Az ünnepi időszak ételei

 a teljesség igénye nélkül...

A múlt év karácsonyára négyféle sütivel készültem. Kettő elkészítésében Bogikám is sokat segített. 

• Az egyik egy hatalmas adag mézeskalács volt, amit ugyanúgy készítettünk, mint a Mikulás várót, a különbség csak annyi volt, hogy most a kiszúrt mézeskalácsokat szép fél dióbelekkel díszítettük sütés előtt. 
• A másik a kókuszgolyó volt, amit szorgosan segített kis Drágám kókuszreszelékben megforgatni. 
• Ezen kívül készült még almás gyümölcskenyér sok kandírozott gyümölccsel, dióval és fügével, illetve
• életem első bejglijei 3 mákos + 3 diós. Eddig minden évben Anyukám sütötte a bejglit, most a betegség miatt nem került rá sor. Szegény biztosan érezte, hogy nincs jól, mert már napokkal a bekövetkezett események előtt szólt, hogy az idén úgy döntött nem süt semmit. Már akkor tervbe vettem, hogy én sütök helyette is. És tényleg, Apukámnak is csomagoltam minden sütiből, Anyukámnak pedig a két bejgliből, - remélem meg tudta még kóstolni a kórházban, -  mert a visszakapott csomagban nem találtam meg a bejglit.  (Persze az első két mákos bejglivel meggyűlt a bajom, mert túl sok tölteléket tettem bele, és akárhogy próbáltam szépen felgöngyölíteni és tepsire rakni, sehogy sem sikerült. A harmadik már egész szép lett, illetve a három diós is, bár nem voltak még tökéletesek külsőre, de isteni szaftosak voltak.) 

(És csak most eszmélek, hogy se a sütikről se az ételekről nem készült kép.)

És mik készültek nálunk ebédre-vacsorára? 

• Szentestére (jó csípős) filézett harcsa halászlé, rántott süllőfilé sült krumplival vagy törtkrumplival, majonézzel.
• Karácsony első napjára kacsaleves csigatésztával, sült kacsacombok és 2 egész, kacsamájas töltelékű töltött kacsa krumplipürével, barack és meggy befőttel.
• Karácsony másnapján reggelire  kiflit sütöttem mert elfogyott a kenyerünk, (imádták a gyerekek), ebédre apró húsos és húsgombócos káposzta, rántott csirkemell és rántott malackaraj párolt rizzsel, sült krumplival, majonézzel vagy csemege uborkával.
• 27-re, János napra marhapörkölt tésztával vagy főtt krumplival, csemege uborkával
• 28-án a marhapörkölt maradékából gulyás leves, kakaós és lekváros kelt palacsinta, vagy sajtkrémes-tejfölös-sajtos-pirított bacon-ös tészta
• Vacsorára egy csomó pizzát rendeltünk, sonkásat, pick szalámis-kukoricásat, magyarost, csípős szalámisat és jalapenosat.
• 29-én hurka-kolbász tepsis krumplival, káposztával töltött almapaprikával vagy sajtgolyók sült krumplival
• Szilveszterre sonkás lencselevest főztem és sütöttem egy csomó sajtos korongot, és volt egy csomó bécsi virsli a szokásos kiegészítőkkel. 
• Újév napjára malac karajcsontból főztem levest és malachúst  sütöttem hagymás krumplival, savanyúsággal. 

Ennyi volt nálunk  2021. ünnepi időszakának ételkínálata. 

2021 karácsonya és az új év kezdete

 váratlan és várt eseményeket tartogatott a számunkra, amellett, hogy december közepétől két hónapon át egy  tanfolyamon kell részt vennem. Ettől tartottam kicsit - már a korom miatt is -, de végül kellemesen csalódtam, aranyosak a tanulótársak és az oktatók is. 

A váratlan és nagyon rémítő esemény az volt, hogy Anyukámat december 21-én szívinfarktussal mentő vitte kórházba. Nagyon megijedtünk, de bíztunk benne, hogy drága Mami, ez az erős Asszony ezt is legyőzi, mint annyi bajt és nehézséget az életben. Sajnos reményeink  december 30-án szertefoszlottak. Anyukámnál váratlan komplikációk léptek fel, és az orvosok minden erőfeszítése ellenére azon a hajnalon elvesztettük.  😢 😢 😢 

Életének 81.  házasságának 63. évében örökre megpihent. Mostmár az angyalok közül vigyáz Tatára és a családra.

-.-.-.-

És a várt izgalmak... messzi unokáim, Tomi és Ádika (akik már nem Angliában laknak, de még mindig nagyon messze - Zala megyében - a múlt év októbere óta),  nálunk tölthettek pár napot, illetve Olika is átjött amíg az unokatesók itt voltak kétszer is pár órára. Így az ünnepekben mind a négy unokámnak örülhettem - az Anyukámért való aggódás mellett... 

Sajnos a rossz idő miatt nem nagyon tudtunk kimozdulni, mert éppen akkor tarolta le Szegedet az ónos eső, vastag jégpáncél vont be mindent, a falevelektől az autókig. Még Apukámhoz is  csak hosszas autó kapirgálás-kiolvasztás után tudtunk eljutni naponta, így az ifjúságnak nem volt kedve kimozdulni és Szegeden körülnézni. Helyette volt viszont társasjáték dömping, rengeteg nevetés, viháncolás, néha már túlpörgés, ahogy egymást heccelték a gyerekek. De beszélgettünk is rengeteget, és volt közös tévézés is, amikor Bogikám is a fiúk mellé húzódott, úgy néztük közösen az állatos ismeretterjesztő filmeket. Bogi este 10-ig, a fiúk 11-ig maradhattak ébren, ki is használták utolsó percig a lehetőséget. 

Igyekeztem a gyerekek kedvében járni az ételekkel is, bár csak 25-én este értek ide és 29-én este már jöttek értük, de ennek a pár napnak is nagyon örültünk. 

Néhány kép a boldog pillanatokról, amiket még nem árnyékolt be a később bekövetkezett tragédia

Olika és Bogika

Egyszerre két unoka ölelt  <3 <3

Ádi, Bogi és Tomi

Ádi, Bogi, Tomi és Legkisebbikem

Szilveszterre sajnos Bogikánk megbetegedett, és aztán a fiaim is és én is, így 3-án  az orvosnál kezdtük az évet. Negyedikén leteszteltek bennünket Covidra, kiderült, hogy Legkisebbikem és én pozitívak lettünk, 10 napra karanténba kerültünk. A betegség rendesen megviselt bennünket - azon felül, hogy a lehető legrosszabbkor jött. Remélem erre az évre letudtunk minden betegséget, és mostmár csak jobb  jöhet... 

 Ma hajnalban meghalt az Anyukám 😢

2021.december 13.-án  legkisebb dédunokájával Krisztoferrel

Mindannyiunknak hiányzol drága Mami! Szeretünk! Soha nem feledünk!

Kellemes ünnepeket

 MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK BÉKÉS, ÖRÖMTELI

KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

Advent 3. vasárnapja / blogom 11. szülinapja

 Furcsa az idei advent, hisz az ünnepi készülődés mellett kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy még mindig nem csillapodik a járvány, sorra riasztó adatok jelennek meg az új fertőzöztek, kórházban kezeltek, és halottak számáról. Sok névtelen és híres áldozat, gyász, szomorúság és félelem hatja át napjainkat.  Csak remélni tudom, hogy családunkat elkerüli a vírus. Mi már átéltük az elvesztés borzalmát egy nagyon hasonló betegség kapcsán kis híján 7 éve, amikor drága Férjem H1N1  fertőzés miatt súlyos tüdőgyulladással lélegeztető gépre került, és két hét után, anélkül, hogy magához tért volna, meghalt 56 évesen. Azért is volt váratlan a halála, mert egy sportos, fiatalos, ereje teljében lévő, tervekkel teli FÉRFI volt, az elvesztése teljesen összetörte a családot, ezért át tudom érezni a mostani helyzet súlyosságát. Sajnálom a sok hiába elveszett életet és a sok összetört családot, akiknek már nem lesz olyan a karácsony soha többé, mint eddig. Mi két évig fát se díszítettünk, csak miután Bogikánk kicsit nagyobb lett, akkor, miatta kezdünk újra karácsonyozni. Mondhatjuk akkor "kezdte az élet benőni a gyászt". És ez a kislány azóta is "gondoskodik róla", hogy érdemes legyen élni. A cserfességével, kíváncsiságával, nyüzsgésével, az ölelésével és puszijaival, a "szeretlek mamá"-val, hogy este velem alszik el és reggel ébredés után az első útja hozzám vezet... Most is úgy gondolom, hogy drága Párom küldte nekem, vigasztalásul, hogy legyen kedvem élni. Persze imádom a többi unokámat is, Olikát, Ádikát és Tomikát, csak velük nem vagyok napi kapcsolatban, mint Bogival, akivel együtt élek. 

Ma advent 3. vasárnapján együtt meggyújtottuk a három mécsest, megbeszéltük, hogy a negyediket még miért nem, közösen énekeltünk néhány karácsonyi és Mikulásos dalt, aztán együtt pihentünk egy kicsit. Jó volt.

Az adventi díszünk, és Bogikám az idei karácsonyfánkkal, amit már feldíszítettünk, hogy minél tovább élvezhessük az ünnep fényeit.

Délután jutott eszembe, hogy ma van 12.-e, a blog 11. "szülinapja". Hihetetlen, milyen régen kezdtem és mennyire más volt akkor a hozzáállás. Volt, hogy egy-egy bejegyzés után 10-15 hozzászólás is volt, manapság több hét is eltelik, míg akad egy. Persze nem készítek különlegességeket, csak egyszerű ételeket, amit szeretünk, és persze sokkal ritkábban posztolok, mint régen. Az év elején kiderült magas cukorértékem miatt már nem is sütök olyan gyakran, mint szeretnék. Mégis... Régen voltak blogbarátságok, ami manapság már nem jellemző sajnos. A régiek közül sokan abbahagyták a blogolást, volt, aki törölte, vagy átnevezte a blogját. És mindenki rohan a dolga után. Felgyorsult a világ, még annál is jobban, mint régen, pedig régen se volt lassú... De az is lehet, hogy én lassulok már a többiekhez képest. 

Azért hálásan köszönöm mindenkinek aki még olvas! 

Nagyon-nagyon köszönöm!

Télapó váró

                                       

Bogikámmal megsütöttük ma a Télapó váró mézeskalácsot. Már le is teszteltük, nagyon finom lett. Most direkt kicsit tovább sütöttem, hogy kissé ropogós legyen, ami nagyon jót tett neki. Hideg tejjel isteni uzsonna lett Bogikámnak és nekem is. Biztos a Télapónak is ízleni fog :). 

A puha mézes receptje alapján sütöttem, és csak egy icipicit változtattam rajta, mert nem volt itthon porcukor, ezért kristálycukor került bele, és mivel most XL-es tojásunk van, abból csak egyet raktam bele. (Ez a ma feltört nem volt két szikű, de a tegnapi rántottához feltört 6 tojásból 3 két szikű volt, a hat tojásnak 9 sárgája volt.)

Hozzávalók:

50 dkg finom liszt, 2 teáskanál szódabikarbóna, 1-1 teáskanál őrölt szegfűszeg és őrölt fahéj, 15 dkg puha margarin, 15 dkg kristálycukor, 15 dkg méz, 1 egész XL-es tojás

Az anyagokat összegyúrtam, négy részre osztottam, egyenként két sütőpapír között nyújtottam ki,  Bogikámmal kiszúrtuk és sütőpapírral bélelt tepsire pakoltuk, (egyre ügyesebb a Nagylány 😃) 180 fokra és légkeverésre állított sütőben tepsinként 8,5 percig sütöttük. Amivel nem dolgoztam, nejlonnal letakarva tálban tartottuk, hogy ne száradjon ki a tészta. Összesen 4 tepsivel lett. A fényképezésre már alaposan megcsappant a mennyiség, olyan kapós volt. 

 

Abált bőrös császár

                               

A múltkorában, kb. 2 hete vettünk egy szép bőrös tokaszalonnát, meg két szép darab  bőrös császárt. Akkor megabáltam a tokaszalonnát, a nagyobb bőrös császárt pedig felszeletelve megsütöttem. Mindkettő utolsó falatig elfogyott, és nagy sikere volt. Rájártunk, amíg tartott. A kisebb bőrös császárt lefagyasztottam. Ez került ma elő a fagyasztóból, ezt abáltam meg.

Az abaléhez 2 liter vizet forraltam 1,5 púpos fehér műanyag kanál sóval, ugyanannyi ételízesítővel (amit egy teatojásban raktam a vízbe) és jó fél csomag fokhagyma granulátummal. Ebben abáltam lassú tűzön, fedő alatt a felengedett bőrös császárt  2,5 óráig. Két óra főzés után a csontokat szépen ki tudtam venni a húsból, de húsos felével lefelé fordítva hagytam még főni, hogy a fűszeres lé a csontok helyén is jól átjárja. Teljes puhulás után tányérra szedtem, megpergettem kis sóval, megszórtam fokhagyma granulátummal és csípős fűszerpaprikával. Kihűlés után már megkóstoltam egy szeletet, nem bírtam kivárni, hogy kidermedjen a hűtőben. Isteni volt, vérré vált bennem ez a jó húsos-bőrös finomság. Igaz nem egy csajos kaja, de a fiaimmal együtt én is oda vagyok az ilyesmiért. Főleg így jó csípősen.

Vadas az újrahasznosítás jegyében

Vasárnap főztem egy nagy fazék finom pipilevest, csirke szárnyközepekből (15 db) és csirkelábakból (8 db), ahogy kell, alaposan bezöldségelve, eperlevél tésztával. A benne főtt húsokat és zöldségeket külön tálaltam, hogy ne törtjenek össze. Mindenkinek nagyon jól esett a leves, amit az is bizonyít, hogy mind elfogyott, csak a hús (10 db szárnyközép és 1 láb) és a zöldségek egy része (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zellergumó) maradt meg. Arra gondoltam, hogy vadas mártást csinálok a zöldségekből, beleforralom a husikat, és főtt tésztával meglesz a mai ebédünk. Úgy is lett.

Kb. 9 dl vizet forraltam 1 fehér műanyag kanál ételízesítővel és 4-5 babérlevéllel. Jó 10 perc forralás után, amikor a babér átadta ízét és illatát a lének, beleöntöttem a leveszöldségeket, úgy is forraltam 7-8 percig, aztán a babérleveleket kihalásztam, a levet behabartam kb. 1,5 dl hideg vízből, 1,5 evőkanál rétes lisztből, és kevés olajból készült habarással, öntöttem hozzá kb. fél dl 30 %-os tejszínt és nyomtam bele egy kávéskanálnyi mustárt, majd botmixerrel pürésítettem a mártást. A leveshúsokat belepakoltam, és addig forraltam, míg a tészta megfőtt. 

Isteni ebéd lett belőle.

 

Húsos-rizses rakott karfiol

                               

Már régóta terveztem és ma elkészült végre. Először rózsáira szedve megfőztem másfél fej jókora karfiolt ételízesítővel ízesített vízben (2 liter víz, 2 fehér műanyag kanál ételízesítő), 2 szál petrezselyemgyökér és 1 kisebb sárgarépa is került mellé felkarikázva, így amikor a kellő mennyiségű főtt karfiolrózsát kiszedtem, a visszamaradt zöldséges-karfiolos levet tejfölös habarással behabartam (1 dl hideg víz, 2 evőkanál rétes liszt, 2 evőkanál 20 %-os tejföl), így finom tejfölös karfiollevesünk is lett az ebéd első fogásaként. 

Amíg a leves megfőtt, megpároltam a húst és rizst is a rakottashoz:  

1 felaprított hagymát, megdinszteltem kevés olajon, hozzáadtam 50 dkg darált sertéshúst, fűszereztem 2 fehér műanyag kanál sertéssült főszerkeverékemmel  (leírása  ITT  található). Amikor és hús kifehéredett, és párolódott 10-15 percig, beleöntöttem  10 dkg parboiled rizst, és felöntöttem kb 3 dl vízzel.  Lefedve 20-25 perc alatt megpároltam a húsos rizst. 

Amikor elkészült, a kis mély tepsimet (belmérete 21*29 cm) vékonyan kiolajoztam, beleterítettem egy sor főtt karfiolrózsát, kicsit szétvágtam a nagyobbakat, aztán szétterítettem rajta a rizses párolt húst, betakartam egy sor apróbbra vágott főtt karfiollal, és leöntöttem a szokásos tojásos-tejfölös habarékommal, amit 3 friss L-es tojásból, 3 púpos evőkanál 20 %-os tejfölből és kevés sóból mixeltem. Tetejére trappista sajtot reszeltem és 180 fokra előmelegített, légkeverésre állított sütőben szép pirosra sütöttem. 

Mivel Bogikám nem szereti a karfiolt (sem), neki, meg az Apjának sütőben sült fasírt is készült, egy időben a rakott karfiollal, mellé pár krumplit sütöttem meg  válogatósaimnak. Erről nem készült kép, csak az isteni finom húsos rakott karfiolról. 

Hamis piskóta kakaósan

                             

A neten találtam ma ezt a nagyon egyszerű, mégis nagyszerű süti receptet, illetve ennek sima, kakaó nélküli változatát ITT. Köszönet érte.

Azonnal neki is fogtam és csak annyit változtattam rajta, hogy a liszt kb 1/4-ét holland kakaóporra cseréltem, mert a sima piskótaszerű süti nem olyan kapós nálunk, mint a kakaós. 

Hozzávalók az eredeti recept szerint:

• 2 db tojás,
• 1 bögre cukor,
• 1 bögre tej,
• fél bögre olaj,
• 2 bögre liszt, *
• 1 cs sütőpor

* nálam helyette:

• 1,5 bögre rétes liszt,
• 1/2 bögre holland kakaópor

Először a tojást kevertem ki cukorral, majd tejjel és olajjal, aztán következett a liszt, kakaópor és sütőpor. Kb. 5 perc alatt elkészült a massza, amit sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, elegyengettem és 180 fokra előmelegített, légkeverésre állított sütőben 20 perc alatt megsütöttem. 

Lekvárral is finom lett volna, de most nem volt itthon lekvár, ezért egy csomag puncs pudingport főztem fel 3 evőkanál cukorral és 4 dl tejjel, kihűlés után kevertem bele 1 evőkanál rumaromát és néhány kanál felvert Hulalát, amíg finom habos krémet kaptam. Legszívesebben megkentem volna az egész sütit, de nem mertem, mert hátha valaki csak "szűzen" enné, vagy esetleg csak habbal. A saját sütikockámra tettem a habos pudingból és a hulalából is, és aztán jól megettem ezt a habos kakaós csodát. Bogikám sem rá kérte a pudingot meg a habot se, csak a tányérba a süti mellé. Így mindenki úgy eszi, ahogy a legszimpatikusabb neki. Olcsó és nagyon finom nasi érdemes kipróbálni. 

Habos puncs puding

Hulala

Az én puncsos-habos sütikockám - nyami

Zöldségkrémles, pudingos palacsinta

                             

Ma kissé könnyebb ebédet főztem, mert tegnap nehéz ételeket, - abált szalonnát és bőrös sült császárt készítettem, holnapra pedig kacsás menüt tervezek. Mára így egy könnyű zöldségkrémleves és isteni, szinte "habos" vanília krémpudingos palacsinta (15 db), meg néhány kakaós is (6 db) készült.

A krémleveshez két nagy petrezselyemgyökeret és egy jókora zellergumót használtam fel, ezeket főztem meg  1,5 liter vízben, 2 fehér műanyag kanál ételízesítővel és 1 evőkanál olajjal. Amikor a zöldségek megpuhultak, 1 evőkanál réteslisztet összekevertem kb. 1 dl hideg vízzel és azzal sűrítettem a levest, majd ízesítettem még 1 dl 30 %-os tejszínnel és botmixerrel simára turmixoltam. Még néhány perc főzés után tálalhattam, ezt az isteni krémlevest. Menyem kenyérkockát pirított hozzá, én azt kihagytam az én levesemből. Boldoggá tett, hogy Bogikám szépen evett a levesből  "ropogóssal" :). 

De ami igazán feltette a koronát az ebédre, az az isteni vanília pudingos palacsinta volt. Bevallom, én is megettem belőle hármat vagy négyet, pedig a palacsintát eddig messzire kerültem. Most bűnöztem egy nagyot, de olyan isteni volt, hogy nincs arra szó. És ami még finomabbá tette, hogy a palacsinta tésztát és a krémet is Bogikámmal ketten kevertük ki. Imád a konyhában sürgölődni mellettem, főleg, ha valamit keverni vagy gyúrni kell. Így most is volt segítségem. 

A palacsintához először kb. 1,5-2 dl tejet langyosítottunk, 2 teáskanál cukorral, belemorzsoltunk 1/3 budafoki élesztőt és jól elkevertük. Beleütöttünk 2 tojást, azzal is jól elkevertük, aztán belemértünk 15 dkg finom és 15 dkg rétes lisztet, amivel jól eldolgoztuk, hogy csomómentes legyen. Jött még bele egy csipet só és annyi meleg víz, hogy ne túl folyós tészta legyen. Még kevés olaj a végén, amivel szintén jól elkevertük és a sütésig állni hagytuk. 

A krémhez kimértünk és tálba öntöttünk 0,5 liter tejet, bele egy főzés nélküli vaníliás pudingport, alaposan kikevertük kézi habverővel, aztán azt is állni hagytuk, míg a megfelelő állagot elérte. 

Amíg a palacsinta elkészült Bogikám társasozott Anyával, aztán jól megebédeltünk. Bennem vérré vált  a mai ebéd.