Kicsit több, mint három hetet töltenek nálunk. Vasárnap Párom Édesanyja is eljött hozzánk, hogy láthassa távolra szakadt és szegedi Dédunokáit. Megragadtuk az alkalmat, és közös képet készítettünk a kis Drágáimról. 

Sajnos csak ez az egy kép készülhetett, mert a gép éppen lemerült. Hátul a fiúk, Tomi (9), Ádám (7) és Olika (3), elöl Bogika, (27-én lesz 2). 

Tomi ma 7 éves :)!

Első Unokánk Tomi ma ünnepli  7. szülinapját

már igazi nagy Fiú! 

Boldog szülinapot Tomikám,

Isten éltessen sokáig! 

Sajnos az idén nem lehetünk Veled, mint az elmúlt két évben, de nagyon szeretlek és Tatuska is nagyon szeret onnan fentről. 

Gondolatban Veled vagyunk. 

Egy kis képösszeállítással szeretnélek köszönteni

Tomika megszületett 2008.11.21.

Tatuska első találkozása Tomikával 1 hetesen

"szerelem" volt első látásra 

Tomika 1 éves kori karácsonya

egy kisfilm egy régi skype-olásról 2010.05.03

Tomika 2. születésnapja

Tomika 3. születésnapja

 

Tomika 4. születésnapja

Tomika 5. születésnapja

Tomika 6. születésnapja

Tomika 7. szülinapja

Olivér és Unokatesói

Megint nem gasztro bejegyzést hozok, mert mostanában semmi újdonság nem készült nálunk. Hétköznapi, egyszerű, laktató és a lehető legolcsóbb ételeket főzöm. Nincs már vasárnapi nagy ebéd sem, van úgy, hogy nem is főzök vasárnap, ha szombaton annyit sikerül főznöm, ami másnapra is elég. 

Inkább legkisebbik édes kis Unokánkról hoztam képeket, hisz Legnagyobbikomék végre megmutatták gyönyörű Kisfiukat az ismerősöknek a FB-on, így én is közzé merem tenni milyen tündéri a lassan 3 és fél hónapos Csöppem. Egyszerűen imádni való. Olyan jó kisbaba, szinte soha nem sír, csak eszik, mosolyog, gügyög, aztán mikor elfárad elalszik. Édes a kis égnek álló hajával, amit ma megpróbáltam frizurává fésülni a puha kis baba hajkeféjével. A többi családtagnál nem váltott ki osztatlan sikert, de szerintem olyan, mint egy kis herceg. Az én kis Hercegem. És akkor jöjjenek a képek:

végül a mai "frizurával" - én imádom!! A kis fülecskéje fölött már látszik, hogy hullámosodik a haja :) A homloka tisztára, mint Tatuskáé.

Nemrégen fotót kaptam Angliában élő két Unokánkról is, Róluk is mellékelem a képet, amit Menyem küldött. Nagyon ügyesek a kis focistáink, Menyem a foci edzésükről is küldött filmeket. Tatuska nagyon büszke lenne Rájuk, olyan sokat fejlődtek - ahogy én is nagyon büszke vagyok mindkettőjükre. Szerintem föntről figyeli Őket drága Tatuskánk, és vigyáz Rájuk is, csakúgy, mint a pici Olivérre.
És akkor a kép  Ádámkáról és Tomikáról:

Ádámka és Tomika

Bárcsak itt lehetne még drága egyetlen Párom, hogy együtt örülhessünk  a kis Drágáinknak és együtt szerethessük Őket.

Régen írtam...

Tomika és Ádámka a villamos csuklójánál

de mindentől elment a kedvem, még a blogolástól is mióta drága Párom nincs velem. Családi problémák is nehezítik az életemet, de inkább az örömteli eseményekről írnék most. Június 30-án megszületett harmadik kis Unokánk Olivér. Akkor írtam egy rövid bejegyzést ide a blogra, meg a FB-ra is, de Fiam kérésére töröltem a bejegyzéseket. Most mégis közzéteszek a kis Drágáról 2 képet, hogy másik két Unokám mellett büszkén Őt is megmutathassam. Nagyon aranyos kisbaba, nem sírós, nyugodt kis tündér. Csak azt sajnálom, hogy drága Párom már nem tarthatta a kezében. Sokszor emiatt is sírok, bár azt remélem, hogy onnan fentről Ő is mindent lát és továbbra is vigyáz ránk.

Olivér születése után

és 3 hetesen

Persze azóta még jobban kikerekedett, imád enni, kész kis vasgyúró, vasárnap már 2 hónapos lesz. Ugyanolyan nagy barna hajjal született, mint az Apja, és azóta is gyönyörű kis hajas Baba. 

Másik örömöm, hogy Angliában élő két kis Unokánk Tomika és Ádámka az elmúlt két hetet velünk tölthette. Igaz, most nem volt olyan sok program, mint tavaly, amikor Tatuska még velünk volt, és délutánonként standra vitte Őket, de az idén sem maradt el a villamosozás, a mindennapi játszótér, a Vadaspark, a Dédik és a kis Unokatesó, Olivér meglátogatása. Itthon is sokat játszottunk, rajzoltunk, színeztünk, gyurmáztunk. A legtöbb időt hármasban töltöttük, mert a többieknek sajnos dolgozniuk kellett. 

Tomikám és Ádámkám is sokat nőtt és okosodott. Tomi nagyon ügyes lett fociban is. Tavaly Tatuska még azon kesergett, hogy alig mer a labdába rúgni, az idén meg leesett az állunk, hogy hogy cselezgetett, vezette a labdát és gólt gólra halmozott. Amikor fociztak rendesen megizzasztotta Fiaimat. Példaképe Messi és Ronaldo. Legkisebbikemmel gyakran nézett meccset, és olyan szakkommentárt főzött hozzá, mint egy sportriporter. 

Ádámkám figyelmét inkább a sok játék, a gyurmázás, építés, hot wheels-ezés, hintázás, és a mese kötötte le. Élvezte, hogy a mesék itt magyarul szóltak. Megint a NickJr.-t nézhették amikor főztem, vagy olyan elfoglaltságom volt, hogy nem tudtam Velük foglalkozni, ott olyan meséket adnak, ahol számolni kell, formákat felismerni, együtt csinálni dolgokat. Interaktív mesék. Érdekes, hogy az m2-n adott mesék nem kötötték le a figyelmüket - pl. a Halász Judit mesélte Mirr-Murr. Úgy tűnik, hogy a felgyorsult világban a meséknek is pörgősnek kell lenniük, mert különben elvesztik a gyerekek az érdeklődésüket irántuk.  

Tomikám kicsit jobban eszik, bár az idén is cseleznem kellett, hogy megegyen bizonyos ételeket. 

A rántott csirkemell a különbözőképpen sütött krumplikkal nyerő volt mindkét kis Unokámnál. Sütöttem kockára vágott krumplit, uborkagyalun egész vékonyra szelt chips-et, és rácsos krumplit, ami szintén nagy sikert aratott (hullámos szeletelővel szeltem, minden húzás előtt 90 fokban elfordítottam a krumplit). Továbbra is nagy kedvenc a "tésztaleves" ami tulajdonképpen csirke húsleves átszűrve, csigatésztával vagy pici masnitésztával, de megették a krumplis zöldséglevest is. Persze készült kakaós palacsinta, kétszer is, meg spagetti ill. egyéb formájú tészták különféle szószokkal, pl. virslis lecsós, padlizsános-cukkinis zöldségpörköltes, sajtkrémes, tejfölös-reszelt sajtos. Mindent megettek,  csak a zöldségeseket össze kellett turmixolni és szűrőn átnyomni, hogy semmilyen darabka ne legyen a szószban.  Reggelire-vacsorára lapkasajtos, sonkás-sajtos, májkrémes, vajas-piros arany pöttyös bagett, pirítós, vagy sima kenyér volt de készült sonkás-sajtos melegszendvics, rántotta, és bundás kenyér is. Kolbászt, szalámit, virslit hiába kínáltunk, nem kértek. Tízóraira, uzsonnára szerették a gyümölcsös túrókrémet, Dörmi macit, oreo kekszet vagy sajtos pogácsát. Tomikám este lefekvés előtt még mindig megivott egy pohár kakaót, Ádámka csak párszor kért.   Sajnos a sütőm elromlott, úgyhogy a betervezett muffin sütés az idén elmaradt, de Dédi mama kakaós-csokikrémes piskótája meg gyümölcsös-fahéjas pitéje talán kárpótolta Őket.  Ebéd vagy vacsora után kaphattak saját készítésű csoki jégkrémet, vagy bolti vaníliás-csokis pálcikásat.

Nagyon jó volt, hogy itt voltak, de a két kis örökmozgó rendesen lefárasztott. Ráadásul az első héten olyan meleg volt, majd meg sültünk, a második héten meg el-eleredt az eső, de azért minden nap megjártuk valamelyik közeli játszóteret, amikor lehetett reggel meg késő délután is, hogy a mozgásigényüket kielégíthessék. 

Tomikánk már komoly nagyfiú

Ádámkánk villamosozáskor is nagyon hiányolta Tatuskát :(

Az idén csak a villamosozáskor készítettem Róluk képet. Még mindig imádják a szegedi hosszú, négy csuklós SWING villamosokat, szeretik nézni, ahogy a csuklók mozognak. 

Persze sokat emlegettük Tatuskát is, nagyon hiányzott a kis Drágáimnak. Főleg azt emlegették, hogy milyen jó volt Vele a strandon. Talán jövőre úgy alakul, hogy a strandra is eljutnak a kis Drágáim. Bearanyozták a napjaimat, amíg itt voltak. 

Már otthon vannak, és nagyon örülnek a kis Hugicájuknak, - nemrég megszületett féltestvérük Annácska, akivel ma találkoztak először, eddig "csak" Skype-on látták, mert azon a napon született, amikor Kicsikéim Magyarországra repültek másik Mamájukkal és Nagynénjükkel.
Persze Anyukájuk ajándékokkal -  új focicipőkkel és fociruhákkal várta Őket otthon, aminek nagyon örültek, rögtön meg is mutatták ahogy bejelentkeztek hazaérkezésük után.
Szép volt ez a pár hét a három Unokámmal, csak Tatuska hiányzott és hiányzik továbbra is nagyon. 37  év csodás házasság után elmondhatatlan szomorúság van rajtam. Bármerre járunk, vagy bármit teszünk, mindenről eszembe jut valami, ami Vele kapcsolatos emlék és elerednek a könnyeim. Hiányzik minden, ami Ő volt.

Szülinapot köszöntöttünk

Az iskolában-óvodában készült közös kép a Kicsikéinkről

Az elmúlt néhány napban kicsit eltűntem, ennek több oka is volt. Az első és legfontosabb, hogy Nagypapival drága kis Unokáinknál jártunk Angliában, szülinapot köszönteni, a múlt héten Tomika 6 éves lett. Nagyon örültünk annak a hosszú hétvégének amit együtt tölthettünk, és nemcsak mi, hanem Ők is. A reptéren vártak bennünket, a nyakunkba ugrottak a kis Drágáink, öleltek, pusziltak bennünket és persze mi is Őket :).  Hazaérve átadtuk az ajándékok egy részét, aztán késő estig tartó játék következett. Olyan izgatottak voltak, alig bírtak elaludni, pedig Tomikának másnap iskola volt. Ádámkának nem kellett oviba menni, betegszabadságon volt a múlt héten, mert valami vírus megtámadta a kis pocakját. A következő nap is játékkal telt, délelőtt Ádámkával, délután, amíg Ő aludt, Tomikával játszottunk, aztán együtt mindkettejükkel.

Tomika iskolába indulás előtt

Ádikám mindenben utánozza Tomikát :)

 A tortasütés így a szülinapra maradt, ami miatt kicsit ideges voltam, attól féltem, hogy nem sikerül a kipróbált és bevált "3. próba" tortát tökéletesre megsütnöm. Még úgy is bennem volt a félsz, hogy a tojáson kívül minden alapanyagot kimérve vittem hozzá itthonról, biztos, ami biztos. És ha már benne voltam, sütöttem két adag csokis muffint is, ami a Kicsik kedvence, úgy gondoltam a délutáni "birthday party"-ra is legyen a kis vendégeknek kínálni való, mert nem tudtam, hogy mennek Angliában az ilyen partik. Tomikámnak az idén ugyanis két születésnapi köszöntője volt, az egyik a játszóházban, a barátaival, a másik otthon szűk családi körben. Nagyon jó ötlet volt a játszóházban tartani a  szülinapot, mert ott nyugodtan kiduhajkodhatták magukat a gyerekek, a lakásból így nem lett csatatér :)  aztán amikor elfáradtak, átadták az ajándékokat az ünnepeltnek, és meguzsonnáztak. A végén minden kis vendég kapott egy kis búcsú csomagot, amiben néhány apró játék, kifestő, zsírkréta, nyalóka és még egy vékony szelet születésnapi torta volt. Tomikám annyi ajándékot kapott, hogy alig győzte felhordani a lakásba. Aztán a bontogatás izgalma, és az öröm a sok szép ajándéknak. Csak ezután került sor az otthoni ünneplésre, tortázásra-muffinozásra. Az ünneplés izgalmában csak néhány rövidke videót készítettünk, fényképet egyáltalán nem, ezért itthon a videóról készítettem pár képet - sajna a képek minősége ezért nem a legjobb :(.  Azért ez is egyfajta emlék, ezért nem hagyom ki a beszámolóból.

Itt már hiányzik egy muffin :)

 A torta nem lett olyan szép, mint szerettem volna, de ugyanolyan finom volt, mint a próba torta. A kicsiknél azonban a muffin aratott nagyobb sikert. Biztosan azért mert azzal nem kellett várni a gyertyák elfújása után, már fogták és ették is.

A hátralévő időben is igyekeztünk minden percet Velük tölteni. Előkerültek a társasjátékok, puzzle, építőjátékok, Nagypapi az udvaron játszott Velük, én pedig esténként mesét olvastam Nekik, amíg el nem aludtak.
Jaj, majdnem kifelejtettem, hogy az indulásunk reggelére Tomikánknak kiesett az első tejfoga, a Fogtündér hatalmas csokipénzzel jutalmazta érte :).

 

Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, és ez most nagyon gyorsan bekövetkezett :(. Úgy elszaladt az idő, hogy észbe se kaptunk és már újra a reptér felé tartottunk, csak most hazafelé. A szívem majd megszakadt, hogy el kellett válnom a kis Drágáimtól ;(. Csak az vigasztal, hogy jövőre megint eljöhetnek, addig megint marad a Skype.

De itt még nem ért véget "eltűnésem története", szerencsésen hazaértünk, minden rendben volt. De másnap reggelre az én pocakomat is megtámadta valami,  (lehet, hogy a nagy szeretgetésben Ádikám vírusát kaptam be) két napig olyan beteg voltam, mint a kutya. Csak feküdtem és aludtam, amikor épp nem a mellékhelyiségben időztem. Egész napos iszonyú hányinger, többszöri végkifejlettel, a végére mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Ma már fel bírtam kelni, sőt ebédet is főztem, mert Legkisebbikem már nagyon vágyott egy finom húslevesre. Én még diétázom (ropi, tea, pirítós, sós vízben főtt krumpli-répa, ilyesmik), de remélem 1-2 napon belül teljesen rendben leszek.