Néhány étel a közelmúltból, amit lefényképeztem

 Olaszos ízesítésű paradicsomos csirkeszárnyközepek vele főtt bulgurral

Hozzávalók: 1 fej felaprított hagyma, 16 db csirkeszárnyközép, só és szárított oregánó ízlés szerint, 1 teáskanál fűszerpaprika, 500 gr Nostia passzírozott paradicsom, 1 paradicsomos doboz meleg víz, pár csepp folyékony édesítő, 25 dkg bulgur

Úgy készült, ahogy a rizseshúst szoktam, és isteni finom volt. 

Szaftos rakott krumpli pirított szalonnával a tetején

Szokásos módon készült, különbség csak a tetején sült vékony szalonna szeletek adta szaftosság volt. Érdemes kipróbálni.

Süllőgerincből főtt hallé, ami megkocsonyásodott és úgy is isteni volt

Legnagyobbikom fogott egy több, mint 6,3 kg-os hatalmas süllőt, és boldogan hozta, hogy tegyük el karácsonyra lefilézve. Nagyon örültem a rengeteg csodás hófehér bőr és szálka nélküli süllőfilének, de a visszamaradt hatalmas gerincet és fejet se akartam kidobni, így főztem egy ízes alaplevet hagymával, zöldpaprikával, fűszerpaprikával és sóval. Jó fél óra rotyogtatás után elturmixoltam a levet és azután főztem bele az előzőleg csípős piros arannyal bepácolt gerincet és fejet. Lassan főztem újabb fél óráig, aztán a halat szűrőlapáttal tálra szedtem és lefedve tároltam. Mindenkinek ízlett ez a süllő hallé, szép nagy falat szálkamentes húsokat lehetett leszedni bele a gerincről és a fejről. A maradék hallé dobozban a hűtőbe került a maradék húsokkal együtt. Másnap a megkocsonyásodott levet hideg halhússal kocsonyaként ettem és imádtam úgy is. 

Sütőporos krokett, 

amit Bogikám egyszerűen rokettnek hívott és nagyon szerette. Megint krumplipüré maradék eltüntetésére készült, és finom pihe-puha volt. Csak kb. azonos mennyiségű (40 dkg) krumplipüré, és liszt, fél csomag sütőpor és kevés só került bele és forró olajban, de a hőt mérsékelve sült szépre és finomra.

Kapros-tejfölös cukkini főzelék mini fasírttal

Ez is szokásos módon készült és ez is nagyon finom volt.

Erről a pár ételről készült kép az elmúlt hetekben. Élveztem, hogy csak eszünk, nincs fényképezés és írogatás csak nagyon ritkán. 

Felháborító!!!

Véletlenül az RTL Klubra vettem a tv-t, ahol a konyhafőnök című műsor ment. Már épp a vége felé járt a műsor. Felháborítónak tartottam, hogy úgy kritizálták a versenyzők főztjét, mintha mindenki felett állnának. Szerintem a magyar emberek többsége ehetetlennek tartja azt a fajta főző "művészetet", ahogy azok a "bizonyos mesterszakácsok" főznek, akik olyan - szinte nyers - ételeket tálalnak, amit egy ügyes állatorvos még fel tudna éleszteni. A magyarok inkább a jól átfőtt-átsült ételeket szeretik, a véres hús inkább gusztustalan számu(n)kra, nem úgy, mint a Michelin csillagos séfek konyhájában. A MAGYAROK többségének szerintem egészséges paraszti gyomra van, ami a nyers húst nem veszi be. Főleg, hogy nem engedhetjük meg magunknak a drága bélszínt, inkább az olcsó húsrészekből próbálunk "csodát" tenni.

A másik, ami ebben a műsorban "csípte a szemem" a párbaj, a "Croqe monsieur" készítése. A MAGYAR KONYHÁNAK mi köze az "eredeti francia pirítóshoz", meg a besamel mártáshoz. Idestova 55 éves vagyok, de SOHA ÉLETEMBEN NEM KÉSZÍTETTEM BESAMEL MÁRTÁST.  A mai világban, ahol az egészséges életmód a világ fő vesszőparipája mit keres egy olyan mártás, ami vajból, lisztből és tejből áll????  A besamel mártás kiváltására tejföl és tojás összeturmixolt elegyét használom, ami csodásan összefog bármit, liszt nélkül. Ha lisztet akarok enni, akkor tésztát főzök. Lehet, hogy én vagyok hülye???

Egy kis összevissza evés

Tegnap este elvesztettem a fejem és összevissza evésbe torkollt a vacsorám - vacsoráim. 

Az egész ott kezdődött, hogy Apukámnak egy műtétre be kellett menni tegnap reggel a kórházba. De a műtétből nem lett semmi, mert olyan pulzusszámon vert a szíve (150/perc), hogy a sürgősségire került.  Hiába jelezte a háziorvosnak korábban, hogy gond van a pulzusszámával, valahogy elsikkadt a téma.  Szóval Anyukámat hazaküldték, Apu pedig egész nap a sürgősségin feküdt. Azt mondták délelőtt, hogy délután 4-re mehetünk érte, akkorra kiderül, hogy hazamehet, vagy osztályra kerül. Mentünk is érte. Mondták, ha kaját vittünk bemehetünk. Hát kaját nem vittünk, de gyorsan vettünk ott a kórházban és bementünk Hozzá. Épp csak odaadtuk az ennivalót, de akkor azonnal kiküldtek bennünket a kórteremből, mert a szomszédos ágyon éppen haldoklott valaki (őrület). Hát tovább várakoztunk a váróban. Jó egy óra elteltével még mindig nem történt semmi, hát újra érdeklődtem. A nővérke elmondta, hogy a haldokló beteg elhunyt, aztán kedvesen beinvitált, hogy mostmár bemehetek Apukámhoz. Beszélgettünk kicsit, közben láttam a pulzusszámlálón, hogy a pulzusa 87 és 92 között mozog, látszott, hogy valamennyire sikerült beállítani. Furcsa volt, hogy a kórteremben férfiak és nők feküdtek vegyesen, minden elkülönítés nélkül. Ezt nagyon megalázónak találtam. Ott vizsgálták őket egymás előtt, szerintem ez elképesztő. Egyszer csak  jött a doktornő, aki elmondta, hogy Apukámnak le kell állnia azzal a véralvadásgátlóval, amit szed, és egy hasba szúrós injekciót kell magának beadni naponta kétszer helyette. Mert délutánra kiderült, hogy amíg azt szedi, addig  egyetlen orvos sem operálja meg. Csak azt nem értem, hogy miért csak a kiírt műtét napján kell ennek kiderülni, mikor a múlt héten a kivizsgálások alatt is pontosan tudták, hogy milyen gyógyszereket szed?? És ha nem lép fel ez a rendellenesség, akkor talán ott vérzett volna el Apukám a műtőasztalon??A pulzusszám rendben tartására is kapott valamilyen gyógyszert. Újabb várakozás után végre elengedték, és hazavihettünk, de útközben még kiváltottuk a frissen felírt gyógyszereket, hogy ami és amikor kell, meglegyen. 

Aztán mire hazaértünk  olyan ideges és farkas éhes voltam, úgy voltam, hogy senki ne szóljon hozzám, én most megeszem a hűtőt is, aztán lesz ami lesz. Végül a töltött paprikánál kötöttem ki, de most kenyérrel és kiflivel ettem,  volt olyan, amikor a kiflit ettem kenyérrel, a töltött paprika kimaradt. Meglepődtem azonban, hogy "ahhoz képest" milyen keveset bírtam enni. 

Később Legkisebbikem és Barátnője pizzát rendeltek, és akkor még rátettem egy lapáttal. Én is kértem egy tonhalas-tenger gyümölcseis pizzát és azzal koronáztam meg a napot. Kínálgattam ugyan Legnagyobbikomnak, hogy egyen belőle, de mivel nem kért eltüntettem az egész pizzát. Úgy aludtam utána mint a bunda. És még lelkiismeret furdalásom sincs. Egy ilyen nap után ennyi - vagy inkább enni :) -  kellett.

Néhány étel az elmúlt napokból, amit nem felejtettem el lefényképezni és Tomika :)

Nagypapi elvitte Tomikát sétálni, talán lesz annyi időm, hogy gyorsan leírjak pár szót, és betegyek pár képet. 

Minden nap főzök természetesen továbbra is, csak blogolásra nem jut időm. Sok energiát kíván ez az édes csöpp EMBERKE. Örülök, ha bírom vele tartani az iramot egész nap, főleg, hogy nem minden nap alszik. Sokszor azt érzem, azért nem akar aludni, nehogy lemaradjon valamiről. Sokat játszik a lakásban és a kertben is, vagy elmennek a játszótérre a fiúkkal vagy Nagypapival, és nem maradhat el a napi séta sem. Hihetetlen energiák vannak benne. Szerencsére már többet eszik, de még mindig csak néhány dolgot. Nagy áttörés volt ma az uzsonnánál, megkínáltam egy pici darabka kolbásszal, mondtam, ha nem ízlik nyugodtan kiköpheti. Legnagyobb meglepetésemre inkább kért még. Nagypapi nem akart hinni a szemének, amikor meglátta, hogy a kis Unokája kolbászos sajtos vajas kenyér falatokat eszik :).  Sajnos szombaton délelőtt vége lesz a szép világnak, mert hazamegy a Drágám. Persze tudom, hogy biztos hiányoznak már Neki a Szülei és a kis Tesókája, de utána Ő fog hiányozni mindannyiunknak, de nekem nagyon nagyon az biztos. Olyan édes kis Kuktám van, mióta Ő itt van, folyton ott van körülöttem, hozza a széket, mászik föl rá, hogy elérje a konyhaasztalt, és adogatja a zöldségeket, a krumplit, vagy éppen segít panírozni például a padlizsánt és cukkinit.

A végén már Ő egyedül akarta a teljes panírozást csinálni. Nagy sütőpapír csíkot terítettem ki, azon folyt a munka. De nemcsak cukkini és padlizsán készült mostanában, hanem készült még rakott brokkoli némi karfiollal is kiegészítve, (pörköltes-rizses rakással, tejfölös tojásos habarással, ahogy a húsos rakott karalábénál már leírtam), 

lecsós csirkecombok párolt rizzsel (levesben előfőzött combokból, mert a kicsikém azt kérte, hogy: csirke combikából főzzél levest mama!!). 

Volt még ropogós-szaftos sült csülök vele sült krumplival (3 kicsontozott első csülökből, jó sok fokhagymával, köménnyel ízesítve, gyorsfőző fedővel előfőzve, után megsütve), 

és káposztás tészta is volt többek között, 

meg isteni tejfölös-borsos gomba leves cérnametélttel, a sok csigatésztás húsleves után már jólesett egy kis változatosság :). 

Ezekről készült kép. Ezeken kívül volt még sok más is, de már nem is emlékszem mindenre. Csak arra, hogy milyen aranyos volt Legkisebbikem, aki egyik zöldséges ebédnél kifakadt, hogy mostmár  kis Tomika ne segítsen vásárolni, mert elég volt a sok zöldséges kajából :D. 

Hoztam még néhány képet Kicsikénk kalandozásairól, és arról, milyen édes, amikor az igazak álmát alussza.

Ezzel el is köszönök mára, mindenkinek további szép napot kívánok :)!!

Tegnap és ma reggel

Furcsa nap volt a tegnapi, biztos a telihold közelsége miatt, mindenki nagyon feszült volt. Ebédre időhiány miatt csak egy kis kínai tésztás levest főztem, húsleveskockával. Tudom nem a legegészségesebb, de forró volt és csípős, jól átmelegített mindenkit.

Örömmel láttam a délután folyamán, hogy nem fagyott meg minden kismadár, egy kis cinege meglátogatott bennünket :)

Vacsorára azért csak készült valami rendesebb étel. A hét végére vásárolt húsokból volt még 3 doboz (3*70 dkg) kétízületes csirkeszárny a hűtőben, azokat megtisztítva, jól befűszerezve sütőpapírral bélelt tepsiben sütöttem alufóliával letakarva kb. 1 órán át 180 fokon, aztán fólia nélkül 250 fokon még addig, hogy ilyen szép legyen:

A fűszerezéshez kevés sültcsirke fűszerkeverékem mellett Legkisebbikem Barátnőjétől kapott Házi Arany szárnyasfűszer és chilis fűszerkeveréket is használtam, fokhagyma granulátummal és szárított rozmaringgal kiegészítve (a frisset vastagon lepi a hó a kertben).

Szokás szerint ugyanolyan fűszerezéssel, alatta sült meg a krumpli. Nagyon finom vacsora volt. Már éppen asztalhoz ültünk volna, mikor csörgött a Skype. Úgyhogy felkaptam a tányéromat, és rohantam Tomikámmal beszélgetni :). Hosszasan skype-oltunk, sokat énekelt, és én is énekeltem, amit kért. Persze a skype-olás izgalmában elmaradt a fényképezés, így fénykép csak az utolsó három húsról és a kevés megmaradt krumpliról készült. Ez is mutatja, hogy finom volt a vacsi :).

Ma reggel meleg reggelit készítettem, mert Párom délelőtt munkaterületen lesz, gondolom jól átfázik. Arra gondoltam, a meleg reggeli elegendő energiával látja el a délelőtt folyamán. A reggeli ma rántotta volt zöldségekkel (hagyma, paprika, paradicsom), pirítóssal és forró narancsos Rooibos teával. Tudom, nem nagy mutatvány, de nekem ez is nagyon tetszett. És nagyon finom is volt :)

Újra havazik

Már megint úgy szakad a hó, hogy alig lehet kilátni. A fűtésünk pont most állt le, egymás után két éjszaka, úgyhogy a lakás most olyan mint egy jégverem. Talán most sikerült megoldani a kazán problémáját, és végre folyamatosan lesz fűtésünk. Tegnap voltunk Apukámat meglátogatni a kórházban, tragikus volt a szegedi utak állapota és ezen a mai havazás csak rontani fog. Szinte egy utat sem takarítottak, az autók csak egy-egy nyomsávban bírtak nagy nehezen közlekedni. Legjobban talán a legkülső körút volt járható, a nagykörút is csupa hó volt. És egyetlen hókotrós sem láttunk a város azon részén, ahol közlekedtünk. A II. Kórház környéke is letisztítatlan volt, pedig Férjem hallotta a rádióban, amikor az illetékes elmondta, hogy először a kórházakba vezető utakat szabadítják ki a hó fogságából. A Kálvária sugárúton tegnap az autósok alig bírtak haladni, ha valaki a kitaposott nyomsávot elhagyta, abban a pillanatban elakadt. Mi tegnap hazafelé jövet - annak ellenére, hogy Párom csak 15-20-szal ment, kétszer fordultunk keresztbe az úton, nagyon félelmetes volt!!! Ha így folytatódik a havazás, akkor végképp leáll a forgalom.

De nemcsak a közlekedés van veszélyben, hanem a madarak is. Télen etetni szoktuk a madarakat, most is van kiakasztva etető, de amióta ez a hideg idő beköszöntött egy kis madárvendégünk sem volt. Még a verebek sem jönnek, nemhogy a cinkék, vörösbegyek, kerti rozsdafarkúak. Remélem túlélik valahol elbújva ezt a zord időt!!

Leesett a hó

Tegnap egész nap hordta a szél a szinte por szerű havat. Közlekedni is csak 20-30-cal lehetett a városban.  Apukám sajnos kórházban van néhány napja, így ki kell mozdulnunk, pedig az ember ilyenkor legszívesebben itthon maradna. Ma reggel a konyhaablakból ilyen látvány tárult elénk, a kertet jó vastagon belepte a hó. 

Remélem nem tart ki ez a csúnya idő március elejéig, mert március 3-án hazavárjuk Középsőmet és Tomikánkat Angliából. Sajnos Ádámkának még mindig nincs útlevele (pedig december közepén voltak Londonban a Nagykövetségen az útlevél kérelmet beadni), így Ádámka és Menyem majd csak májusban tudnak hazajönni, ha minden jól megy. Fiam nem túl sok időt tud itthon tölteni, de Tomika négy hétig nálunk maradhat, egy kicsit "üdülni", aminek nagyon örülünk :D !!

A Tomikával töltött utolsó napok történései és ételei

Kezdek kicsit magamhoz térni a sok sírás után, de még mindig nagyon fáj, hogy elment a kicsikénk. Ha sikerül kicsit megnyugodnom, akkor valamelyik Fiú, vagy Apa hozakodik elő, hogy emlékeztek, milyen aranyos volt amikor.....? Hát lehet így megnyugodni? Mindenki azt mondja, ne sírjak, hisz nincs semmi baj, csak hazament a szüleihez. Hál Istennek, tényleg minden rendben van vele, de annyira HIÁNYZIK ;( !! Amerre járok a lakásban mindenütt emlékek törnek rám. Azt remélem néhány hónapon belül újra láthatom, ölelhetem, puszilhatom.

Jó volt, hogy Szüleim el tudtak jönni a múlt héten, és játszhattak vele. Szinte megfiatalodtak, és azt is elfelejtették, hogy fáj valami. Teljesen elvarázsolta Őket (is) a kis Dédunoka. Csakúgy, mint vasárnap Férjem Édesanyját, Testvérééket, és a távoli ismerősöket. Mert vasárnap a kis Dédunokával együtt köszöntöttük fel Mamát 75. születésnapja alkalmából. Isten éltesse sokáig. Sógornőm finom ebédet főzött (előző nap disznót vágtak, úgyhogy húsban és munkában nem volt hiány).  Az ünnepi ebéd első fogása csontleves volt csigatésztával, utána rántott sertésborda, előző nap töltött sült hurka-kolbász következett, sült krumplival és zöldborsós rizzsel, savanyúsággal. Délután, amikor az ismerősökkel is kibővült a társaság, kétféle torta került az asztalra egy diótorta, és egy nagy oroszkrém torta, amit mi vittünk, mert tudjuk, hogy Mama imádja az oroszkrém tortát. Ezt a tortát azonban nem én sütöttem, idő hiányában a szegedi Liliom utcai cukrászdából rendeltem, de megint nem csalódtam, mert mennyei finom volt. Ezeken kívül egy hatalmas grillázs kosár, sós aprósütemények és hidegtálak voltak még az asztalon váltakozva,de azok megkóstolására esélyem sem volt, úgy tele voltam. Csak azt sajnáltam, hogy fényképezőt nem vittünk.

Hétfőn megjött középső Fiam, hogy hazavigye Angliába az Unokámat. Olyan ételeket akartam készíteni, amit nagyon szeret. Kivétel az őz, mert azt még nem evett, csak most először, de nagyon tetszett neki. 

Többek között őzlevest csigatésztával (még mindig az Unokám kedvére volt a csigatészta), 

Az őzlevest hagyományos módon főztem, mert sok volt a húsos csont, nem fért volna a gyorsfőző edénybe. Egy nagy fazékba raktam a csontokat és az összevágott őznyakat, amit pont úgy vágtam össze, mint a múltkor a pulykanyakat (egy erős nagy késsel és klopfolóval), de ebbe majdnem beletört a "bicskám" :)!! Felöntöttem kb. 4,5 liter vízzel, felforraltam, lehaboztam, tettem bele 1 zöldpaprikát, 1 hagymát, 1 csokor zellerzöldet, 6-7 fehér kanál ételízesítőt, őrölt borsot, és lassan, gyöngyözve főztem kb. 3 órán át. Ekkor beleraktam a tisztított, egészben hagyott zöldségeket is, 4 db sárgarépát, 2 db petrezselyem gyökeret és egy nagyobb zellergumó felét, és tovább főztem kb. újabb 3 órán át a levest, mire a nyakról is könnyen lejött a hús. Ekkor külön-külön tálra kiszedtem a zöldségeket és húsokat, a lé tetejéről leszedtem a zsírt (meglepően sok zsír főtt ki belőle), és egy finom szűrőn átszűrtem a levest. Kis fazékba vettem ki a léből, és abban főztem meg a csigatésztát. A főtt húsokat leszedtem a csontról, hogy könnyebben fogyasztható legyen. Mindenki kedvére szedett a húsból, zöldségből, tésztából és a léből. Kis Unokámnak és Középsőmnek is nagyon bejött, jóízűen ettek belőle. A maradékot szintén külön-külön lefedve tettem a hűtőbe, így tegnap az alkatrészekből isteni tárkonyos őzragulevest "rittyentettem :).

A maradék őzleves léhez kb. 2 dl forró vizet öntöttem, ízesítettem 3 vastag citromszelettel, 1 teáskanál szárított tárkonnyal, kevés őrölt borssal, és felforraltam. 2 dl hideg vízzel, 1,5 evőkanál finom liszttel, és 2 púpos evőkanál 20 %-os tejföllel habarást mixeltem, amivel behabartam a levest. Belekockáztam a főtt húsokat, és visszaraktam az összevágott főtt zöldségeket is, végül 5 dkg csigatésztát, amivel még 10-12 percig főztem, és forrón tálaltam ezt a finom, pikáns, tartalmas levest. Férjem mosolyogva meg is jegyezte, hogy "te aztán cifrázod ezt az őzet" :D!!

 Az őzpörköltet főtt krumplival vagy tésztával (akkor nem készült kép, tegnap pirított tarhonyával ettük), és kovászos uborkával tálaltam.

 Az őzpörköltet 2,7 kg őz színhúsból, 3 fej hagymával, 2 db lecsópaprikával, 1 db hámozott, kockázott paradicsommal, diónyi csípős piros arannyal, 1,5 fehér kanál sóval, 4 fehér kanál fűszerpaprikával, kevés fokhagyma granulátummal, őrölt köménnyel, és 8 dl vízzel tettem oda főni, a gyorsfőző fedővel. Szokásos jelzések után 30 percig főztem, aztán hagytam, hogy a pöcök magától essen vissza. Kicsit több lett a leve, mint amire számítottam (kb. 5 dl víz elég lett volna),  de így is nagyon ízes, finom fogás lett.



A halászlé passzírozott alaplével, filézett ponttyal készült, a blogban már leírt módon

Főtt füstölt csülök tormával, csülkös lencseleves  (mire elővettem a fényképezőt, Középsőm már lebontotta a csontról a főtt csülköt). A füstölt csülköt is gyorsfőzővel főztem meg, a kis főzőkosárban, annyi vízzel, ami az 5,8 literes fazék jelzéséig ért. Szokásos jelzések után, takarékon (1/9) főztem 50 percig, aztán kiengedtem a gőzt a fazékból, kiemeltem a kosárral a csülköt, és tálra tettem hűlni. A levet megkóstoltam, hogy elég ízes-e, de nem volt az, ezért 1 fehér kanál ételízesítőt, és kevés fokhagyma granulátumot tettem bele, majd az egy délelőtt meleg vízben ázott lencsét. A fazekat visszazártam, és felforraltam a levest, majd szokásos jelzések után 20 percig főztem. Ekkor megint kiengedtem a gőzt, kevés olajból, 1,5 evőkanál rétes lisztből és 3-4 evőkanál paprikából "habarást" készítettem és azzal sűrítettem be a levest, 5-7 percig még forraltam és azon forrón tálaltam. Aki kért, a csülök sovány részéből vághatott bele, a zsírosabb részeket ecetes tormával és friss, ropogós kenyérrel ettük meg. Nagyon finom volt :)

Középsőm kedden sokat segített a főzőcskézésben, jó volt összedolgozni, közben beszélgetni, és a kicsi is ott sertepertélt közöttünk. Aztán este, míg én megfürdettem kicsikénket, Középsőm összedobott egy sajttálat esti nasinak, ezzel levette Tesókáját és annak Barátnőjét a lábáról. Ezen a hagyma, paprika, uborka mellett igazi érett angol cheddar sajt, magyar trappista, és egy kéksajt (Door Blue?  valami ilyesmi nevű) volt, sonkadarabkákkal feldobva, csípős piros arannyal és petrezselyemzölddel díszítve-ízesítve, kevés olíva olajjal megspriccelve. Nagyon bejött az ifjúságnak :). Kár, hogy szerdán már el kellett menniük :(