Új év új kihívások.... Mindig is irigyeltem azokat, akik kenyeret tudnak
sütni. Én eddigi életemben egyszer próbáltam, amikor a gyerekek kicsik
voltak. Nem panaszkodhatok, mert meg is ettük, sőt még ízlett is a
családnak - szerencsére nagyon udvariasak voltak, nem mondták, hogy
ezzel nem kellene többet próbálkozni :).
Tudom, nem egészséges, de én mégis a pihe-puha fehér kenyeret szeretem.
Szegeden a Csiga pékségben olyan kenyeret sütnek, ami kalácsnak is
elmenne. (Egyszer megesett, hogy karácsonyi halászléhez kínáltam belőle
Szüleinknek, és mindenki a kenyeret dicsérte, nem a főztömet...).
Mostanában a Tescoban is találtam kedvemre valót, a 450 grammos
kovászos cipó az, ami nekem nagyon bejön, mert még 2-3 nap múlva is
olyan puha, mint a pihe, szóval verhetetlen!! És mégis, mikor megláttam Max DNK bagettjét, egyből ráindult az agyam, mármint, hogy ezt nekem ki kell próbálni.
Ma aztán adott volt az alkalom, mert a hét végére vásárolt pihe-puha
kenyér majdnem mind elfogyott, vásárolni meg nem volt kedvem, hát
délelőtt megcsináltam az első adag bagettet, majdnem pontosan úgy, ahogy
Max, kivéve, hogy nem volt itthon fehér tönköly lisztem, ezért 500 gr
finom lisztet használtam. A leírást azonban kicsit másként értelmeztem,
pl. az erősen lisztezett nyújtólap egészen biztosan más nála és más
nálam (látható a képen, hogy a kész bagettem szinte nem látszott ki a
liszt alól) és a sütési idő sem úgy alakult az én sütőmben, ahogy az
nála meg volt írva (230 fokon, alsó-felső sütésen sütöttem 10 percig,
aztán 190 fokon 25 percig), de végül mégis ehetőnek nyilváníttatott az
én három kis tömzsi bagettem.
Persze nem is én lettem volna, ha délután nem motoszkált volna bennem
megint a kisördög, hogy próbáljam meg újra, mert a délre sütött
bagettből már csak másfél maradt (másfél még langyos, ropogós héjú
bagettel tyúkpörkölt szaftot tunkoltunk ki az ebédnél, és isteni volt).
Délután így megint nekifogtam, és megint majdnem ugyanúgy csináltam
mindent. Persze azért mégsem mindent... Pl. hiába kerestem a hűtőben egy
másik csomag élesztőt, -pedig tudom, hogy kettőt vettem- nem találtam,
ezért egy csomag (7 g) szárított élesztőt oldottam fel 32 dkg langyos,
csipet cukorral életre hívott vízben. Amikor láttam, hogy elkezdett
felhabzani, akkor kevertem el az 500 gr finom lisztben a fehér kanál
sót, aztán a sós liszttel a felhabosodott élesztős vizet.
Onnan mindent ugyanúgy csináltam, de csak kétszer hajtogattam meg a
tésztát, utána három részre osztottam, formáztam és a 250 fokra
előmelegített, légkeverésre állított sütőben sütöttem kb. 13 percig,
aztán még kb. 10 percig 190 fokon, akkor kivettem, mert már gyönyörű
barna színe volt.
Mindkét bagett ízlett a családnak, és alig maradt belőlük valami, mégis
azt kell mondanom, hogy ezeknek az állaga nem olyan, mint a boltiaknak.
Azok tényleg olyan pihe-puha csodák, hogy szinte rágni sem kell. Ezeknek
a héja ropogós volt, de a bele is olyan jó kis "fogas" - vagyis
intenzívebben kellett rágni, viszont ízre nagyon finom volt.
Nem tudom sikerül-e valaha pihe-puha bagettet sütnöm, minden esetre próbálkozom még :)!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése