kerített hatalmába tegnap, amikor megnéztem blogom statisztikájában, hogy milyen bejegyzéseket néztek meg legutóbb. Láttam, hogy a blog 4 éves blogszülinapi bejegyzése volt az egyik 2014. december 12-ről, amit valaki megnézett. Én is elolvastam. És olyan tisztán emlékeztem a bejegyzés előkészületének minden pillanatára, mintha csak tegnap történt volna. És azóta 6 ! ismétlem hat év telt el. Másfélszer annyi, mint a blog indulása óta addig. Egyszerűen hihetetlen! Olyan közeli és mégis olyan távoli!
Alig több, mint két hónappal később az életünk gyökeresen megváltozott Férjem halálával. Anyagi lehetőségeink jelentősen beszűkültek, így a blogban is kevesebb bejegyzés született egyszerűbb, olcsóbb alapanyagokkal, de azért csak írogattam, szegényesen is. De ez a furcsa érzés azért bennem van nap mint nap... Hogy Apuci még csak most halt meg nemrég, aztán meg az, hogy Úr Isten, már milyen régen vagyok kénytelen nélkülözni a szeretetét-szerelmét. Minden nap hiányzik az ölelése, a búcsú és érkezés utáni puszik, az intimitás. Még csak most - és milyen régen... sose múlik el a fájdalom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése