Tegnap ebéd után elszundítottam a kanapén. Szörnyű álmom volt. Megint
ott álltam Apuci kórházi ágya mellett, újra végignéztem, ahogy egyre
alacsonyabb a vérnyomása, összeomlik a keringése és végül minden
könyörgésünk ellenére meghal. Akkor minden feszültség elhagyta a testét
és az arcát, újra olyan ívelt és vastag lett az ajka, mint mikor
beleszerettem!! Hirtelen felriadtam, kirohantam az erkélyre és sírva
vártam hogy Legkisebbikem hazaérjen. Közben megint azt kérdeztem
magamtól és az égtől, hogy miért történt ez meg velem-velünk? Hirtelen
egy finom simogató szél font körbe, mintha csak Apa simogatott volna
meg. Megnyugodtam és leültem kicsit. Nem sokkal később hazaért
Legkisebbikem, evett, pihent pár percet és elindultunk vásárolni.
A kocsihoz érve láttuk, hogy egy galamb ül rajta. Eddig ilyesmi még soha
nem történt!!!! Nem akart elrepülni, csak nézett ránk szelíden a fejét
félre hajtva. Aztán - Legkisebbikem hessegetésére- csak elrepült nagy
nehezen, miután alaposan szemügyre vett bennünket.
A Tescoban a zöldségosztályon kezdtem. Répa, petrezselyem, zeller,
hagyma és krumpli. A krumplihoz érve egy majdnem tökéletesen szív alakú
krumplit vettem észre. Úgy éreztem ez nekem szól. Apa talán így üzent,
hogy még mindig szeret.
Amíg Legkisebbikem felvitte a vásárolt holmikat a kocsiban ültem, néhány
utcányira Apucihoz hasonló testalkatú és ruházatú férfit láttam meg.
Ugyanolyan fehér zokni és sportcipő, rövid nadrág és sárga póló volt
rajta, amilyenben Apa szeretett lenni nyáron...
Lehet, hogy csak a dolgok furcsa játéka volt, de nekem mégis jeleknek
tűntek. Kissé megkésett üzenetek Apától, talán a házassági évfordulónk
alkalmából, hogy még mindig szeret.
Egy biztos, nekem annyira hiányzik, majd bele őrülök a fájdalomba, hogy már nincs velem. SZERETEM.
Mária mindig elolvasom amit szeretett férjedről és fájdalmadról írsz. Bármit is írni nagyon nehéz ezekre , nagyon friss a fájdalmad nehezen engeded el! Ha úgy érzed hogy ezek mind jelek voltak nyugodjál meg. Hiszek ezekben a jelekben mikor édesanyám és nevelőapám meghalt mindkét esetben tapasztaltam és jó érzés volt !
VálaszTörlésKedves Éva néha úgy érzem a gyerekeim agyára megyek a sok sírással. Ahogy megláttam a galambot ülni a kocsi tetején megkérdeztem tőle, "Apuci, Te vagy?" - erre Legkisebbikem rám mordult, hogy ne beszéljek már hülyeségeket, ez csak egy galamb és kész. De nekem mégis olyan érzésem volt, ahogy az a galamb rám nézett, mintha csak Apa szerető pillantását láttam volna a szemében. Aztán meg az a szív alakú krumpli - tényleg jelnek éreztem, amit Ő küldött, hogy szeret.
TörlésKedves Maria elhiszem hogy úgy érezted, de a gyerekek gondolom izgulnak érted! Most én is azért jöttem benézni hozzád mert már elég régen jelentkeztél. Elhiszem hogy nehéz lehet de próbáld amennyire lehet a gondolatodat másra terelni. Írtad hogy pici unokád született közel laknak hozzád? Arra gondolj hogy fiaidnak és unokáidnak is nagy szükségük van még rád és gondolom nekik is nagy fájdalom lehet ez a tragédia. Vigyázzál nagyon magadra sokszor puszillak!
TörlésKedves Éva, nagyon aranyos vagy, hogy hiányolsz. Mostanában nem sok kedvem van még a blogoláshoz sem. Ha benézek is, csak azt látom, hogy milyen jó volt régen, amikor még Apa is velünk volt. Próbálom a gondolataimat más irányba terelni, de csak rövid ideig sikerül. Nagyon nehéz nélküle, hisz mindenről Ő jut eszembe. Sose hittem volna, hogy ez megtörténhet, hogy az életem Szerelme, a világ leggondoskodóbb, legodaadóbb, legszeretőbb Férje egy influenzába belehalhat. 2015-ben. Ebbe bele lehet őrülni!!!!
VálaszTörlés