Új év

Néhány napja véget ért életem legrosszabb éve. Ahogy a többi, az év utolsó napja is csendesen telt. Legkisebbikem kora hajnaltól délig dolgozott, délután aludt, hogy az év utolsó estéjére kicsit kipihent legyen. Amíg aludt, addig én vacsorát készítettem (bőrös malac hasaalját (császárhúst) sütöttem, hagymás krumpli, meg párolt káposzta körettel), meg egy kis sós nassolni valót sütöttem, hogy ne ártson meg a bólé (a mélyhűtőből mind a négy rúd sajtos korongot,  és leveles tészta csíkokba tekert apró virsli falatkákat). Szilveszter előtt pár nappal csináltam egy tál bólét, hogy jól összeérjenek az ízek (most mirelit bogyós gyümölcsökkel: áfonyával, meggyel, málna "velővel", illetve narancshéjjal, narancshússal, sangria, vörösbor, fehér rum, és narancsszörp hozzáadásával, pezsgő nélkül).  Vacsora után hármasban tévét néztünk (Legkisebbikem, Barátnője és én). Próbáltunk szórakoztató műsorokat találni, először vidám jeleneteket néztünk valamelyik adón, aztán megnéztük egyik családi kedvencünk, Bödőcs Tibor Böllérbalett című műsorát. Utána még találtunk egy kis Sóderklubot, aztán vége is lett az évnek. Éjfélkor, mint mindenki, mi is koccintottunk és egy jobb évet kívántunk egymásnak, majd felhívtuk Szüleimet és Párom Édesanyját, hogy Nekik is boldogabb új évet kívánjunk, de én most ezt is csak sírva tudtam megtenni :'(. Eddig mindig Párom volt aki elsőnek boldog új évet kívánt Szüleimnek és Anyukájának, most Legkisebbikemé lett a feladat. (Van felénk egy olyan szokás, hogy az újév első napján férfinek kell átlépni először a küszöböt, különben nem lesz szerencsés az év. Mi a telefonra is átvittük ezt a szokást, így az első telefonáló is férfi volt.)  Végül éjjel kettőig hallgattuk és néztük a környéken fellőtt irdatlan mennyiségű tűzijátékot. Hihetetlen, mi pénzt áldozhattak az emberek, hogy durrogtathassanak. Közben egykor (angliai éjfélkor) Középsőm felhívott Skype-on, boldog új évet kívánt. 

Január első napján kényelmesen keltünk, nem kellett kapkodni, csak egy kis lencselevest főztem kolbász és bacon "chips"-szel, mert annyi sült és mellé való köret készült előző nap, hogy még napokig ehettük a finom bőrös malac "császárt", akár felmelegítve a köretekkel, akár hidegen, kenyérrel, savanyúsággal. Persze azóta is főzök majd minden nap, de csupa olyat főztem mostanában, ami már szerepel a blogon, ezért nem erőltettem a megörökítést, de a kedvem sem valami rózsás - továbbra sincs kedvem semmihez :(.

Annak azért örülök, ha Kicsikéim felhívnak Skype-on Angliából, és beszélgethetek velük - néha csak pár percig van türelmük, de van, hogy a régi időket idéző egyórás beszélgetés is összejön. Az az igazság, hogy már annak is örülök, ha pár percig láthatom Őket. Aranyos kis Tomikám, amikor megkérdezi, hogy "mama, elköszönhetünk?"  - és látom, hogy már a következő játékon jár az esze -, de néha ilyenkor Ádámkám közbeszól, hogy "én még beszélgetni akarok mamával" és akkor Ádi veszi át a szót.  Már Ő is igazi nagyfiú, sok mindenben utánozza Tomit.

Pindurka Unokámat Olivért még csak a FB-on láttam az elmúlt pár napban, illetve a tavaly telefonon felvett kis filmeken nézegetem. Még nem voltam náluk az idén, és Ők sem tudtak átjönni, mert lebetegedtek. Szegény Kicsikém és Anyukája is nagyon megfázott, pihenni is nehezen tudtak, mert Olinak folyton bedugult az orrocskája, emiatt nyűgös volt Legnagyobbikom elmondása szerint. Remélem hamarosan meggyógyulnak, és újra találkozhatunk. Tegnap ezt a képet mentettem le a kis Drágáról, szerencsére itt már mosolyog és élvezi, hogy egyedül tud ülni :)

fél éves kis Olivérünk

Azért megígérem, ha valami újdonság készül nálunk, vagy valami érdekes történik, azt mindenképpen megosztom.