Legkisebbikem nyúz pár napja, hogy süssünk olyan hókiflit, amilyet Mama szokott, mert az isteni. Így elkértem Anyukám receptjét. Emlékeztem, hogy ecetet is szokott bele tenni, a végén mégis meglepődtem, hogy milyen kevés hozzávalóból készül.
Hozzávalók:
50 dkg finom liszt
25 dkg zsír
Kb. 1,5 dl sós-cukros-ecetes víz
Az utolsó hozzávaló összetételét azonban hiába kérdeztem, csak annyit mondott, olyan legyen, mint egy salátalé. Így kimértem 125 ml hideg vizet, raktam bele 1 mokkás kanál sót, 2 teáskanál cukrot és 1 evőkanál 20 %-os ecetet, majd kiegészítettem 150 ml-re hideg vízzel. (Gyerekkoromban nem volt más, csak 20 %-os ecet, azt használtuk mindenhez.)
Ezekből összeállítottam a tésztát, de a vízből maradt egy kevés, kb. 120-125 ml kellett, hogy jól formázható legyen a tészta. 2 óra pihentetés következett a hűtőben, utána dolgozhattam tovább.
Kell még:
sütésálló baracklekvár
vaníliás cukorral kevert porcukor
Az utolsó hozzávaló összetételét azonban hiába kérdeztem, csak annyit mondott, olyan legyen, mint egy salátalé. Így kimértem 125 ml hideg vizet, raktam bele 1 mokkás kanál sót, 2 teáskanál cukrot és 1 evőkanál 20 %-os ecetet, majd kiegészítettem 150 ml-re hideg vízzel. (Gyerekkoromban nem volt más, csak 20 %-os ecet, azt használtuk mindenhez.)
Ezekből összeállítottam a tésztát, de a vízből maradt egy kevés, kb. 120-125 ml kellett, hogy jól formázható legyen a tészta. 2 óra pihentetés következett a hűtőben, utána dolgozhattam tovább.
Kell még:
sütésálló baracklekvár
vaníliás cukorral kevert porcukor
Lisztezett asztallapon vékonyra nyújtottam a tésztát, és nagy pogácsaszaggatóval köröket szúrtam ki.
Mindegyik kör közepére tettem egy-egy nem egész teáskanál lekvárt, majd ráhajtottam a tésztát, de legtöbbször nem akart a tésztában maradni a lekvár, nem győztem az asztalt papírtörlővel törölgetni a kinyomódott lekvártól, de úgy voltam vele, lesz amilyen lesz, úgy esszük meg. Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam a kis kifliket. Közben a sütőt 180 fokra melegítettem légkeverésen.
A sütiket addig sütöttem míg szép rózsaszínűek lettek, de az időt elfelejtettem nézni.
A kisült kifliket azon forrón vaníliás porcukorba forgattam. Mire a második tepsi is kisült, az első tepsi sütit már jó alaposan megkóstoltuk. Annyira finom omlós lett, hogy a cukorba forgatást is nagyon óvatosan kellett csinálni, mert beroppant a süti teteje, ha nem voltam elég finom.
Tényleg isteni finom, nem túl munkaigényes süti, érdemes kipróbálni.!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése