Tegnap a nemrég felfedezett hentesünknél gyönyörű fiatal, halvány
rózsaszín húsú bőrös malachúst sikerült vennem, méghozzá nagyon jó áron.
Vettem is egy darab oldalast, meg egy darab hosszú karajt. Még tegnap
vacsorára elkészítettem az oldalast, a bőrét bevagdostam, aztán a húst
kb. egyenlő nagyságú darabokra vágtam és sertéssült fűszerkeverékemmel
beízesítve a nagyobbik mély tepsibe pakoltam. A másik mély tepsit
kicsit kiolajoztam, 6 nagyobb újkrumplit megpucoltam, kb. 1,5 cm vastag
szeletekre vágtam, azt is befűszereztem a sertéssült fűszerkeverékemmel
és kevés olajjal meglocsolva összekevertem a tepsiben. Ezután a bőrös
malackarajról levágtam a bőrt a zsíros bőr alatti résszel és egy kis
hússal, majd a hosszanti résszel párhuzamosan bevagdostam, aztán
keresztben kb. 1,5-2 cm-ként felszeleteltem. Ezt is befűszereztem és a
fűszeres-olajos krumpli tetejére pakoltam, majd mindkét lefedtem
alufóliával és 175 fokos sütőben kb. 110 percig sütöttem légkeverésen - a
tepsiket egyszer megcserélve. Azután levettem az alufóliát, a hőt 250
fokra állítottam. Néhány perc alatt gyönyörű pirosra sültek a szaftos
húsdarabok, a bőrük pedig hólyagos-ropogósra. Káposztasalátát
készítettem mellé. Sajna kép nem készült a vacsiról, mert úgy estünk
neki, mint aki még nem evett a héten.
Persze miután sütőbe kerültek a tepsik tovább dolgoztam a malackarajon.
Lefejtettem a csontjáról, a vékony sötétebb húsrészt is levágtam,
ezekből holnap főzök egy kis savanykás malacragulevest. (Ma nem kellett
levest készítenem, mert tegnap csirkeaprólék levest is főztem, két
napra elegendőt.)
A malackarajt szép egyenletes szeletekre szeltem, a hússzeletek mindkét
oldalát megsóztam, és gyengén kiklopfoltam. A mai felhasználásig
folpackkal letakarva pihent a hűtőben. Ma aztán szokásos módon
bepaníroztam, forró olajban, de a hőt mérsékelve (10/12) szép pirosra
sütöttem. A rántott malackarajt zöldborsós rizzsel (hasonló módon készült, mint ITT, csak most friss zöldborsóból és petrezselyemzölddel, és csak 25 dkg rizzsel) és káposztasalátával
tálaltam. Nagyon, de nagyon finom volt!! Csak azt sajnálom, hogy
hamarabb nem jutott eszembe, hogy a bőrös karajt - persze bőre nélkül -
kirántsam.
Apa is imádta volna, főleg káposztasalátával, mert a saláták között az volt a kedvence.
Nagyon-nagyon hiányzol drága Apuci :'( úgy főznék még Neked is
mindenféle földi jót! Még gombócot is, túrósat, meg kakaósat, olyat,
amit drága jó Rózsi mamád készített Neked mindig, mikor még középiskolás
voltál...:'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése