Este fél kilencre elkészült a harcsa-vacsora folytatása is, hogy frissen sült rántott harcsa várja haza későig dolgozó fiamat. Ennek különlegessége a rántott harcsamáj volt. Eddig nem ettük meg a májat, nem is tudom miért. Valahogy az rögzült belém, hogy "csak" az ikra és a tej fogyasztható a pontyból. És ezzel a halbelsőségeket letudtam. Most ahogy bontottam a halat, olyan szép máj bukkant elő belőle, ami kíváncsivá tett, gyorsan utánanéztem a neten, hogy ehető-e (mert azt tudom, hogy a márna bizonyos részei - így a mája is - mérgező). A neten olyan véleményeket találtam, hogy a harcsa mája a borjúmájra emlékeztető ízű, különleges csemege, ezért aztán ezt is kirántottam. És tényleg nagyon finom volt. (Középen, a zöldpaprika alatt látható).
Azért féltem egy kicsit, hogy nem lesz jó, mert a sózás lendületében a halszeletek mellett a májat is besóztam. Csak amikor besózva a tányérra tettem, akkor "eszméltem", - lehet, hogy sózni csak sütés után kellett volna? De szerencsére nem volt gond, mert nagyon finom gyenge maradt, nem lett rágós. A sütésnél viszont vigyázni kell, mert a májtól fröcsögött a forró olaj. A rántott harcsa elkészítése nagyon egyszerű, a besózott halszeleteket lisztbe, pici sóval felvert tojásba (2 db elég volt), zsemlemorzsába forgattam, és forró olajban, de nem maximális hőfokon, hogy átsülhessen, szép aranybarnára sütöttem. Sültkrumplival, majonézzel, citromszeletekkel tálaltam.
![]() |
Rántott harcsa |
Mint látom gyakran készítesz halat. Hol laksz? Itt többnyire fagyasztott halat lehet kapni, nagy ritkán frisset , pedig mi is szeretjük ám!!!
VálaszTörlésSzegeden lakunk, legnagyobbik Fiam lelkes horgász (természetesen horgász engedéllyel, a Tiszán). Amikor halat fog, azt többnyire megesszük. Bár többet fogna!
VálaszTörlés