Gombás paradicsomos metélt

Hideg volt ma délután, fél négy körül már úgy éreztem szükségem van valami gyors melegítő kajára. A hűtőben kutattam, és megtaláltam egy doboz főtt metélt tésztát, ami valamelyik este maradt meg, amikor Apának mákos tésztával igyekeztem kedvében járni. Szóval adott volt egy kevés főtt tészta, ehhez gyorsan összedobtam néhány zöldséget és már ehettem is a melengető "uzsonnát". Tényleg fölmelegített :).

Először egy kb. 20 cm-es póréhagymát szeleteltem föl és kevés olíva olajon párolni kezdtem. Ráraktam a három megmosott, feldarabolt paradicsomot, végül egy nagyobb gomba cikkekre vágott kalapját. Kevés tengeri sóval, chili porral és friss fűszernövényekkel - oregánóval és bazsalikommal - ízesítettem, amikor már szinte krémesre főtt, belekevertem a felmelegített tésztát, jól elkevertem, kissé "összesütöttem" és már ettem is. Nekem nagyon bejött :)

Karfiolos ebéd és lecsó hagymás-paprikás rántottával

Tegnapi ebédünk fő alapanyaga a karfiol volt. 2 szép fej. Először levesnek megfőztem, 

Tejfölös habarással és tojás nélküli cérnametélttel készült karfiolleves

 aztán a puha karfiolból darálthúsos rakott karfiolt készítettem 

az ITT leírt módon,  Zepter sütés szabályai szerint szárazon hevítettem föl a serpenyőt, utána került bele a fél kg hús, majd 1 felaprított hagyma, a só-bors, 1 tasak paraboiled rizs, kb. 3,5-4 dl víz és 20 perc múlva kész is volt.

A "habaráshoz" most 3 tojást és 3 kanál tejfölt használtam. A rakottas tetejét tejföllel kentem meg és reszelt sajtot szórtam rá, majd pirosra sütöttem

Mára, hogy tovább folytassam a zöldséges ételek sorát, újra virslis lecsó készült, mert rengeteg paprikát-paradicsomot kaptunk Szüleimtől. Párom rántottát szeretett volna, ezért kevés hagymás-csípős paprikás rántottát is csináltam a nagyon-nagyon csípős lecsó mellé (a rengeteg csípmentes paprika mellé két rettentő erőset is belefőztem, ami megadta az ebéd forró alaphangulatát :D).

Sültcsirke hagymás krumplival, párolt káposztával

Csirkéhez talán még soha nem ettem párolt káposztát, de ma ilyen ötletem támadt. Leginkább azért, mert mostanában lényegesen kevesebb zöldséget ettünk, mint korábban, ezért vettem egy fej káposztát, ami már néhány napja várta, hogy elkészítsem. A nagy darabokra vágott (két szárny, két comb egyben, farhát egyben, mell egyben) csirkét nem fűszereztem mással csak sóval, sütőpapírral bélelt mély tepsire raktam, aztán a 200 fokra állított sütőbe toltam, és lefedés nélkül sütöttem készre. Sápadtabb volt, mint fűszerezve szokott, de a bőre mégis hihetetlenül ropogós volt. Hústűvel megszúrtam az egyben sült mellett, nem buggyant ki belőle semmilyen lé, ezért késznek gondoltam, de szeletelés után néhány percre csak visszatettem a sütőbe, mert kicsit nyersnek tűnt.

Amíg sült a csirke, egy fél fej káposztát szép vékonyra szeltem, sóval és őrölt borssal picit megpergettem és állni hagytam pár percig amíg megnedvesedett, aztán kevés olajat aláöntve pirítani kezdtem. Amikor már kapott némi színt, 2 dl vizet öntöttem alá és nagy lángon forraltam. Amikor elpárolgott alóla a víz, és újra pirulni kezdett, megint öntöttem alá 2 dl vizet. Amikorra az is elpárolgott, már éppen elég puhának éreztem a káposztát, így ízesítettem 3-4 evőkanál 10 %-os ecettel és fél kávéskanálnyi folyékony édesítőszerrel, (ill. ízlés szerint), összeforraltam és már kész is volt a párolt káposzta. 

A hagymás krumplit szokásos, többször leírt módon készítettem, a sóval megfőzött krumplira 1 kisebb fej apróra vágott hagymát dinszteltem kevés olajon, őrölt borssal megszórva. 

Nem is gondoltam hogy ez az egyszerű étel ilyen finom lesz és ekkora sikert arat. Érdemes kipróbálni.

Szülinaposok

kép a Google.hu-ról

A szeptember a családunkban zsúfolt hónap az ünnepeket tekintve. Mindjárt elsején Szüleim házassági évfordulója és Legnagyobbikom Barátnőjének szülinapja. 12-én Mária nap, Anyukám és az én névnapom. 23-án Párom szülinapja, 24-én Legnagyobbikom szülinapja, 26-án Keresztfiamé. 

Most, hogy Legnagyobbikom és Barátnője külön költözött, kicsit változott az ünnepi menetrend. Mert régebben külön-külön ünnepi vacsival ünnepeltük Apa és az Ő szülinapját is. Most viszont tegnap este volt családilag a közös ünneplés, a mai napot meghagytuk a fiataloknak, hogy kettesben ünnepelhessenek, csak telefonon kívántunk újra boldog szülinapot Legnagyobbikomnak.

Tegnap a szülinapos - Apa - minden ételkívánságát teljesítettem. Reggelire lágy rántotta volt piritóssal, roiboss-lemongrass-acerola teával. Ebédre húsleves és túrógombóc rengeteg vaníliás tejföllel, vacsorára rántott sertéskaraj és szűzpecsenye petrezselymes krumplival. Utóbbi "a" családi ünnepi vacsora volt. Igaz, nem volt semmi kuriózum, de nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk, jót ettünk és jókat ittunk. 

Fénykép viszont csak egy adag déli túrógombócról készült. 

Ma megfőztem ebédre  "azt a bizonyos" gulyáslevest (marhapörköltből a szokásos módon), amit néhány napja már emlegettem,  utána szintén túrógombóc volt a második fogás, (kivéve nekem, mert én tejfölös-borsos-gombás spagettit ettem).

Holnapra még mindig maradt 7 db gombóc, úgyhogy most három nap egymás után degeszre eheti magát gombócrajongó Párom :).

Szüleim 54. házassági évfordulója

A nagy nem blogolásban majdnem elsikkadt ez a fontos esemény, de a nyáron készült képeket nézegetve ma szerencsére megtaláltam, és most itt is megmutatom.

Ők az én drága Szüleim, akiknek szeptember elsején ünnepeltük az 54. házassági évfordulóját. 

A képek az étteremből kifelé jövet készültek. Majdnem elmaradt az idei fényképezés, csak az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy bent nem fotóztunk. Mentségemre legyen mondva, előző nap utazott haza Tomika, úgyhogy aznap eléggé le voltam törve.

Padlizsános csirkemellnyársak, pórés-baconös csibemáj

Ma végre több időt szántam a főzésre. 3 csirkemell csontból finom levest főztem gyorsfőző fedővel, szokásos jelzések után 7 perc alatt, másik edényben, kevés sós vízben megfőztem a cérnametéltet, amikor az edény nyitható volt, kiszedtem a húsos csontokat és a zöldségeket és a forró levest a tésztára szűrtem. Nagyon jól esett :)

Második fogásnak padlizsános csirkemellnyársakat és pórés-baconös csibemájat készítettem. 

A padlizsános csirkenyársak hozzávalói: 1 nagy fej hagyma, 3 fél csirkemell filé, 1 padlizsán, ételízesítő vagy só, szeletelt bacon. 

Mindent kis falatnyi darabokra vágtam A padlizsánt kevés ételízesítővel és sóval leszórtam, hogy kesernyés nedvét kiadja, utána bambusz nyársakra húztam a hozzávalókat. 

A sorrend: hagyma, bacon, csirkemell, padlizsán, hagyma, bacon, csirkemell, padlizsán, ez ismétlődött 6-szor egy pálcán, kivéve az utolsó két pálcánál, ahol a maradék 1-1 csirkemellet és padlizsán pluszban felhúztam. 

A pórés-baconos csibemáj hozzávalói: Csibemáj, bacon, póré.

A májat megtisztítottam és egy-egy fél szelet baconbe csomagoltam. Ezeket is bambusz pálcára húztam, közéjük és a rudak alá póré karikák kerültek. 

200 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem, hozzá sültkrumplit tálaltam

 

Csirkemelles cukkinis rizottó

Szombati ebédnek készült ez az egyszerű étel. Eredetileg brassóit akartam készíteni, de Legkisebbikem és Barátnője esküvőre voltak hivatalosak,  Legkisebbikem kérte, hogy ne legyen fokhagymás kaja, hisz neki délután emberekkel kell beszélgetnie :). Így gyorsan átgondoltam és ez lett a brassói helyett.

Hozzávalók: 1 nagy fej hagyma, olíva olaj, 1 gerezd fokhagyma, 3 fél csirkemell filé,  kb. 35-40 dkg Arborio rizs, 1 kisebb cukkini, 2 húsleves kocka és 1 liter forró víz az alapléhez, olasz zöldfűszerkeverék, bors, 1 hegyes erős paprika,

A hagymát felapróztam, a csirkemell filéket is kockára vágtam. Először a hagymát kezdtem dinsztelni kevés olíva olajon, majd a reszelt fokhagymát tettem rá, aztán a felkockázott csirkemellet sütöttem fehéredésig. Ekkor következett a rizottó rizs, amit lepirítottam kicsit. Utána nagylyukú reszelőn ráreszeltem a cukkinit, azt is sütöttem pár másodpercig, és apránként elkezdtem az alaplét hozzáönteni, amíg a rizs meg nem főtt. Közben persze fűszereztem az olaszos zöldfűszerkeverékkel, borssal, és a vége felé hozzáadtam a felkarikázott csípős paprikát.

Talán...

Talán elmondhatom, hogy látszik a fény az alagút végén. Igaz erőnk végén járunk, és rettenetesen fáradtak vagyunk, de lassan összeállni látszik a kép. 
Bútorainkat javát egy nap alatt elköltöztette a költöztető cég, de a sok év alatt felhalmozott tárgyak osztályozása (kell-e ez még, vagy nem??) sokkal több időt vesz igénybe. Mindent átnézni,  dobozokba rakni, aztán az új helyen a "kell még" kategóriába sorolt tárgyaknak helyet találni, hát az nem egyszerű, mert az új hely lényegesen kisebb, mint a régi volt.
Tovább nehezíti a dolgot, hogy Legnagyobbikom is szárnyat bontott, és Barátnőjével külön költöztek egy aranyos kis lakásba. Barátnője hosszú próbálkozás után most jó állást kapott, úgyhogy kiestek, mint segítő kéz, mert mire a munkából hazaérnek, Ők is olyan fáradtak, hogy nem jut erejük segíteni.
Legkisebbikem és Barátnője pedig a hórukk utáni napon indultak üdülni, így 9 napra Ők is kiestek, mint segítő kéz.
Szerencsétlen egybeesés, hogy ennyire összeszaladt most minden. Tomika ittléte, - amiről persze a világ minden pénzéért sem mondtunk volna le -, a költözés (szétköltözés), és Legkisebbikemék üdülése.
Apával kettesben rendezkedtünk, újra csak egymásra számítva, mint a régi szép időkben, amikor még nem voltak gyerekek. Közben dolgoztunk is, úgyhogy olyan fáradtak voltunk  hogy a fáradtságtól már aludni is alig bírtunk. A kimerültségtől volt köztünk néhány kanálcsörrenés is, de azt hiszem ez természetes, amikor ilyen nagy feladat van az ember életében.
Tegnap este - a költözés kezdete óta először - végre olyan érzésem támadt, hogy látszik a fény az alagút végén :).  Persze azért még mindig van - és egy darabig még lesz is - mit csinálni.

És hogy kicsit a konyhai tevékenységemre is kitérjek, elmondom, hogy azért főzök. Ha nem is minden nap. De azért igyekszem. Az idén nem volt nagy "búcsúebéd" Legkisebbikemék üdülése előtt, csak egy egyszerű krumplis tarhonyát főztem kolbásszal és virslivel, amit aztán a verőfényes napsütésben a teraszon ettünk meg, már az új helyen. Levest is főztem már kétszer, először tejfölös karfiollevest, (persze annyit, hogy legalább kétszer tudjunk belőle enni), és marhahúslevest gyorsfőző fedővel, (de abból annyit, hogy három napig rájártunk :D!). Marhapörköltet szintén nagyobb mennyiségben,  egyszer krumplival, egyszer pirított tarhonyával tálaltam,  a maradék a mélyhűtőben várja, hogy gulyásleves legyen belőle. Sütöttem csirkét is velesült krumplival, steak fűszerezéssel, csak be kellett tenni a sütőbe aztán dolgozhattam míg megsült. Lecsós csirkemellet is főztem, vele főtt rizzsel, meg lecsót virslivel, csupa olyan ételt, amivel nem volt sok gond.
A névnapom is nagyon egyszerű volt volt most. Egész nap csináltuk a dolgunkat, aztán este elmentünk virágot venni Anyukámnak, mert Ő is Mária. A móravárosi Tesco üzletsorán szép virágot vettünk, és ugyanott a Peking étteremben megvettem az "ünnepi" vacsorát is. Lehet, hogy most sokan felhördülnek, de nem volt már sem erőm, sem kedvem főzőcskézni, de még elmenni sem valahová vacsorázni. Anyukám megköszöntése után hazamentünk, kitálaltam a kínai vacsorát és kettesben megettük Apával. Csilis csirkét, szecsuáni csirkét, pekingi kacsát, valami bundás csirkemellcsíkokat és persze rizst. Nekünk nagyon ízlett, másnap Legnagyobbikom is megkóstolta, Ő úgy nyilatkozott, hogy az én kínaim finomabb :).
Hát egyelőre ennyit rólunk.
Búcsúzásul néhány fényképet még mutatok Tomikáról és Ádámkáról, amik akkor készültek, amikor Legkisebbikem hazavitte Tomikát.

ez még júniusban készült a lutoni  reptéren...

és a friss képek:

Költözünk...

kép a google.hu-ról

 Még egy kis türelmet kérek mindenkitől, aki a visszatérésemet várja, mert ahogy Tomikánk visszament Angliába elkezdtünk összepakolni és költözünk. Néhány napig még biztosan eltart, mire minden a helyére kerül, aki költözött már, az tudja, hogy nem kis feladat. Ahogy egyenesbe jövünk újra jelentkezem.

Ököruszályleves

Hosszú szünet után egy levest hoztam, amit Tomikám ittléte alatt kétszer is megfőztem. 

Régebben gyakran jártunk az alsóvárosi Paprika étterembe, ahol istenien készítették az ököruszálylevest. Már jó ideje nem voltunk, nem is tudom működik-e még. De emlékeinkben élénken élt, hogy mennyire ízlett. Örömmel láttam az elmúlt hónapban, hogy a Tescoban kapható marhafarok, hát vettem belőle, kétszer is egy héten belül, hogy én is megpróbáljam elkészíteni. Először összevágottat, de aztán megkértem a hentest, hogy olyat adjon, ami egyben van, mert az első próbálkozásnál örömmel tapasztaltam, hogy a csontok közötti porcoknál gyönyörűen el lehet vágni késsel, így kiküszöbölhető, hogy szilánkos legyen. 

az első próbálkozás

 Az összevágott, zsírjától megtisztított farkat gyorsfőző fedővel használható 5,8 literes fazékba tettem zöldségekkel, hagymával, zeller és petrezselyemzölddel, zöldpaprikával, sóval-borssal, és szokásos jelzések után 30 percig főztem. Közben másik edényben szintén sóval és borssal ízesített vízben vékonyra szeletelt zöldségeket tettem oda főni, majd ebben a zöldséges vízben főztem meg a csigatésztát is. A húsokat külön tálra szedtem, az elkészült levest a tésztára szűrtem, összeforraltam, és máris tálaltam. Ebből Tomikám is jóízűen megevett egy-egy tállal, persze csak tiszta lét és tésztát, sem hús sem zöldség nem kerülhetett bele. Párom szerint a marhafarok a marha legfinomabb része, főleg így elkészítve, de felvetette, hogy szerinte a marhafarokpörkölt is nagyon finom lenne :).

és a második