Ma hajnalban meghalt az Anyukám 😢
2021.december 13.-án legkisebb dédunokájával Krisztoferrel |
Mindannyiunknak hiányzol drága Mami! Szeretünk! Soha nem feledünk!
A SZERETEK FŐZNI(2) című blog hagyományos nézetben. Családomnak tálalt ételeink és életünk kisebb-nagyobb eseményei.
Furcsa az idei advent, hisz az ünnepi készülődés mellett kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy még mindig nem csillapodik a járvány, sorra riasztó adatok jelennek meg az új fertőzöztek, kórházban kezeltek, és halottak számáról. Sok névtelen és híres áldozat, gyász, szomorúság és félelem hatja át napjainkat. Csak remélni tudom, hogy családunkat elkerüli a vírus. Mi már átéltük az elvesztés borzalmát egy nagyon hasonló betegség kapcsán kis híján 7 éve, amikor drága Férjem H1N1 fertőzés miatt súlyos tüdőgyulladással lélegeztető gépre került, és két hét után, anélkül, hogy magához tért volna, meghalt 56 évesen. Azért is volt váratlan a halála, mert egy sportos, fiatalos, ereje teljében lévő, tervekkel teli FÉRFI volt, az elvesztése teljesen összetörte a családot, ezért át tudom érezni a mostani helyzet súlyosságát. Sajnálom a sok hiába elveszett életet és a sok összetört családot, akiknek már nem lesz olyan a karácsony soha többé, mint eddig. Mi két évig fát se díszítettünk, csak miután Bogikánk kicsit nagyobb lett, akkor, miatta kezdünk újra karácsonyozni. Mondhatjuk akkor "kezdte az élet benőni a gyászt". És ez a kislány azóta is "gondoskodik róla", hogy érdemes legyen élni. A cserfességével, kíváncsiságával, nyüzsgésével, az ölelésével és puszijaival, a "szeretlek mamá"-val, hogy este velem alszik el és reggel ébredés után az első útja hozzám vezet... Most is úgy gondolom, hogy drága Párom küldte nekem, vigasztalásul, hogy legyen kedvem élni. Persze imádom a többi unokámat is, Olikát, Ádikát és Tomikát, csak velük nem vagyok napi kapcsolatban, mint Bogival, akivel együtt élek.
Ma advent 3. vasárnapján együtt meggyújtottuk a három mécsest, megbeszéltük, hogy a negyediket még miért nem, közösen énekeltünk néhány karácsonyi és Mikulásos dalt, aztán együtt pihentünk egy kicsit. Jó volt.
Az adventi díszünk, és Bogikám az idei karácsonyfánkkal, amit már feldíszítettünk, hogy minél tovább élvezhessük az ünnep fényeit.
Délután jutott eszembe, hogy ma van 12.-e, a blog 11. "szülinapja". Hihetetlen, milyen régen kezdtem és mennyire más volt akkor a hozzáállás. Volt, hogy egy-egy bejegyzés után 10-15 hozzászólás is volt, manapság több hét is eltelik, míg akad egy. Persze nem készítek különlegességeket, csak egyszerű ételeket, amit szeretünk, és persze sokkal ritkábban posztolok, mint régen. Az év elején kiderült magas cukorértékem miatt már nem is sütök olyan gyakran, mint szeretnék. Mégis... Régen voltak blogbarátságok, ami manapság már nem jellemző sajnos. A régiek közül sokan abbahagyták a blogolást, volt, aki törölte, vagy átnevezte a blogját. És mindenki rohan a dolga után. Felgyorsult a világ, még annál is jobban, mint régen, pedig régen se volt lassú... De az is lehet, hogy én lassulok már a többiekhez képest.
Azért hálásan köszönöm mindenkinek aki még olvas!
Nagyon-nagyon köszönöm!
Bogikámmal megsütöttük ma a Télapó váró mézeskalácsot. Már le is teszteltük, nagyon finom lett. Most direkt kicsit tovább sütöttem, hogy kissé ropogós legyen, ami nagyon jót tett neki. Hideg tejjel isteni uzsonna lett Bogikámnak és nekem is. Biztos a Télapónak is ízleni fog :).
A puha mézes receptje alapján sütöttem, és csak egy icipicit változtattam rajta, mert nem volt itthon porcukor, ezért kristálycukor került bele, és mivel most XL-es tojásunk van, abból csak egyet raktam bele. (Ez a ma feltört nem volt két szikű, de a tegnapi rántottához feltört 6 tojásból 3 két szikű volt, a hat tojásnak 9 sárgája volt.)
Hozzávalók:
50 dkg finom liszt, 2 teáskanál szódabikarbóna, 1-1 teáskanál őrölt szegfűszeg és őrölt fahéj, 15 dkg puha margarin, 15 dkg kristálycukor, 15 dkg méz, 1 egész XL-es tojás
Az anyagokat összegyúrtam, négy részre osztottam, egyenként két sütőpapír között nyújtottam ki, Bogikámmal kiszúrtuk és sütőpapírral bélelt tepsire pakoltuk, (egyre ügyesebb a Nagylány 😃) 180 fokra és légkeverésre állított sütőben tepsinként 8,5 percig sütöttük. Amivel nem dolgoztam, nejlonnal letakarva tálban tartottuk, hogy ne száradjon ki a tészta. Összesen 4 tepsivel lett. A fényképezésre már alaposan megcsappant a mennyiség, olyan kapós volt.
A múltkorában, kb. 2 hete vettünk egy szép bőrös tokaszalonnát, meg két szép darab bőrös császárt. Akkor megabáltam a tokaszalonnát, a nagyobb bőrös császárt pedig felszeletelve megsütöttem. Mindkettő utolsó falatig elfogyott, és nagy sikere volt. Rájártunk, amíg tartott. A kisebb bőrös császárt lefagyasztottam. Ez került ma elő a fagyasztóból, ezt abáltam meg.
Az abaléhez 2 liter vizet forraltam 1,5 púpos fehér műanyag kanál sóval, ugyanannyi ételízesítővel (amit egy teatojásban raktam a vízbe) és jó fél csomag fokhagyma granulátummal. Ebben abáltam lassú tűzön, fedő alatt a felengedett bőrös császárt 2,5 óráig. Két óra főzés után a csontokat szépen ki tudtam venni a húsból, de húsos felével lefelé fordítva hagytam még főni, hogy a fűszeres lé a csontok helyén is jól átjárja. Teljes puhulás után tányérra szedtem, megpergettem kis sóval, megszórtam fokhagyma granulátummal és csípős fűszerpaprikával. Kihűlés után már megkóstoltam egy szeletet, nem bírtam kivárni, hogy kidermedjen a hűtőben. Isteni volt, vérré vált bennem ez a jó húsos-bőrös finomság. Igaz nem egy csajos kaja, de a fiaimmal együtt én is oda vagyok az ilyesmiért. Főleg így jó csípősen.
Vasárnap főztem egy nagy fazék finom pipilevest, csirke szárnyközepekből (15 db) és csirkelábakból (8 db), ahogy kell, alaposan bezöldségelve, eperlevél tésztával. A benne főtt húsokat és zöldségeket külön tálaltam, hogy ne törtjenek össze. Mindenkinek nagyon jól esett a leves, amit az is bizonyít, hogy mind elfogyott, csak a hús (10 db szárnyközép és 1 láb) és a zöldségek egy része (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zellergumó) maradt meg. Arra gondoltam, hogy vadas mártást csinálok a zöldségekből, beleforralom a husikat, és főtt tésztával meglesz a mai ebédünk. Úgy is lett.
Kb. 9 dl vizet forraltam 1 fehér műanyag kanál ételízesítővel és 4-5 babérlevéllel. Jó 10 perc forralás után, amikor a babér átadta ízét és illatát a lének, beleöntöttem a leveszöldségeket, úgy is forraltam 7-8 percig, aztán a babérleveleket kihalásztam, a levet behabartam kb. 1,5 dl hideg vízből, 1,5 evőkanál rétes lisztből, és kevés olajból készült habarással, öntöttem hozzá kb. fél dl 30 %-os tejszínt és nyomtam bele egy kávéskanálnyi mustárt, majd botmixerrel pürésítettem a mártást. A leveshúsokat belepakoltam, és addig forraltam, míg a tészta megfőtt.
Isteni ebéd lett belőle.
Már régóta terveztem és ma elkészült végre. Először rózsáira szedve megfőztem másfél fej jókora karfiolt ételízesítővel ízesített vízben (2 liter víz, 2 fehér műanyag kanál ételízesítő), 2 szál petrezselyemgyökér és 1 kisebb sárgarépa is került mellé felkarikázva, így amikor a kellő mennyiségű főtt karfiolrózsát kiszedtem, a visszamaradt zöldséges-karfiolos levet tejfölös habarással behabartam (1 dl hideg víz, 2 evőkanál rétes liszt, 2 evőkanál 20 %-os tejföl), így finom tejfölös karfiollevesünk is lett az ebéd első fogásaként.
Amíg a leves megfőtt, megpároltam a húst és rizst is a rakottashoz:
1 felaprított hagymát, megdinszteltem kevés olajon, hozzáadtam 50 dkg darált sertéshúst, fűszereztem 2 fehér műanyag kanál sertéssült főszerkeverékemmel (leírása ITT található). Amikor és hús kifehéredett, és párolódott 10-15 percig, beleöntöttem 10 dkg parboiled rizst, és felöntöttem kb 3 dl vízzel. Lefedve 20-25 perc alatt megpároltam a húsos rizst.
Amikor elkészült, a kis mély tepsimet (belmérete 21*29 cm) vékonyan kiolajoztam, beleterítettem egy sor főtt karfiolrózsát, kicsit szétvágtam a nagyobbakat, aztán szétterítettem rajta a rizses párolt húst, betakartam egy sor apróbbra vágott főtt karfiollal, és leöntöttem a szokásos tojásos-tejfölös habarékommal, amit 3 friss L-es tojásból, 3 púpos evőkanál 20 %-os tejfölből és kevés sóból mixeltem. Tetejére trappista sajtot reszeltem és 180 fokra előmelegített, légkeverésre állított sütőben szép pirosra sütöttem.
Mivel Bogikám nem szereti a karfiolt (sem), neki, meg az Apjának sütőben sült fasírt is készült, egy időben a rakott karfiollal, mellé pár krumplit sütöttem meg válogatósaimnak. Erről nem készült kép, csak az isteni finom húsos rakott karfiolról.
A neten találtam ma ezt a nagyon egyszerű, mégis nagyszerű süti receptet, illetve ennek sima, kakaó nélküli változatát ITT. Köszönet érte.
Azonnal neki is fogtam és csak annyit változtattam rajta, hogy a liszt kb 1/4-ét holland kakaóporra cseréltem, mert a sima piskótaszerű süti nem olyan kapós nálunk, mint a kakaós.
Hozzávalók az eredeti recept szerint:
![]() |
Az én puncsos-habos sütikockám - nyami |
Ma kissé könnyebb ebédet főztem, mert tegnap nehéz ételeket, - abált szalonnát és bőrös sült császárt készítettem, holnapra pedig kacsás menüt tervezek. Mára így egy könnyű zöldségkrémleves és isteni, szinte "habos" vanília krémpudingos palacsinta (15 db), meg néhány kakaós is (6 db) készült.
A krémleveshez két nagy petrezselyemgyökeret és egy jókora zellergumót használtam fel, ezeket főztem meg 1,5 liter vízben, 2 fehér műanyag kanál ételízesítővel és 1 evőkanál olajjal. Amikor a zöldségek megpuhultak, 1 evőkanál réteslisztet összekevertem kb. 1 dl hideg vízzel és azzal sűrítettem a levest, majd ízesítettem még 1 dl 30 %-os tejszínnel és botmixerrel simára turmixoltam. Még néhány perc főzés után tálalhattam, ezt az isteni krémlevest. Menyem kenyérkockát pirított hozzá, én azt kihagytam az én levesemből. Boldoggá tett, hogy Bogikám szépen evett a levesből "ropogóssal" :).
De ami igazán feltette a koronát az ebédre, az az isteni vanília pudingos palacsinta volt. Bevallom, én is megettem belőle hármat vagy négyet, pedig a palacsintát eddig messzire kerültem. Most bűnöztem egy nagyot, de olyan isteni volt, hogy nincs arra szó. És ami még finomabbá tette, hogy a palacsinta tésztát és a krémet is Bogikámmal ketten kevertük ki. Imád a konyhában sürgölődni mellettem, főleg, ha valamit keverni vagy gyúrni kell. Így most is volt segítségem.
A palacsintához először kb. 1,5-2 dl tejet langyosítottunk, 2 teáskanál cukorral, belemorzsoltunk 1/3 budafoki élesztőt és jól elkevertük. Beleütöttünk 2 tojást, azzal is jól elkevertük, aztán belemértünk 15 dkg finom és 15 dkg rétes lisztet, amivel jól eldolgoztuk, hogy csomómentes legyen. Jött még bele egy csipet só és annyi meleg víz, hogy ne túl folyós tészta legyen. Még kevés olaj a végén, amivel szintén jól elkevertük és a sütésig állni hagytuk.
A krémhez kimértünk és tálba öntöttünk 0,5 liter tejet, bele egy főzés nélküli vaníliás pudingport, alaposan kikevertük kézi habverővel, aztán azt is állni hagytuk, míg a megfelelő állagot elérte.
Amíg a palacsinta elkészült Bogikám társasozott Anyával, aztán jól megebédeltünk. Bennem vérré vált a mai ebéd.
Ma a Nosalty "Mit főzzek ma?" ajánlatában kókusztejbegríz volt a desszertajánlat. Elolvastam, és úgy megtetszett, hogy megcsináltam a saját változatomat, abból, ami itthon volt, egyszemélyes adagban.
Hozzávalók:
2 dl tej (2,8 %-os) , 9,2 gr ch
1 dkg kókuszreszelék, 2,2 gr ch
1,5 dkg gríz 10,95 gr ch összesen: 22,35 gr ch
édesítőszer, 1 kk. vanília aroma, pici fahéj 0 gr ch
A tejet felfőztem a kókuszreszelékkel, aztán belefőztem a grízt, ízesítettem folyékony édesítőszerrel és vanília aromával. Pár perc főzés után kis tálban tálaltam pici fahéjjal megszórva, aztán bekanalaztam. Isteni volt, és a kókuszreszelékkel némi rostot is tartalmazott.
Régóta terveztem, hogy megpróbálom a linguine, vagy a tagliatelle tésztát házilag előállítani. Ma tésztakészítő kedvemben voltam, hát nekifogtam, és sikerült is hasonló tésztát gyártanom. Csak hasonlót, mert egyikkel sem egyforma a tésztám.
Miután megebédeltünk megnéztem, hogy pontosan mik a tulajdonságai a fent említett tlsztáknak, így rá kellett jönnöm, hogy mindkettőre "csak" hasonlít, mert a linguine keskeny, kb "4 mm széles, de keresztmetszetében elliptikus, és nem lapos" - ahogy a Wikipédián olvastam -, az enyém kb. 4 mm-es de lapos. A tagliatellétől meg azért különbözik, mert nincs 6-10 mm széles, de legalább lapos és hosszú. Így maradok a hosszúmetélt névnél.
De mindegy is hogy nevezem, mert a lényeg az, hogy finom! Van tartása, harapható.
Hozzávalók:
25 dkg finom liszt, 2 tojás, icipici víz, a gyúráshoz, és szóráshoz (nyújtásnál és vágásnál) rétes liszt
Az említett anyagokból kemény tésztát gyúrtam, kicsit pihentettem, majd lisztezett asztallapon vékonyra nyújtottam, a tésztát középen kettévágtam, a két felet összehajtogattam és vékonyra szeltem. Vizet forraltam sóval és kis olajjal, amikor a tészta feljött a víz tetejére, még rövid ideig főztem (kb.1-2 perc), és egy részét rászedtem a párolt brokkolira. Hagytam üresen is Bogikám kedvére, mert Ő nem szereti a brokkolit. Meg is kóstolta, csak úgy üresen a tésztát, és nagyon ízlett neki 😃.
A párolt brokkolihoz egy fej brokkoli apróbbra vágott rózsáit serpenyőbe raktam kevés olajjal, ételízesítővel, fokhagyma granulátummal pici pirospaprikával, és kevés vízzel, fedő alatt gyorsan roppanós puhára pároltam.
Vasárnapi ebédünk második fogásának kiegészítésére készült nálunk rántott zöldség a húsok (csirkemell filé és karaj) mellett. A húsleves gőzén meggőzölt karfiol és brokkoli rózsákat panírozás előtt megpergettem kis sóval, aztán a mostanában szokásos panírozási móddal bepaníroztam. Ehhez leütöttem 6 tojást, amit sóztam, és 6 evőkanál rétes liszttel simára dolgoztam. Ebbe a lisztes tojásos masszába mártottam először a zöldségeket, majd zsemlemorzsába forgattam. Mielőtt nekikezdtem, a sütőt 200 fokra és légkeverésre állítottam melegedni. A bepanírozott karfiolt és brokkolit sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam, szilikon ecsettel megolajoztam kicsit, aztán a sütőbe toltam. Addig sütöttem, míg szép egyenletes barnára sült. Közben a tepsit kétszer megfordítottam, hogy egyenletesen barnuljanak a zöldségek. Nem mértem az időt, így is finom ropogós bundájúak lettek a karfiolok és a brokkolik is. A rántott húsok hagyományosan sültek, de így is rövidebb volt a sütési idő, és kevesebb olajat használtunk el, mintha a zöldségek is olajban fönt sültek volna.
Ebédnél elmaradt a fényképezés, csak délután fotóztam le, ami ebéd után a tálon maradt.
Tegnap egy hatalmas gyönyörű karfiolból készült ebéd nálunk. Először sok zöldséggel levest főztem a rózsáira szedett karfiolból, aztán a karfiolrózsákat kiolajozott tepsibe szedtem, kicsit elegyengettem, és megszórtam kis kockákra vágott sonkákkal. (Többféle sonka maradékát használtan fel hozzá, csemege karajt, prágai sonkát, illetve hajszál vékonyra szeletelt nyers füstölt karajt.) Ezután habarást turmixoltam 4 db M-es tojásból, kevés sóval, 4 csapott evőkanál rétes liszttel és 2 púpos evőkanál tejföllel, ezzel öntöttem nyakon a sonkás karfiolt. A tetejét durvára reszelt trappista sajttal szórtam meg és szép pirosra sütöttem. A lisztes habarás kicsit jobban összefogta a rakottast, mint a régebben csak tojásból és tejfölből mixelt habarás, és így kicsit a szénhidráttartalmon tudtam emelni, mert a karfiolnak, sonkának, tojásnak és sajtnak nem nagy a szénhidrát tartalma. Ebédnél elfelejtkeztem a fényképezésről, így csak a megmaradt kevés rakottast kaptam lencsevégre, hogy azért meg legyen örökítve.
Napok óta próbálok változtatni blogom, a SZERETEK FŐZNI(2) kinézetén, de úgy meg van bonyolítva az "új" kezelő felület, hogy nem boldogulok vele bárhogy próbálkozom. Nem akarom elrontani, vagy eltüntetni belőle valamit, csak apróbb változtatáson gondolkodtam a dinamikus nézeten belül.
Jelenleg a forgatható kártya van beállítva, de már unom kicsit.
A második a forgatható kártya, az alapbeállítás.
A harmadik a magazin, ami így néz ki
A negyedik a mozaik, ami nekem jelenleg a legjobban tetszik. Jópofa, hogy ahányszor megnyitom mindig másképp jönnek elő a mozaikok. És beállítható címkékhez és archívumhoz is, amik a fekete oldalsávban találhatók.
A következő az oldalsáv