Halottak napján is Rád emlékezem

Drágám! 

Olyan sok idő telt már el, mióta itt hagytál bennünket, mégis minden nap minden órájában hiányzol. Minden nap beszélünk Rólad, nem telik el úgy ebéd, vacsora, bármilyen találkozás rokonokkal, ismerősökkel, hogy ne kerülj szóba. Itt vagy velünk, és ez így is marad, amíg én élek. Ha majd csatlakozom Hozzád, a gyerekek változtathatnak ezen, de én nem tudlak elengedni. Szinte összenőttünk házasságunk alatt, halálod után sem tudok Tőled elválni.  Kis unokáink fényképei kerültek az urnád és a  képed mellé, hogy közel legyenek Hozzád. Még ha csak fénykép formájában is.  Örökké szeretlek és nagyon HIÁNYZOL!!!

SOHA  NEM  MÚLÓ  FÁJDALOMMAL EMLÉKEZEM  DRÁGA  PÁROMRA 

HALÁLÁNAK  4.  ÉVFORDULÓJÁN

RETTENETESEN HIÁNYZOL DRÁGÁM!

Ezeket a szavakat akár Te is mondhatnád DRÁGÁM...

"Nem haltam meg!

Nem, nem haltam meg.

Csak egy angyal csókolt meg.

A csókkal elrepültem.

Elvette terhem,

Szabad lettem.

Nem, nem haltam meg.

Attól, hogy nem látsz, még élek,

Csak már semmitől sem félek.

Keress meg szívedben, 

ott hajózok ereidben.

Nem, nem szűntem meg.

Úgy biztos nem, ahogy gondolod.

Érzed ezt a finom őszi illatot?

Az ősz én vagyok.

Nem, nem tűntem el.

Ne halott emberként gondolj rám!

Csak nézz az égre fel,

Felvettem csillagruhám.

Nem, én nem haltam meg.

Csak már emlék vagyok.

Esténként a széllel keringőt táncolok.

Ablakodon holdfényként pihenek meg.

Nem, nem felejtelek el.

Árnyékként követlek napodban,

Visszatérek hozzád álmodban.

Leülök ágyad szélére,

Benézek a lelked mélyére.

Nem, nem hagytalak el.

A kis bizsergés én vagyok,

Arcodra mosolyt cirógatok.

Nem, nem mentem el.

Ott vagyok minden fában.

Szemedbe örömöt csaló

Minden pislantásban.

Nem, nem mentem el.

Maradok, míg akarod,

Füledbe szeretetet suttogok,

Míg elhiszed nekem,

Hogy a mindenségben én veled egy vagyok."

(Forrás: Facebook)

HIÁNYZOL DRÁGA EGYETLENEM :'(

Születésnap

Drága Páromnak ma van a születésnapja. Ma lenne 60 éves. Már a negyedik születésnapja, amit nélküle ünneplünk. 

Ő már nem öregszik, úgy emlékezhetünk Rá, sportosan, fiatalosan, ereje teljében, terveket szövögetve. Máig felfoghatatlan, hogy elment, olyan hirtelen, búcsú, lezárás nélkül, csak azt tudom kérdezni, hogy miért???? Miért pont Neki kellett ilyen gyorsan tovább lépni. Soha nem fogom feldolgozni, még mindig annyira hiányzik, hogy nincs arra szó. A halála előtt alig két hónappal ünnepeltük megismerkedésünk 40. évfordulóját, azt reméltük még sokáig élhetünk együtt szerelemben, boldogságban, ehelyett a gyász és hiányérzet tölti be a napjaimat. 

Ő pedig odafenn ünnepel az angyalokkal és szeretett Nagyszüleivel. Remélem úgy van. És remélem egyszer én is csatlakozhatok Hozzájuk.
"A halál csak az élet végét jelenti, a kapcsolatét nem."

SZERETLEK DRÁGÁM!

3 éve hiányzol nagyon Drágám!

Megint 22.-e van. Három évvel ezelőtt volt még pár napunk együtt Apucival. Aztán egy hónappal később mindennek vége lett  :'( :'( . Soha nem múlik a fájdalom :'( :'(.

Soha nem múló fájdalommal emlékezem Drága Páromra

"Most ismét olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk  néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakran szívünkbe dobban,  és az elmúló évek sem képesek arra, hogy elhalványítsák  a lelkünkbe ivódott képüket. Emlékük csillaga majd akkor is bennünk ragyog, ha porba hullnak mind az égi csillagok……”

*********

"Nincs halál és nincsenek halottaink.

Mindenki él, csak nem itt, hanem ott.Tovább ment. Elköltözött.

Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit szerettél, - mert a szeretet nem múlik el soha.

Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét,- s Ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál.

Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat vagy a nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok!

A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők.

Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. A rózsa csak a kibomlott rózsa, - a hervadó már nem az. A halottak napja nincs, csak a Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: "Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!"..."

Müller Péter

2 éve...

2 éve, hogy annyi boldog év után itt hagyott a Párom. Csak az emlékek maradtak.

Nagyon hiányzol! Örökké szeretlek!

Valentin nap

 

Már a harmadik Valentin nap, amit drága Párom nélkül töltök. 2015. februárjában azért imádkoztam, hogy felébredjen a mélyaltatásból. Szerettem volna, hogy a Valentin napi ajándékom, az Ő gyógyulása legyen.  Sajnos ez nem következett be, soha többé nem ébredt fel.

Visszanézve a blogot, tavaly nem került szóba a Valentin nap, csak kicsit később, amikor kinyílt az Apucitól kapott orchideám.

Az idén se kapott hangsúlyt ez a nap, - az én Szerelmem már az angyalokkal ünnepel -, de továbbra is remélem, hogy odaföntről továbbra is figyel és vigyáz bennünket. Jelnek tekintem, hogy az idén is kinyílt két orchideám, érzem, hogy Apuci akart velük megörvendeztetni és szerelméről biztosítani. 

 

Megismerkedésünk 42. évfordulóján HIÁNYZOL :'(

Ma 42 éve, hogy megismertelek  22 hónapja elvesztettelek, azóta is gyakran érzem úgy, a szívem szakad meg úgy

  HIÁNYZOL :'( 

"Nem ébredek fel szívesen
Már a részegség sem old fel, azt hiszem
Oldjon fel az ég önző vágyaim alól
Míg hiányzol...

A baj, hogy minden arról szól
Az idő mindent elrabol
Mert Ő hozott el hirtelen, és Ő sodort tovább
S még hiányzol…


Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol…
 

Az utcán épp, hogy létezem
Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem
De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll
Még hiányzol…
 

Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám…
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol…"

Egy elfelejtett dal... :'(

" Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
míg csak élnem kell, sose lesz másképp.
Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés!
Az a búcsúszó, amivel elmész.

Nem számít, hogy hány év messzeség,
az a perc ma sem múlt el még.

Teli voltunk élettel, szabad volt a szívünk,
és én úgy hittem, sose kell félnünk.
Hova lett a boldogság, hova a sok álom?
És ami nincsen már, mért kell, hogy fájjon?

Nem számít, hogy hány év messzeség,
az a perc ma sem múlt el még.

Itt az éjjel, és te nem vagy már velem,
hogy fogd a két kezem, úgy, mint régen!
És ha hívlak, tudom, senki nem felel,
csak egy elfelejtett dal sír a szélben.

Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
amíg csak élnem kell, sose lesz másképp.

Nem számít, hogy hány év messzeség,
az a perc ma sem múlt el még.

Itt az éjjel, és te nem vagy már velem,
hogy fogd a két kezem, úgy, mint régen!
És ha hívlak, tudom, senki nem felel,
csak egy elfelejtett dal sír a szélben..."

"Egy elfelejtett dal"

h

Egy régi képeslap Apucitól

Régebbi e-mailjeimet nézegetve találtam ezt a képeslapot Drágámtól. 

Házassági évfordulónkra küldte 2010-ben. 

A címzés: Tündérkém 

A kép alá csak annyit írt:  "IMÁDLAK" 

Apa orchideája

Hosszú pihenés után tegnap újra szirmot bontott az az orchidea, amit még 2014-ben kaptam Drágámtól névnapomra. Olyan érzés, mintha Ő akarna megörvendeztetni Valentin nap alkalmából egy kissé megkésve. Csakúgy, mint házassági évfordulónk alkalmából tavaly a szív alakú krumplival, amit azóta is őrzök. 

Épp egy éve...

február 7-én altatták el az orvosok drága Páromat, hogy lélegeztető géppel jobban tudják lélegeztetni. Egy éve, ezen a napon mondták először, hogy olyan súlyos állapotban van, hogy meghalhat. Ettől a mondattól akkor az összes erő kiszaladt a lábamból, még szerencse, hogy ültem. Ma egy éve beszéltem Vele utoljára, amikor Legkisebbikem bevitt Hozzá, mielőtt elaltatták, de csak pár szót tudtunk váltani, mert az orvos és nővér csapat már körbeállta, hogy elkezdjék a beavatkozást. Csak annyit tudtam mondani, hogy ne féljen, csak alszik egy kicsit, és mire felébred jobban lesz, és minden rendben lesz, és hogy szeretem. Pár másodpercre levette az oxigén maszkot és annyit válaszolt "én is". És közben olyan kétségbeesetten nézett rám, mintha bocsánatot akart volna kérni valamiért, de inkább a bizonytalanság ült ki az arcára. Éjszakánként, amikor felriadok, az jut eszembe mennyire félhetett az utolsó ébren töltött órákban, amikor egyre inkább fojtogatta a betegség. Amikor érezte, hogy már az oxigén maszk sem tud elég levegőt a tüdejébe juttatni. Nem tudom mik lehettek az utolsó gondolatai, és soha nem fogjuk már megtudni, mert egy pillanatra sem nyerte vissza többé az eszméletét, úgy halt meg két hét mélyaltatásos kezelés után. 

Halála óta, ha a régi blogbejegyzéseket olvasom, mindig először a dátumot nézem meg, és az jár az eszemben, hogy mennyi időnk volt még hátra együtt. Olyan hihetetlen még mindig, hogy majdnem egy éve már csak múlt időben beszélhetek RÓLA. Azóta is majd a szívem szakad meg, hogy ilyen fiatalon, ilyen hirtelen kellett elmennie. Remélem, és gyakran érzem is, hogy a lelke továbbra is velünk van és örökre velünk is marad. Aztán ha az én időm is eljön, együtt lehetünk megint. NÉLKÜLE fél ember vagyok  :'(

 

 

Megismerkedésünk évfordulóján Páromra emlékezem

Ő

Újra december tizennegyedike van. 41 évvel ezelőtt, 14 és fél évesen ezen a napon ismertem meg drága Páromat. Igaz, akkor még nem tudtuk, hogy a szerelmünk egy életre szól, hogy együtt mindent átvészelünk, még akkor is, ha sosem mondtuk ki a fogadalmat: gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben,  holtomiglan-holtodiglan, de mégis így lett. Ő volt a világ legcsodálatosabb Embere,  a Férfi, aki annyi éven át boldoggá tett, vigyázott rám és családunkra. De nemcsak ránk, mindenkivel igyekezett jót tenni, mindenkin igyekezett segíteni. Soha nem volt erőszakos, soha nem hangoskodott,  a nyugalmával, higgadtságával mégis megoldott minden problémát.  És úgy tudott rám nézni...

és úgy szeretett bennünket, engem és három Fiunkat

és az Unokákat is

Tavaly még gyönyörű csokrot kaptam megismerkedésünk évfordulójára, akkor még nem is sejtettem, hogy alig több, mint két hónap múlva elvesztem drága Páromat :'( . Nem sejthettem, hogy a boldogságunknak ilyen hirtelen vége lesz. A szívem szakad meg, hogy nem ismerhette meg harmadik Unokánkat és már majdnem 10 hónapja csak lélekben van velünk  :'(

SZERETLEK DRÁGÁM ÉS ŐRÜLTEN HIÁNYZOL!!

Párom születésnapja

kép a Google-ról

Drága Egyetlen Szerelmem ma lenne 57 éves, de sajnos már hét hónapja nincs velem. Elragadta tőlem a kegyetlen halál. Azóta sem tudok belenyugodni a megváltoztathatatlanba. Elővettem azt a rengeteg  régi szerelmes levelet, amiket az udvarlás 3 és fél éve és a katonaság 1 éve alatt nekem írt. Azokat olvasva, olyan mintha még mindig élne. Az akkor leírt szavai most is biztosítanak soha el nem múló szerelméről. A kórházból írt utolsó sms üzenete is az volt:  SZERETLEK!

Lelkiismeret furdalásom van, hogy én még élek, hisz megígértem Neki, hogy addig élek, amíg Ő. A halálos ágyánál meg is halt egy részem, csak a gyerekek és unokák  miatt kapaszkodok még egy kicsit az életbe. Nem tudom meddig bírom Nélküle...

(Zalatnai Sarolta: Mért mentél el?....)

A fák is siratják...

Jelek...

Tegnap ebéd után elszundítottam a kanapén. Szörnyű álmom volt. Megint ott álltam Apuci kórházi ágya mellett, újra végignéztem, ahogy egyre alacsonyabb a vérnyomása, összeomlik a keringése és végül minden könyörgésünk ellenére meghal. Akkor minden feszültség elhagyta a testét és az arcát, újra olyan ívelt és vastag  lett az ajka, mint mikor beleszerettem!! Hirtelen felriadtam, kirohantam az erkélyre és sírva vártam hogy Legkisebbikem hazaérjen. Közben megint azt kérdeztem magamtól és az égtől, hogy miért történt ez meg velem-velünk? Hirtelen egy finom simogató szél font körbe, mintha csak Apa simogatott volna meg. Megnyugodtam és leültem kicsit. Nem sokkal később hazaért Legkisebbikem, evett, pihent pár percet és elindultunk vásárolni.

A kocsihoz érve láttuk, hogy egy galamb ül rajta. Eddig ilyesmi még soha nem történt!!!! Nem akart elrepülni, csak nézett ránk szelíden a fejét félre hajtva. Aztán - Legkisebbikem hessegetésére-  csak elrepült nagy nehezen, miután alaposan szemügyre vett bennünket. 

A Tescoban a zöldségosztályon kezdtem. Répa, petrezselyem, zeller, hagyma és krumpli. A krumplihoz érve egy majdnem tökéletesen szív alakú krumplit vettem észre. Úgy éreztem ez nekem szól. Apa talán így üzent, hogy még mindig szeret. 

Amíg Legkisebbikem felvitte a vásárolt holmikat a kocsiban ültem, néhány utcányira Apucihoz hasonló testalkatú és ruházatú férfit láttam meg. Ugyanolyan fehér zokni és sportcipő, rövid nadrág és sárga póló volt rajta, amilyenben Apa szeretett lenni nyáron...

Lehet, hogy csak a dolgok furcsa játéka volt, de nekem mégis jeleknek tűntek. Kissé megkésett üzenetek Apától, talán a házassági évfordulónk alkalmából, hogy még mindig szeret.

Egy biztos, nekem annyira hiányzik, majd bele őrülök a fájdalomba, hogy már nincs velem. SZERETEM.

120 nap

Rettenetesen hiányzol Drágám :'( !!

Százhúsz napja élek teljes reménytelenségben. Százhúsz napja  álltam az ágya mellett, fogtam a kezét és könyörögtem, hogy ne hagyjon itt bennünket. Százhúsz napja vesztettem el ŐT, aki  életem 55 évéből 40-ben a legfontosabb szereplő volt. Maga volt az élet, a szerelem, a szeretet, a gondoskodás.

Kirándulás

Épp ma egy éve, Pünkösd hétfőn jártunk Apával kettesben Szilvásváradon. Másnap írtam is a kirándulásról egy bejegyzést, a végén abban reménykedve, hogy új távlatok nyílnak előttünk, kettesben lehetünk, úgy mint régen... vagy az Unokákkal. 

Akkor csak képeket tettem föl, most találtam egy videót is, amit Apa telefonjával vettem fel. 

 

Akkor azt reméltem, sokáig együtt leszünk még, ehelyett már hónapok óta nincs velem. Nem tudom felfogni, hogy ez a drága jó Ember, a világ legjobb Férje és Édesapja ilyen hirtelen meghalt. Ezzel minden szép álmunknak és a boldogságunknak is vége lett.