A fák is siratják...

Jelek...

Tegnap ebéd után elszundítottam a kanapén. Szörnyű álmom volt. Megint ott álltam Apuci kórházi ágya mellett, újra végignéztem, ahogy egyre alacsonyabb a vérnyomása, összeomlik a keringése és végül minden könyörgésünk ellenére meghal. Akkor minden feszültség elhagyta a testét és az arcát, újra olyan ívelt és vastag  lett az ajka, mint mikor beleszerettem!! Hirtelen felriadtam, kirohantam az erkélyre és sírva vártam hogy Legkisebbikem hazaérjen. Közben megint azt kérdeztem magamtól és az égtől, hogy miért történt ez meg velem-velünk? Hirtelen egy finom simogató szél font körbe, mintha csak Apa simogatott volna meg. Megnyugodtam és leültem kicsit. Nem sokkal később hazaért Legkisebbikem, evett, pihent pár percet és elindultunk vásárolni.

A kocsihoz érve láttuk, hogy egy galamb ül rajta. Eddig ilyesmi még soha nem történt!!!! Nem akart elrepülni, csak nézett ránk szelíden a fejét félre hajtva. Aztán - Legkisebbikem hessegetésére-  csak elrepült nagy nehezen, miután alaposan szemügyre vett bennünket. 

A Tescoban a zöldségosztályon kezdtem. Répa, petrezselyem, zeller, hagyma és krumpli. A krumplihoz érve egy majdnem tökéletesen szív alakú krumplit vettem észre. Úgy éreztem ez nekem szól. Apa talán így üzent, hogy még mindig szeret. 

Amíg Legkisebbikem felvitte a vásárolt holmikat a kocsiban ültem, néhány utcányira Apucihoz hasonló testalkatú és ruházatú férfit láttam meg. Ugyanolyan fehér zokni és sportcipő, rövid nadrág és sárga póló volt rajta, amilyenben Apa szeretett lenni nyáron...

Lehet, hogy csak a dolgok furcsa játéka volt, de nekem mégis jeleknek tűntek. Kissé megkésett üzenetek Apától, talán a házassági évfordulónk alkalmából, hogy még mindig szeret.

Egy biztos, nekem annyira hiányzik, majd bele őrülök a fájdalomba, hogy már nincs velem. SZERETEM.

Tegnap volt a 37. házassági évfordulónk

35. házassági évfordulónkon - még együtt, boldogan

Kimondhatatlanul hiányzol Drágám! Hiányzik a kedvességed, a szereteted, a szerelmed, az ölelésed, az együtt étkezések, az, ahogy befészkelhettem magam éjjel az öledbe, az, hogy reggel ágyba hoztad a kávét, mert tudtad, hogy számomra az a nap fénypontja. Az ahogy tévézés közben fogtuk egymás kezét, és hogy bármikor hozzád bújhattam. Nem múlt el nap az ölelésed nélkül. Mindig minden rossztól megóvtál engem, a gyerekeinket és az unokáinkat is. Maga voltál a gondoskodó szeretet!

Ordítani tudnék a fájdalomtól, hogy elveszítettelek, ehelyett csak a könnyem hull szakadatlan. 

Kimondhatatlanul szeretlek!!