Kezdjük már unni a maradékokat. Ma tartottam egy hűtőellenőrzést mert kezdett eluralkodni a káosz. A rántott hal maradékát megkapták a szomszéd cicái. A vadkacsaleves maradékát - egy tálkányi kivételével - megettük ebédre, utána megint gombócos káposzta volt. Délután elfogyott az őzmedalionok maradéka is - most is isteni volt. De még mindig van bableves és káposzta! Az az igazság, hogy a gyerekek már nem akarnak se bablevest, se káposztát enni és őszintén mondom, már én sem. Holnap az őzpörköltet átalakítom őzgulyássá, a második fogáson még gondolkodom, de Apa biztos túrós csuszát akar utána. Az elmúlt napokban megettük az Anyukám főzte kocsonyát is, kb. 1-1
tányérral - igaz, én csak felet bírtam, Apa az enyém másik felét
bevállalta. Úgy érzem besokalltunk a sok finomságtól...
Hűtő pakolás közben kezembe akadt két csomag mahapárizsi, abból készítettem párizsi salátát vacsorára. És mivel rajtam kívül senki nem kért, ebből is maradt egy tállal. Ami a legfurcsább, nem kívánom a kenyeret. A reggeli 2 kis pirítóson kívül napok óta mindent kenyér nélkül eszek a párizsi salátát is úgy ettem. Finom volt.
Ezek voltak benne: 2 cs. Lidl-s marha párizsi vékony csíkokra vágva, 4-5 evőkanál Univer majonéz, 2-3 evőkanál citromlé, 2 teáskanál mustár, 1 közepes fej lilahagyma negyedelés után vékonyra szeletelve. Ezeket összekevertem és már ettem is.
Teljesen megértelek, már nekünk is kicsit sok a maradék:) Szerintem ilyenkor mindenki túlvásárolja magát az ünnepekre, de ez a saláta nagyon jó megoldás volt, és ráadásul könnyű is a sok megterhelő étel után:)
VálaszTörlés