2011. szeptember 28., szerda

Utazunk

Hát eljött ez is, holnap Angliába repülünk, hogy végre második kis Unokánkat is megláthassuk, és látogatóba hazavigyük Tomikánkat. Sajnos az utóbbi időben nem tudtam blogolni, remélem kedves Látogatóim azért találnak a főzéshez ötleteket és továbbra is szívesen kukkantanak be hozzám. Valószínű, hogy Angliából sem tudok tudok túl sokszor jelentkezni, és ha minden terveink szerint megy, hazaérkezésünkkor kicsikénk jön még velünk vissza majdnem három hétre, úgyhogy lehet még némi kiesésre számítani nálam, de igyekszem írni, amikor csak tudok. A legutóbbi bejegyzés óta sajnos azért nem ment, mert Kicsikénk megfázott, hőemelkedése volt, orrocskája nagyon folyt, ezért nyűgös volt az elmúlt 1-2 napban, de szerencsére mostmár jól van, egészségesen megyünk haza. Jövő  vasárnap (október 9-én) újra itthon leszünk, itthon maradó két Fiam önellátásra kényszerül addig, remélem utána jobban fogják értékelni a házimunkát, amit végzek.

2011. szeptember 26., hétfő

A hét végén születésnapok voltak / sült zöldséges, gombás tészta



Az elmúlt hétvége sem szűkölködött eseményekben. Pénteken édes Párom, szombaton Legnagyobbikom ünnepelte a születésnapját. Mivel a kicsi eléggé leköti a napjaimat, nem mertem nagy ünnepi vacsora projektekbe kezdeni, és a tortasütés is elmaradt ebben az évben. Mindenkit kárpótolt a torta hiányáért az édes Kicsikénk ittléte. Ebédre-vacsorára pedig olyan ételeket főztem, amik nem vonták el nagyon a figyelmemet a lényegről, kis Unokánkról. Tatuska ünnepi vacsorája gulyásleves lett, túrógombóccal. A gulyáslevest úgy főztem, ahogy szoktam, először pörköltet készítettem gyorsfőző fedővel kb. 1 kg. tisztított, apróra vágott marha lapockából, 1 hatalmas fej hagymából kevés olajon megfuttatva, 1 zöldpaprikával, kevés őrölt köménnyel és fokhagyma granulátummal, 1 fehér kanál sóval, 2 fehér kanál fűszerpaprikával és fél liter forró vízzel, szokásos jelzések után 30 perc alatt. Közben másik edényben hamis gulyást készítettem, 1 fej hagymából, kevés olajon megfuttatva, ráraktam 4 db megtisztított, felkarikázott sárgarépát, 2 petrezselyem gyökeret, fél zellergumót, 4 db felkockázott krumplit, 2 fehér kanál ételízesítőt, 2 fehér kanál fűszer paprikát, kevés őrölt köményt és 2 liter vízzel felengedve puhára főztem. Amikor a hús főzési ideje letelt, hozzáöntöttem a nagy edényben fővő zöldséges-krumplis hamis leveshez, belefőztem kb. 6-7 dkg csigatésztát és még 10-12 perc alatt készre főztem. Nagyon finom tartalmas leves lett.




A gombócnak nagyon örült az én édes Párom, még akkor is, ha ez nem az "igazi" gombóc volt, amilyet szeretett Nagymamája,  Rózsi mama főzött neki régen. Mert nem volt sem kedvem, sem időm krumplit főzögetni, áttörni, tésztát gyúrni és betölteni. A túrógombóc gyorsan összeállítható, a pihentetési időben nem kell vele foglalkozni, utána meg csak kigömbölygetni, bele a forró vízbe, pirított morzsába és kész. Most csak vaníliás tejföl volt hozzá. A gombóchoz ezeket használtam: 4 csomag (1 kg) tehéntúró, 6 db "S"-es tojás (nagyon picik voltak), 14 evőkanál gríz (búzadara), 4 teáskanál kristálycukor, 2 teáskanál vanília aroma, csipet só. Ezeket összegyúrtam és a hűtőben pihentettem, jó 2 órán át, hogy a gríz megdagadjon. Utána kigömbölygettem, 22 db méretes gombóc lett. Zsemlemorzsát pirítottam, közvetlenül tálalás előtt vizet forraltam kevés sóval és kb. 15 percig főztem a gombócokat, csak annyit, amit frissen meg tudtak enni, mert frissen igazán finom :). A duplájára (vagy még nagyobbra) dagadt gombócokat forró pirított zsemlemorzsára szedtem, jól meghempergettem és vanília aromával és cukorral ízesített tejföllel tálaltam (1 nagy poharas 12 %-os tejföl, 4 teáskanál cukor, 1 teáskanál vanília aroma).
Én nem kívántam a gombócot, ezért magamnak egy sült zöldséges-gombás tésztát készítettem 1 db hámozott, apróra vágott padlizsánból és cukkiniből, kb. 20 dkg csiperke gombából, 1 fej hagymából, kevés olajjal, ételízesítővel és jó sok borssal. Végül összekevertem kb. 20 dkg száraztésztából főzött tésztával, és valami olyan finomságot kaptam, hogy a szavam is elállt bele :D. És hogy készült. Lusta asszony módra, vagyis a hámozott felaprózott padlizsánt, cukkinit, gombát és hagymát egyszerre kezdtem pirítani erős tűzön a wokban, nagy lángon, ezt addig folytattam, míg a zöldségek szinte krémesre összeestek, és az összes kioldódó nedv eltűnt alóla, vagyis a zöldség zsírjára sült.








Egyelőre abbahagyom az írást, mert kicsikénk nagyon nyűgös, Nagypapi nem bír vele. Vagy később, vagy holnap folytatom.

2011. szeptember 22., csütörtök

Az elmúlt napok konyhai "alkotásai"





Nagypapi elvitte Tomikát "dolgozni", így van időm kicsit blogolni.  Valami furcsaságot éreztem az előző bejegyzésben, aztán észrevettem, hogy éjfél után 7 perccel tettem közzé, azért volt furcsa, úgy tűnt kedden készült a bejegyzés, közben még hétfőn éjjel. Kedden káposztás tésztát főztem, mert Menyem azt mondta, hogy a kicsi azt szereti. Valószínű az erdélyi változatot szereti, ahogy Menyem  főzi (kaporral), mert az enyém nem ízlett neki, nem kért belőle, pedig nagyon finom volt. Sem Nagypapi mákos tésztájából.




Szerdán csak apróra vágott sültkrumplit készítettem ebédre, aki kért virslit kaphatott hozzá, ezekről nem készítettem képet, nem egy gasztronómiai csoda volt, de a Kicsi a sültkrumpliból legalább jól belakmározott :)  (kis öröm is nagy öröm).




Ma, csütörtökön újabb adag csirkeleves készül csigatésztával, amit a kis Unokám annyira szeret, öröm nézni, ahogy eszi. De ha levest eszik, akkor mást már nem szokott kérni, mert a levesből ma is kétszer kért. Második fogásnak sült csirkeszárnyak készültek (2 csomag két ízületes csirkeszárnyból) sült zöldségekkel. Mindkettő különlegessége a fűszerezés volt.  Egy csomag "HA" szárnyassült fűszerkeveréket kevertem össze egy chilis fűszerkeverékkel (azért mertem megtenni, mert a kis Unokám semmilyen húst nem hajlandó megenni, és zöldséget sem vesz a szájába továbbra sem, hiába minden próbálkozásunk, akkor legalább a saját ízlésünk szerint sütöttem meg ezt a fogást). Mindkét étel nagyon finom csípős lett. A szárnyakat megszórtam a két fűszerből készült keverékkel és kevés sóval, majd állni hagytam, míg a zöldségeket megtisztítottam, előkészítettem. A sült zöldséghez ma ezeket használtam fel: 2 db kisebb zsenge cukkini, 1 db közepes padlizsán, 4 db sárgarépa, 4 db krumpli, 1 nagyobb vöröshagyma, kb. 8 kisebb gombafej, 2 db csípős zöldpapirka, 1 db paradicsom. Ezeket befűszereztem a fentebb említett fűszerek keverékével, kevés sóval, és olajjal elkevertem, és a 180 fokra állított légkeveréses sütőben sütöttem kb. 50-55 percig a fűszeres csirke alatt. Nagyon finom egyveleg lett. A gombákat persze ki kellett halásznom, mielőtt a család nekilátott volna, de megérte a "fáradozást", mert nagyon fincsi volt :D








2011. szeptember 20., kedd

Újra jelentkezem

Most Nagypapi van a kicsivel, aki már az igazak álmát alussza egy ideje, így van egy kis időm megosztani néhány dolgot. Az első és legfontosabb, hogy olyan aranyos a kis Unokánk, hogy nem tudunk betelni vele. Imádni való minden percben. Kevés képet készítettem  róla, de egy-két pillanatot sikerült elkapnom, azt szívesen megosztom. Az egyiken addig-addig játszott a csuklós busszal, hogy sikerült elaludnia. Érdekes ez a kezek a fej alatt alvási mód, éjjel is gyakran alszik így.


 A másik képen bekukkantott a csöpp kis irodámba.



Itt pedig tornyot építettünk. Én voltam a segédmunkás, adogattam a kockákat, a kicsi meg rakta egymásra őket. A végére Nagypapi is odajött, hogy megnézze, milyen ügyes a kis Unokánk. 


Sajnos nagyon változatos főzésre most nem tudok vállalkozni, azokat igyekszem főzni, amiket a kicsikénk is megeszik. Elsősorban csirkelevest csigatésztával, ami szinte minden nap szerepel az "étlapon". Próbálkoztam még tepsiben sült fasírtgolyócskákkal, amit sültkrumplival tálaltam, 




tejfölös gombapaprikással, mert Középsőm szerint annak a szaftja főtt tésztával az egyik kedvence.





De igyekszem a nagyoknak is kedvében járni. Legnagyobbikom egy gyönyörű pontyot hozott szombat este, ezért vasárnap a csigatésztás csirkeleves mellé egy isteni halgaluskás hallét is főztem. Második fogásnak újra sültkrumpli, rántott sertéskaraj és rántott filézett ponty készült, ezekről nem készítettem képet, mert már nagyon sokszor megjelent. A halgaluskás hallé viszont nem, az így nézett ki:




Hozzávalók: 1 kb 2,5 kg-os ponty gerince, feje, úszói, teje, egyik fél halfiléje felkockázva, 3 liter víz, 1 nagy fej hagyma, 1 csípős piros paprika, 4 db halászlékocka, 2 fehér kanál csípős fűszerpaprika, piros arany, só. A halgaluskához: a főtt halgerincről leszedett halhús, kb. 1-2 teáskanálnyi  léből kiszedett főtt hagyma, 1 tojás, 3 evőkanál gríz, 2 mogyorószemnyi piros arany, 2 teáskanál olaj.
A halfiléket és tejet piros arannyal ízesítve hűtőbe raktam "pácolódni". A halgerincet, fejet és úszókat apróra kockázott hagymával, csípős paprikával, halászlékockával, csípős piros arannyal és kevés sóval főni tettem. Jó háromnegyed órán át főztem, aztán félrehúztam, hogy kihűljön. A halhúst lerázogattam, és lehúzogattam a  csontokról, és átvizsgáltam, hogy véletlenül se maradjon benne szálka.  Hozzáütöttem egy egész tojást, tettem bele 3 evőkanál grízt, kb. 2 mogyorószemnyi piros aranyat, 1-2 teáskanálnyi főtt hagymát a főzőléből, 2 teáskanálnyi olajat, villával összeállítottam, és állni hagytam, hogy a gríz megdagadjon. A főzőlét a hagymával elturmixoltam, fűszerpaprikával fűszereztem, felforraltam, és belefőztem először a halgaluskákat, majd mikor a galuskák már főttek egy ideje (kb. 10 perce), akkor a piros arannyal befűszerezett felkockázott halfiléket és haltejet is. Lassan főztem még vagy 10 percig, és már tálaltam is ezt az isteni tartalmas hallét.
Ma levest nem kellett főznöm, mert tegnapról volt gyönyörű "sárga tésztás" (így hívja a Kicsikém a csigatésztát) csirkelevesem, ezért csak rizses húst főztem pulykamellből, zöldségekkel, ezt is a szokásos módon. Csemege uborkával tálaltam. Ezt sem írom le újra, csak egy kép róla:


2011. szeptember 19., hétfő

Fokhagymás-köményes párolt karaj



Loptam néhány másodpercet, és közkívánatra leírom a fokhagymás-köményes párolt karajt. Egyúttal szeretném megköszönni a sok kedves hozzászólást az előző bejegyzésemhez, igyekszem majd megint  kis időt szakítani, hogy újra megoszthassak néhány dolgot. Tehát a párolt karaj:  Nagyon egyszerű elkészíteni, de most idő hiányában még egyszerűsítettem rajta :). Eredetileg a húsokat körbe kellene sütni, hogy rostjai bezáródjanak, utána fűszerezni, és mindig kevés víz hozzáadásával puhára párolni, úgy, hogy a végén rövid szaft maradjon alatta. Most erre sem volt időm, (mindig késésben vagyok a kicsi miatt), ezért a 3 literes gyorsfőző fedővel használható edényembe kevés olajat öntöttem, belesorakoztattam az egyik oldalon sertéssült fűszerrel, másik oldalon kevés sóval megpergetett húsokat, a tetejét bőven megszórtam őrölt köménnyel és fokhagyma granulátummal, öntöttem rá 2 dl vizet, a gyorsfőző fedőt lezártam, legnagyobb fokozaton szokásos jelzésekig forraltam, majd a hőt mérsékelve (1/9) 25 percig főztem a karajt. Finom szaftos lett, jól illett a kelkáposzta főzelékhez, de bármely más főzelékkel, párolt rizzsel is nagyon finom. Ugyanígy készíthetünk tarját, lapockát, vagy egyéb kedvünkre való húst  is. Gyorsfőző fedő nélkül a főzési idő 3-4 x-es is lehet.


2011. szeptember 15., csütörtök

Ezek történtek és készültek az elmúlt napokban

Kis Unokám elaludt, Nagypapi vigyáz most rá, így fel tudok tenni néhány képet és talán le tudom írni, hogy mik történtek az elmúlt néhány napban, illetve mik készültek a konyhámban a legutóbbi "ételes" bejegyzés óta. Szombaton Párom és Legkisebbikem elment a Férjem Édesanyjáért, Tomikát is magukkal vitték, hogy Sógornőmék is láthassák, mert Ők most nem tudtak hozzánk látogatóba jönni. Így tudtam egy komolyabb takarítást végezni, amíg távol voltak. Drága jó Mama megint fölpakolva érkezett, egyrészt ajándékokkal, másrészt falusi kapirgálós csirkékkel és kakassal, sütivel, saját főzésű sárgabarack és szilva lekvárral. Alig győztem elpakolni a sok finomságot, amit kaptunk. A csirkék és kakas már asztalunkra is kerültek a héten. Szombat estére pizzát rendeltünk kedvenc pizzázónkból, legnagyobb örömömre a kicsinek ez nagyon bejött, öröm volt nézni, ahogy ette. Már szombaton megünnepeltük névnapomat, fiaimtól és barátnőiktől gyönyörű orchideákat kaptam. 
Vasárnap étterembe voltunk hivatalosak, szeptember lévén a szokásos családi összejövetelre, ahol Szüleim 52. házassági évfordulóját, és Mária napot ünnepeltünk (Anyukám is Mária). Finom ebédet ettünk, utána oroszkrém tortát, amit idő hiányában most nem én sütöttem, hanem úgy rendeltem meg a Liliom utcai cukrászdából. Ott mindig nagyon finom sütiket és tortákat készítenek, most sem kellett csalódnunk. 
Hétfőn a Mamától kapott csirkék aprólékából isteni levest főztem, annyit, hogy kedden ne kelljen levest főzni. Csigatésztát főztem bele, a kicsi úgy ette, mint kacsa a nokedlit. Ez is nagyon ízlett neki.



A csirkék combjaiból, szárnyaiból és farából sült lett, amihez hosszúra vágott krumplit sütöttem.  Ezeknek a csirkéknek az íze valami frenetikus volt, és a húsuk sem olyan laza volt, mint "gyári" társaiké. Még a sültből kikandikáló csont színe is más volt. Röviden: isteni volt :) !!




Legnagyobbikom megint hozott egy balint és egy csukát, a balint a mélyhűtőbe raktam, a csukát sűrűn beirdaltam, fokhagymával, borssal ízesítettem és kevés olajjal bedörzsölve megsütöttem. Még a Barátnőnek is nagyon ízlett, Ő eddig még nem evett csukát, de most megszerette.

Fokhagymás csuka
Az egész falusi kapirgálós kakasból belsőségekkel, lábakkal, tarajával és tökével együtt isteni kakaspörkölt készült, amit akkor tésztával tálaltam, de ma este aki szeretne a tegnapi főzelékhez azt is ehet "feltétként".


Tegnap kelkáposzta főzeléket főztem fokhagymás-köményes párolt karajjal.


Ma pedig négy tepsi pizzát sütöttem.









A kolbászost elfelejtettem lefényképezni sütés előtt, arról csak sütés utáni kép készült, de mind a négy pizza nagyon finom volt. Az első (felemás) pizza csak sonkás része készült Tomikának.

2011. szeptember 14., szerda

Még mindig Tomika és díjak



Még mindig kis Unokánk az első és legfőbb elfoglaltságom, úgyhogy még mindig türelmet kérek azoktól, akik új receptekre várnak. A kis édeskénk olyan kis örökmozgó, hogy ember legyen a talpán aki bírja vele tartani az iramot. De nagyon aranyos, minden együtt töltött perc örömet okoz az egész családnak, és még a fiúk barátnőinek is.

Az evéssel kapcsolatban is kezdek megnyugodni, mert néhány napja kicsikénk elég szépen eszik.  Tegnapelőtt megvizsgálta gyermekorvos ismerősünk, szerinte nagyon stramm kisgyerek, szépen fejlődik. A sok mozgás miatt nem duci, pont jó. Talán a környezetváltozásnak tudható be, hogy néhány napig  kevesebbet evett. Jó tanácsokat kaptam, mivel próbálkozzam. Az én fiaim olyan régen voltak ilyen kicsik, kellett egy kis ismétlés, hogy milyen igénye van egy ilyen kisgyereknek egyrészt mennyiségben, másrészt minőségben. Persze azért főztem is néhány dolgot, amiről képek is készültek, ha kicsit több időm lesz, jövök, és felteszem.

Meglepetés is ért az elmúlt napokban, mert négy Blogtársamtól is díjat-díjakat kaptam, amiknek nagyon örülök, és ki is teszem, de a továbbadással most adós maradok, később fogok rá visszatérni, de köszönöm a díjat-díjakat Petrának, Hobbychefnek, Trollanyunak és Vicuskának









Na most végre sikerült befejezni ezt a bejegyzést, amit már három napja írogattam esténként. Mostanában estére már én is olyan fáradt vagyok, majd leragad a szemem. Holnap, ha lesz erőm, újra jelentkezem!! Addig is mindenkinek jó pihenést, és az elkövetkező napokra jó sütést-főzés kívánok :)

2011. szeptember 9., péntek

Tepsiben sült jászkeszeg



Legnagyobbikom továbbra is hódol horgász szenvedélyének, és tegnapelőtt este három szép jászkeszeget sikerült fognia. Megtisztította, kibelezte, nekem már csak meg kellett sütni. Tegnap ez volt a vacsora, mire Legnagyobbikom jött haza a munkából, frissen sült jászkeszeg várta. Nem sok minden kellett az elkészítéséhez, a keszegeken kívül csak só, szitált ételízesítő, citrombors, olaj. A tepsit vékonyan kiolajoztam, a halak mindkét oldalát sűrűn beirdaltam olyan mélyen, amíg a kés el nem akadt a nagyobb csontokban. Utána kívül-belül megpergettem sóval, szitált ételízesítővel, és citromborssal. A kiolajozott tepsire egymás mellé fektettem őket, és két órán át állni hagytam, hogy a só jól átjárhassa.






Sütés előtt kevés olajjal meglocsoltam a halakat amit kicsit belemasszíroztam a bevágásokba is.  Utána 200 fokra előmelegített sütőbe toltam, és vagy 40 percig sütöttem, mert jó vastagok voltak ezek a halak. De 40 perc elteltével is elég sületlennek találtam, ezért a hőt 250 fokra emeltem, és pirítottam még vagy 15-20 percig. Szép aranybarnák lettek és nagyon finoman átsültek. Nem írtam forgatást, mert nem piszkáltam őket, légkeverésen sütöttem, ezért az alul lévő rész is gyönyörűen megsült. Isteni volt :)























Tepsiben sült jászkeszeg


Sárgarépa főzelék



És egy újabb próbálkozás a sárgarépa főzelék. A családban csak én szeretem, ezért nem sűrűn főzöm, de most ezzel is próbálkoztam, hátha bejön Tomikának. Persze ez sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de egy próbálkozást megért. Hozzávalók: 2 szál sárgarépa (tisztítva 13 dkg volt), 2 dkg vaj, víz, csipetnyi szitált ételízesítő, 3 kávéskanál cukor, 1 teáskanál rétes liszt, 1,5 dl tej, 1,5 dl víz. 
A sárgarépát megtisztítottam, megmostam, citromhéj reszelőn lereszeltem. Vajjal, csipet ételízesítővel és kevés vízzel párolni kezdtem. 3 x 1 dl vizet öntöttem alá, mire fedő nélkül megpárolódott a kis Spider pan serpenyőmben. Amikor a répa megpuhult, lepirítottam, megszórtam liszttel, azzal is pirítottam  néhány másodpercig, aztán felöntöttem tejjel és vízzel, és kb. 5-7 perc alatt készre főztem. A végén kis vízzel hígítani kellett.  Tomika megnézte a tányérban, mosolyogva rámondta, hogy narancssárga, de megkóstolni már nem volt hajlandó. Kidobás helyett én ettem meg. Régen ettem ilyet, de nagyon ízlett.





Sárgarépa főzelék

Sült bolognai





Újabb próbálkozás, hogy az Unokám is egyen valamit a bolognai tészta. Most nem spagettivel készült, hanem szarvacskával, és fél kiló frissen darált sovány sertés combbal, fűszerpaprika nélkül, egyébként ugyanúgy készült, mint egy régebbi bejegyzésemben már leírtam, a recept itt megtalálható. Annyit változtattam, hogy vékonyan kiolajozott tepsibe öntöttem az elkészült bolognait, ráöntöttem egy nagyobb üveges Combino tésztaszószt (csak paradicsom, hagyma  és fűszerek voltak benne), kissé elkevertem, reszelt sajttal bőven meghintettem és a sajtot ráolvasztottam a forró sütőben. Nagyon finom lett, érdemes kipróbálni, de az Unokámnak ez sem jött be :(. Mindenki másnak nagyon ízlett :). 





Sült bolognai


2011. szeptember 8., csütörtök

Májas grízgaluska, vagy grízes májgaluska










Csirke leveshez főztem ezt a finom májgaluskát, vagy májas grízgaluskát, kinek hogy tetszik jobban. Igaz kis Unokám csak a levest ette csigatésztával, a többiek azonban a levesükbe szedhettek ebből a finom májgaluskából is. A levest csirke levescsomagból főztem, bezöldségelve (3 szál répa, 2 szál petrezselyemgyökér, fél zellergumó, 1 hagyma, 1/2 zöldpaprika, 1 csokor petrezselyem zöld, 2,8 lite víz, 2,5 fehér kanál szitált ételízesítő, kevés őrölt bors), zepter gyorsfőző fedővel a szokásos jelzések után 8 percig, aztán visszahűtöttem a fazekat, átszűrtem a levest és belefőztem a csiga tésztát. Ennek főzési ideje kb. 10-12 perc volt. Másik edényben főztem meg a májgaluskákat tyúkhúsleves kockás vízben. 


A májgaluska hozzávalói:


2,5 db csibemáj elkaparva, 1 pici fej hagyma (egészen apróra vágva, kevés olajon megdinsztelve, kihűtve) 1 db tojás, 3 evőkanál búzadara (gríz), őrölt  bors, 1 teáskanál szárított petrezselyemzöld. Az ezekből álló massza 25 dkg volt, ezért 1 fehér kanál szitált ételízesítőt raktam hozzá, állni hagytam kb.fél órán át, majd forrásban lévő tyúkhúsleveskocás vízben főztem kb. 15-20 percig, majd letakarva állni hagytam. Az átszűrt, csigatésztás levessel tálaltam, külön tányéron adtam hozzá a főtt húsokat és a zöldségeket. Nagyon finom lett.







Most nem tudok többet írni, mert nagyon fáradt vagyok, holnap este újra megpróbálok jelentkezni. Mindenkinek jó éjszakát és jó főzést kívánok :)

2011. szeptember 7., szerda

Nyúlpörkölt

Azért főztem néhány dolgot, mióta nem készült bejegyzés. Például nyúlpörköltet. Még a múlt héten, a két nyúl megmaradt alkatrészeiből, amiket kicsontoztam. Az első láb combcsontjait kivettem, a húst apróra vágtam. Ugyancsak kicsontoztam a nyúlgerincet, és a bordákról is leszedtem minden használható húst. Összesen 6 db csontos rész került a pörköltbe: a két nyúl nyaka, és a négy első lábszár. Az összes többi húst csont nélkül, felkockázva főztem a pörköltbe, amit úgy kezdtem főzni, mint a csikós tokányt. Vagyis először szalonnát pirítottam, rá került a felaprózott hagyma, majd két tv és egy csípős zöldpaprika, 1 nagyobb, hámozott, felkockázott paradicsom, és utána a nyúl. Ízesítettem kevés sóval és ételízesítővel, tettem rá fűszerpaprikát és kevés vizet, majd készre főztem a pörköltet. Krumpli kellett volna hozzá, de ez az étel a készülődés időszakában készült, ezért friss kenyérrel tunkoltuk ki, és úgy is nagyon finom volt. 
Hozzávalók: 12,5 dkg csíkozott bacon (Lidl-s 2 tálcás egyik fele), kevés olaj, 1 nagyobb fej hagyma, 2 tölteni való, és 1 csípős zöldpaprika, 1 nagyobb, érett paradicsom, 2 nyúl összes maradék apró húsa, só és szitált ételízesítő ízlés szerint, 1-2 fehér kanál fűszerpaprika ízlés szerint, 3-5 dl forró víz, attól függően, hogy mennyire sűrű szaftot szeretnénk. 1,5-2 óra alatt megpuhul, attól függően, hogy milyen öreg a nyúl. Nagyon finom volt ez a sűrű szaftú pörkölt. Sajnos ez olyan gyorsan elfogyott, hogy  nem készült róla kép.

Tomika

Hú de hosszúnak tűnik az az idő, amióta  nem írtam bejegyzést. Most olyan, mintha visszacsöppentem volna az időben 25 évet, újra pici gyerek van a háznál (az Unokám novemberben lesz 3 éves). Nagyon jó érzés. Ahogy már leírtam, eddig mindig a Szüleivel együtt volt nálunk nagyobbik Unokánk, most viszont egyedül van, úgyhogy az összes anyai feladat így most az enyém. Mert amikor az Anyukája is itt van, akkor nem akarja, hogy én öltöztessem, fürdessem, készítsem a kakaóját ilyesmit. De most én lettem az "Anyukája". Fantasztikus érzés. Imádni való ez a kicsi, annyit fejlődött az elmúlt hónapokban, hogy az csoda. Hosszú mondatokban beszél, kérdez, mindent jól megjegyez, de néha huncutul ismételget mindent, mint egy kis papagáj. Imádom. Egy bánatom van, hogy nagyon kevés ételt szeret. Az Unokám, akinek bármit megfőznék, nem akar enni. Amúgy is vékony csontú, mint a Menyem (aki  a második gyerek után sincs több, mint 45 kiló), ehhez párosul egy olyan válogatósság, hogy kétségbe vagyok esve. Mit lehet egy ilyen gyerekkel csinálni, aki nem eszik főzeléket, gyümölcsöt, és szinte semmit. Csirkelevest csigatésztával, (de se zöldség, se hús), tésztát, valamilyen szafttal,  ha nincs rajta hús, (mert ha húst talál kiköpi és nem eszik tovább), pirítóst, esetleg bundás kenyeret, kekszet, kakaót, túró rudit. Majd bele őrülök, hogy mit készítsek Neki, mert semmit nem akar megenni. Mit lehet ilyenkor tenni???  Erőltetni nem akarom, de szörnyű nézni. Olyan, mintha a fényből élne, mert  egyébként nagyon aktív, lefárasztja az egész családot, és amikor mindenki kidől, Ő még mindig ereje teljében van, ugrabugrál, vidám, nevetős, huncut, édes, imádni való!! 3 kép Róla, toronyépítés közben és reggel, ébredés után, már felöltözve:









Tomika


2011. szeptember 4., vasárnap

Készülődés - jön Tomika :D

Nagy készülődésben vagyunk, ma érkezik Tomika hozzánk. Nagypapi elment érte tegnap, amikor odaért bejelentkeztek Skype-on.  Hosszú ideig figyeltük, hogy örült a Kicsi a Nagypapinak. Úgy bújt hozzá, mintha nem is hónapokkal ezelőtt találkoztak volna személyesen. Igaz, amikor tehetjük Skype-olunk, de ez a szeretetkitörés akkor is nagyon megható volt. Ölelgette, puszilgatta, nevetve futkosott körbe a lakásban, hogy megjött a "Tata".  És csak beszélt, mesélt, mutogatta a játékait, és örült, hogy jön hozzánk. Most izgulok, hogy miként folyt a reptéren a beszállás, simán elbúcsúzott-e az apjától, vagy volt egy kis sírás-rívás.  Elvileg már elindult a gépük Angliából, és  háromnegyed 6 körül érkeznek meg Ferihegyre. Legkisebbikem elinult értük. Az elmúlt 2 napban a készülődés miatt nem született új bejegyzés. Természetesen továbbra is szeretek főzni kedves Zsani :), sőt  főztem is, csak blogolni nem jutott időm, ezért elnézést kérek. Remélem az elmúlt hónapokban elkészített és leírt ételek segíteni fognak az ötletadásban, akkor is, ha most kicsit kevesebbszer tudok majd a gép mellé ülni. Úgy tervezem ugyanis, hogy az elkövetkező hetekben a legtöbb időt Tomikával fogom tölteni, mert kis örökmozgó, biztos leköti az egész család figyelmét és energiáit. Úgyhogy elnézést kérek minden kedves Látogatótól, ha kevesebb bejegyzés születik, de azért amikor időm és erőm engedi természetesen jelentkezem. Addig is megint mutatok két képet a két kis Drágámról, Tomikáról és a pinduri Ádámról:





Tomika



Ádámka


Most hívott Legkisebbikem, hogy leszállt a gép, és Tomika Nagypapi kezét fogva, szépen jött, nézte a repülőt aztán  integetett nekik. 

2011. szeptember 1., csütörtök

Mai vacsoránk: Lecsó virslivel és debrecenivel





Annyi dolgom volt ma, hogy képtelen voltam valami komolyabb vacsorát főzni, ráadásul ez a meleg szinte földbe döngöl, nagyon nehezen viselem. Este felé azért csak össze kellett hozni megint valamit. Volt a mélyhűtőben egy csomag debreceni, a hűtőben egy csomag Pikok bécsi virsli, mindkettő akciós beszerzésből származott, csakúgy, mint a kilónyi lecsópaprika aminek kb. 3/4-ét használtam fel, és négy kisebb szem a legutóbb vásárolt  fürtös paradicsomból. Ezt már csak 3 hatalmas hagymával, kevés olajjal, 1 fehér kanálnyi fűszerpaprikával, 1 Nostia passzírozott paradicsommal, pici sóval, néhány csepp édesítőszerrel, kevés csiliporral kellett kiegészíteni és máris összeállt az egyik kedvenc nyári ételem, a lecsó. Az ilyen -  húsneműt is tartalmazó -  lecsót még ragadozóim is szívesen megeszik. Az elkészítés menete: kevés olajon hagymát, zöldpaprikát, pirítani, kis idő múlva szeletelt debrecenit hozzátenni, együtt sütni,








hozzárakni a feldarabolt paradicsomot, megszórni fűszerpaprikával, felönteni passzírozott paradicsommal, fűszerezni sóval, édesítőszerrel, csiliporral, végül hozzárakni a felszeletelt virslit, és készre főzni. 






Bocs a távirati stílusért, de majd leragad a szemem, olyan fáradt vagyok. A vacsora azért isteni finom volt :)