"Disznóságok" napja + kivis gyümölcssaláta

Párom a héten kifejtette abbéli óhaját, hogy főzhetnék egy kis körömpörköltet. Tél van, ilyenkor valóban jól esnek az ilyen nehezebb fogások, hát beadtam a derekam. Pénteken megvettem a "disznóságokat" (12 db fél körmöt (hosszában kettévágottat, ebből 4 fél elsőláb volt, 8 fél pedig hátsó), 5 fület, 1 nagy hátsó csülköt, - megkértem a hentest, hogy csontozza ki -,  és  1 kg májat) , tegnap pedig a feldolgozásukkal töltöttem a napot. Mert valószínűleg a lassúságom miatt, de szinte egész nap azzal foglalkoztam - legalábbis nekem úgy tűnt.

Miután szokásos módon, rövid előabálás után megtisztítottam és összevágtam a körmöket, füleket, és a csülköt, főztem még tegnap egy  vegyes pörköltet, és egy kis kocsonyát.
A vegyes pörkölthöz használtam kevés olajat, 2 nagy fej felaprózott hagymát, fél fej fokhagymát, 4-4 fél első és hátsó lábat, 3 fület, és fél lezsírozott, bőre nélküli csülkhúst, 2 csapott fehér kanál sót, kb. 1,5 kávéskanálnyi őrölt köményt, fél hegyes erős paprikát, 2 fehér kanál fűszerpaprikát, 1 liter forró vizet.
A pörköltet teljesen hagyományosan főztem, kb. 3 óra alatt főtt vajpuhára a hús. Sós-köményes főtt burgonyával tálaltam vacsorára ecetes-csípős pfepperoni paprikával.

A kocsonyához használtam 4 nagy fél hátsó lábat, aminek a nagy bütykét még főzés előtt késsel levágtam, (de a lábat egyben hagytam, - abból készült ma a rántott sertésláb), 2 fület, a csülök lezsírozott húsát és bőrét, a csülök húsos csontját, 2 liter forró vizet, 1 egész fej vöröshagymát héjastól jól megmosva, 1 fej megtisztított fokhagymát,  2 csapott kanál sót, kávéskanálnyi 4 színű szemesborsot.
A kocsonyát az 5,8 literes gyorsfőző fedővel használható fazékban főztem. A kis főzőkosárba beleraktam a húsokat, felöntöttem forró vízzel, beleraktam az ízesítőket, a fazekat lezártam, a szokásos jelzésekig nagy fokozaton forraltam, aztán mérsékeltem a hőt (9/1) és 1 órán át főztem a kocsonyát, utána hagytam, hogy magától essen vissza a pöcök. A húsokat kiszedtem, a körmöket kicsontoztam, félretettem a mai rántott sertéslábhoz szánt 4 fél körmöt,

kicsontozott, vajpuha felezett sertéslábak

a többi húst kis salátás tálakba és teáscsészékbe osztottam, majd rászűrtem a levet. 12 adag lett. (Mostanában soha nem bírtunk megenni egy egész tál kocsonyát, csak felet. Arra gondoltam így nem kell maradékot visszarakni. Ha esetleg mégsem elég egy kisebb adag, akkor kettőt, vagy akár hármat is lehet enni belőle.) Kihűlés után folpackkal egyenként lefedtem és hűtőbe pakoltam. Ma reggel azt reggeliztem. Kiborítás előtt a tetején lévő zsírt leszedtem, a bögrét néhány másodpercre mikróba tettem, aztán késsel körben elválasztottam a kocsonyát a bögrétől és kistányérra borítottam.

Tegnap ebédre, amikor már főtt a kocsonya és a pörkölt is szalonnás-hagymás resztelt sertésmájat készítettem, a mai a rántott májnak való szeletek levágása után visszamaradt darabokból.

A szalonnás-hagymás májhoz ezeket használtam: 12 dkg bőre nélküli, kis darabokra vágott füstölt szalonna, 2 nagy fej hagyma, kb. fél kiló csíkozott sertésmáj, őrölt bors és só ízlés szerint

A szalonnát kiolvasztottam, ráraktam a hagymát, üvegesre pároltam, bele a csíkozott máj, néhány perc sütés, amikor a beleszúrt fogpiszkáló nyomán már nem folyt véres lé, kész volt. Sóztam, borsoztam, és máris tálaltam pfepperoni paprikával és friss kenyérrel, mert köretre már sem erőm, sem időm nem futotta.

Este egy finom kivis gyümölcssalátát is összedobtam, a nehéz ételek után üdítően hatott.
Volt benne 2 banán, 1 körte, 1 alma, 6 kivi, 2 narancs, 1 citrom leve, 3 evőkanál akácméz.

Szalonnás kelbimbó, zöldségkrémleves

Nekem annyira hiányzott már egy kis zöldség, hogy tegnap szinte letargiába estem a zöldséghiányom miatt. Este tévézés közben eszembe jutott, hogy legutóbb vettem én egy kiló kelbimbót! A hűtő zöldséges fiókjában meg is találtam. Egyből gondolkodni kezdtem, hogy mit kellene belőle készíteni, és már legszívesebben az este el is követtem volna. Aztán mégis inkább meghagytam mára. Ma megtisztítottam a kelbimbót, 1 szál sárgarépát, fél-fél petrezselyemgyökeret és paszternákot, egy zellerszárat, egy hagymát, aztán fazékba pakoltam. A kelbimbót kettévágva, a gyökérzöldségeket hosszában félbevágva, a hagymát felaprózva. Felöntöttem 1 liter forró vízzel, tettem bele egy fehér kanál sót,  két kávéskanál fokhagyma granulátumot és fedő alatt kb. 20 perc alatt puhára főztem a kelbimbót. Egy kis Zepter tepsit vékonyan kikentem olajjal, a megfőtt kelbimbót jól lecsepegtetve átszedtem a tepsibe, megpergettem sóval, és pici fokhagyma granulátummal is megszórtam, aztán két tojást összeturmixoltam 2 evőkanál 20 %-os tejföllel és két csipet sóval, ezzel a habarással öntöttem le a kelbimbót. A tetejére terítettem 4 szelet bevagdosott erdélyi szalonnát meg 6 szelet kettévágott bacont, beraktam a 180 fokra előmelegített légkeveréses sütőbe és szép pirosra sütöttem. 

A főzőlében visszamaradt néhány szem kelbimbót, zöldségeket, 1-1 evőkanál rétes liszttel és olajjal  összeturmixoltam (botmixerrel), pici sóval, fokhagyma granulátummal és chili porral utánfűszereztem, tettem bele 1 kávéskanál szárított petrezselyemzöldet és 1 evőkanál tejfölt, jól kiforraltam és máris tálalhattam.

Nagyon jól esett ez a csupa zöldség ebéd. A fiúk természetesen meg sem kóstolták, Apa már reggel kifejtette, hogy ennek az ételnek gondolatnak kellene maradni. Ők gulyáslevest ettek, utána meg hideget keresgéltek a hűtőben. Nem tudják mit hagytak ki. Ha megkóstolnák, biztos, hogy nekik is ízlene, mert isteni finom.

Gulyásleves, pogácsa

 Tegnap (csütörtökön) vacsorára még mindig hétvégi ételt hasznosítottam újra, a marhapörkölt maradékát, kb. 1,5-2 adag pihent még a hűtőben kocsonyásra dermedve. Ennek felhasználásával a már régebben leírt módon készült gulyás leves. Megpucoltam 2 sárgarépát, 1 petrezselyemgyökeret, 2 nagyobb krumplit, 1 hagymát. A hagymát felapróztam, a zöldségeket kb. azonos méretű darabokra vágtam. Pici olajon mindent megdinszteltem, megszórtam egy fehér kanál fűszerpaprikávala, és azonnal felöntöttem 1,5 liter forró vízzel. Sóztam, és kevés őrölt köménnyel is ízesítettem. Ezt a hamis gulyást főztem először puhára, aztán hozzáöntöttem a marhapörkölt felforralt maradékát. Összerottyantottam, aztán egy kevés nokedlit főztem bele (két tojásból, csipet sóval, annyi liszttel, amennyit felvett, hogy ne legyen túl kemény, de szét se essen - kicsit kemény lett). Néhány perc forralás után forrón tálaltam. A tegnapelőtt sütött pogácsából maradt még egy-egy tányérral, abból ettünk utána második fogásként.

Káposztás és libatepertős pogácsa

 Az este valahonnan egy katicabogár került az étkezőnkbe. Először a  lámpa körül repkedett nagy bőszen, aztán az asztalon landolt. Apa lefényképezte, aztán áttettük a virágokra, hátha életben marad.

Káposztás és libatepertős pogácsa

Káposztás és libatepertős pogácsa

 Ma nagyon szerény, maradékeltüntetős ebédünk volt, a fiúk dolgoztak, így csak Apával ketten ettünk itthon. A sült tarja köreteként szolgáló hagymás krumpliból meg a marhapörkölt tésztaköretéből ma krumplis tésztát kreáltam, nem zavart bennünket, hogy nem a hagyományos kockatésztás. Teflon serpenyőben pici olaj hozzáadásával jól összesütöttem a kétféle köretet, jó kis második fogás lett belőle. Első fogásnak tojásos levest rittyentettem. Hiába volt ma enyhébb az idő, én úgy fáztam egész délelőtt, mint egy elázott vadászkutya. Szükségem volt egy jó forró levesre, de nem tudtam több időt rászánni, így ezt az egyszerűt választottam. Az ebéd főzési ideje így nem volt több 15-20 percnél. 

 Délután volt egy kis szabadidőm, hát pogácsát sütöttem. A fiúk már jó ideje mondogatják, hogy süssünk tepertős pogácsát, én meg nagyon kíváncsi voltam a még soha nem próbált káposztás pogácsára, hát kerestem a neten egy jó káposztás pogácsa receptet. Meg is találtam Limaránál. De nem mertem egy kiló lisztből készült tésztát káposztás pogácsának fölhasználni, ezért kétfelé osztottam a tésztát és az egyik felét libatepertő krémmel hajtogattam meg, a másik felét meg párolt káposztával

A tészta hozzávalói:

1 dl tej, 1 teáskanál cukor, 1 csomag (5 dkg) friss élesztő, 1 kg finom liszt, 50 dkg vaj (én egy tégla Rama margarint használtam helyette), 1 tojás, 1 pohár tejföl (375 g), 2,5 fehér kanál só, 3-4 evőkanál fehér bor.   

 A káposztás tölteléhez: 1 kis fej káposzta nagy lyukú reszelőn lereszelve, kevés olaj, 1 teáskanál cukor, só és őrölt fekete bors ízlés szerint.

A libatepertős töltelékhez: 25 dkg libatepertő MixSy kis tálkájában finom krémmé turmixolva, só és őrölt feketebors ízlés szerint.

A tejet meglangyosítottam, feloldottam benne a cukrot, belekevertem 2 evőkanálnyi lisztet, és belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. Közben a lisztet tálban összemorzsoltam a felkockázott margarinnal és sóval. Mélyedést készítettem a közepébe, és beleöntöttem a felfutott élesztőt, belekanalaztam a tejfölt, beleütöttem a tojást és hozzáöntöttem a bort. Először a tálban, aztán lisztezett tiszta asztallapon jól kidolgoztam, aztán tálba raktam, folpackkal letakartam és a hűtőbe tettem. 

Egy kis fej káposztát lereszeltem, kevés sót tettem rá, meg egy teáskanál cukrot és megpirítottam. Közben őrölt borssal is alaposan megfűszereztem. Amikor megpirult a káposzta a lábast hideg vízbe állítottam, hogy hamarabb kihűljön.  

A libatepertőt kisebb darabokra vágtam, a MixSy kis tálkájában 3-4 adagban krémmé mixeltem, sóztam, borsoztam.

Amikor a töltelékekkel kész voltam kb. (25-30 perc), kivettem a hűtőből a tésztát, kétfelé osztottam, mindkét tésztát kb. 5 mm vastagra nyújtottam, az egyiket tepertőkrémmel a másikat a kihűlt káposztával kentem meg, aztán hajtogattam. 

Libatepertő krémes (a káposztásat elfelejtettem lefényképezni)

káposztás és libatepertős az első hajtogatás után

második hajtogatás után

A tepertőset úgy mint a bejglit, aztán a két végét aláhajtottam, a káposztásat laposan háromba, aztán ellenkezőleg még háromba. 20-25 perc pihentetés következett, majd újabb hajtogatás. Megint 20-25 perc pihentetés, nyújtás kb. 2 cm vastagra, berácsozás, szaggatás kb. 4,5 cm-es pogácsaszaggatóval.

káposztás

libatepertős

A potyadékokat nem gyúrogattam hosszasan, épp csak összefogtam (legalsó sorban). 

libatepertős és káposztás

 Sütőpapírral bélelt sütőlemezre rakosgattam, tojással megkentem és 180 fokos, légkeveréses sütőben 23-25 perc alatt szép pirosra sütöttem. Egyik tepsit a legalsó, másikat alulról a negyedik sínre tettem, kb. fél időben a két tepsit megcseréltem.  . 

káposztás és libatepertős

 Nagyon finom lett mindkét fajta pogácsa.

káposztás

libatepertős

Majonézes céklasaláta

Emlékeimben ma felmerült a képe a majonézes céklasalátának, amit valamikor, valamelyik gasztroblogon láttam, - szép sötétrózsaszín masszás valami volt. A színén kívül nem ragadott meg más. De most, miután a hét végén készített céklasalátám legutolsó darabkáit is mind befaltam tegnap, és a hűtőben volt még két megfőzött, megtisztított cékla, azon gondolkoztam, mit lehetne vele kezdeni. Javaslatokat nem kaptam, ezért gondolkodni kezdtem, és akkor jött a majonézes változat gondolata. Persze azért óvatos duhaj voltam, először levágtam egy szeletkét a főtt céklából, kicsit megsóztam,  nyomtam rá egy csepp majonézt, és megkóstoltam. Hmmmm... egész finomnak éreztem. Gyorsan összevágtam a két céklát, egy csészében összekevertem 3 evőkanál majonézt fél citrom levével és pici sóval, és a céklára öntöttem. Elkevertem, újra megkóstoltam, és nagyon ízlett!! Nem is tudtam abbahagyni,csak egyre kóstolgattam, aztán eszembe jutott, mi lenne, ha reszelnék rá egy kis diót is - ha már lúd legyen kövér. Bár már alig volt a tányéron cékla, ráreszeltem két fél dióbelet és újra megkóstoltam és megkóstoltam, és így is nagyon ízlett. Úgy megkóstoltam, hogy a végén majdnem szó szerint még a tányért is kinyaltam. Nem gondoltam volna, hogy így be fog jönni a majonézes cékla, első látásra idegenkedtem tőle, pedig milyen gyönyörű szine volt. Tényleg igaz, hogy csak kép alapján nem lehet eldönteni, hogy egy ételnek milyen az íze. Én nem gondoltam volna anno, azt a képet nézve, hogy az nekem ízlene, és közben nagyon is!

Újra elgondolkodtam...

Nézegettem a blogom régi bejegyzéseit. A mai napon, új bejegyzésem eddig nem született, mert melegszendvicsen kívül nem készült más a konyhámban, annyi étel maradt teganpról-tegapelőttről. Valamikor a blog írásának kezdetén  született bejegyzésemet olvasva úgy éreztem, ezek a kérdések ma is aktuálisak. Ezért most bemásoltam ide, talán most többen olvassák, mint akkor.... . Talán lesz néhány kommentelő, aki elmondja a véleményét, még akkor is, ha - érzésem szerint - nem számítok a szó legszorosabb értelmében vett gasztrobloggernek. ( Talán mert csak azt írom le a blogban, hogy miket főzök nap mint nap. Lehet, hogy át kellene nevezni a blogot, gasztronapló helyett főzőnaplónak. Lehet az is baj, hogy felvállalom, hogy a főzéshez használok ételízesítőt, fokhagyma granulátumot, vagy leveskockát. Olyan, mintha a gasztrobloggereknek és az ínyenceknek ezek szitokszónak számítanának.) Nem vagyok szakács, csak egyszerű háziasszony, de már fiatal lányként igyekeztem elsajátítani a főzés tudományát, hogy családomat finom friss ételekkel, jól tudjam tartani. A két évvel ezelőtti bejegyzésemet  ma is aktuálisnak gondolom, csak az első kérdében egészíteném ki a mondatot így: "a megszokott  hagyományos magyar  ételekhez ragaszkodnak leginkább".

Elgondolkodtam...

Mostanában sok gasztroblogot olvasok. Érdekesek, de... Felmerült bennem néhány kérdés!!

• Csak az én családom ilyen fanatikus, hogy a hagyományos magyar ételekhez ragaszkodnak leginkább?
• Kíváncsi lennék, hogy az átlag magyar háziasszony hányféle étel közül választ, amikor ételt készít a családjának, ha olyat akar főzni, amit biztosan megesznek?
• Hányan próbálkoznak olyan ételekkel, amit még soha nem ettek?
• Hányan engedhetik meg maguknak, ha valami "nem jön be", akkor  kidobják, és mást készítenek helyette? 
• Hányan lehetnek, akiknek sajnos még hideg étel sem  jut az asztalra, nemhogy meleg? 
• A fiatalok már nem érdeklődnek az olcsó, hétköznapi ételek után, amiken mi felnőttünk, csak bizonyos külföldi, bonyolult, vagy a gyorséttermi kaják „jönnek be” nekik?

Én úgy gondolom, olyan ételt kell főzni, ami nem hiábavaló erőfeszítés, amit szívesen fogyaszt a család, és nem kerül kidobásra. Mi is szeretjük a pizzát és a hamburgert, szeretjük az olaszos ízeket, kóstoltuk már más konyhák  ízeit is, de ITT élünk. Ezen az éghajlaton, az adott körülmények között. És megvannak a hagyományaink. Szerintem ezeket kell ápolni és fenntartani, mert a hagyományos magyar konyha  az  igazi  HUNGARIKUM!

 

Közzétéve ennyi ideje: 4th January 2011, szerző: María

 

Zserbósabb muffin - kísérlet :)

Csak izgatta a fantáziámat az a bizonyos zserbósabb muffin, ezért ebéd után, amikor a család szuszókálni ment :) bevettem magam a konyhába kísérletezni. A múltkor már vázolt elképzelésem szerint próbáltam a zserbósabb muffint megalkotni. 

Ezeket használtam hozzá: 

Száraz alkatrészek:  15 dkg darált dió, 15 dkg rétes liszt, 1 citrom és 1 narancs reszelt héja + az utolsó  pillanatban 3 evőkanál baracklekvár

Nedves alkatrészek: 15 dkg Flóra margarin, 10 dkg kristálycukor, 2 nagy házi tojás (az egyik kétszékű volt, így olyan volt, mintha 3 kis tojást használtam volna), 3 evőkanál baracklekvár

A tetejére tettem még: 1-1 darabka étcsokit, 1-1 darabka sütésálló baracklekvárt, 1-2 darab cukrozott narancshéjat

Ahogy kell, külön tálban összekevertem először a száraz alkatrészeket a baracklekvár kivételével, aztán a maragarint kikevertem a cukorral, hozzákevertem a tojásokat, végül a baracklekvárt. Mielőtt a kétféle anyagot összekevertem volna, akkor tettem a száraz anyagokhoz is 3 evőkanál baracklekvárt. A masszát 12 adagos, papírkapszlival bélelt muffinsütőbe adagoltam, miden muffin tetejébe nyomtam egy darabka étcsokit, egy-két darab cukrozott narancshéjat, és egy-egy darabka sütésálló baracklekvárt. 180 fokra előmelegített sütőben sütöttem 25 percig, de az utolsó 5 percben a hőt 160 fokra mérsékeltem, mert már nagyon pirult a teteje. Nagyon finom lett, sokkal szaftosabb, mint a múltkori, de még mindig nem elég zserbós ízű. 

A Férjem erre azt mondta: "Hagyd már azt a zserbót. Ez nem zserbó, hanem muffin. Ez így jó, ahogy van, de sose lesz belőle zserbó" - úgy tűnik a pasik gyorsan megmondják a tutit :D!

Mai ebédünk: Csontleves grízgaluskával, marhapörkölt

Az ebéd egy részét - a csontlevest - még tegnap előre megfőztem, nagy fazékban, hagyományosan, sok zöldséggel a tarja csontjából, így ma sokkal könnyebb dolgom volt. Ma csak gyorsan összevágtam a marhalábszárat, hagymát, és Zepter edényben, de teljesen hagyományosan odatettem a marhapörköltet főni. Utána még volt időm blogolni is, aztán visszatértem a konyhába, elkészítettem a gízgaluskát, leszedtem a zsírt a hűtőből elővett csontleves tetejéről, felforraltam, tálra szedtem a húsokat és zöldségeket, a levet átszűrtem, amikor újra forrt, beleszaggattam a grízgaluskát kb.fél teáskanálnyi méretűeket (hosszra egy, széltére fél teáskanálnyiakat). Fedő alatt, takarékon főztem 20 percig, hogy a közepe is rendesen átfőjjön, ezalatt legalább háromszorosára duzzadt, . Isteni lett :)!!

A grízgaluskát egy jó fél-háromnegyed órával a levesbe főzés előtt elkészítettem és folpackkal letakarva hűtőben tároltam, hogy legyen ideje a gríznek magába szívni a tojást. Ezeket használtam hozzá: 2 db tojás (M-es méretű), csipet só, kávéskanálnyi szárított petrezselyemzöld, pici őrölt bors, csipetnyi sütőpor, 6 evőkanál gríz. 

 A marhapörkölthöz sós-köményes burgonyát főztem köretnek.

Céklasaláta, sült tarja hagymás krumplival

Tegnap nem volt kedvem a blogoláshoz, de most pótolom. Olyan ételeket készítettem, amit már többször leírtam. Fűszeres tarjaszeleteket sütöttem (fűszerezése: só, őrölt kömény és bors, fokhagyma granulátum, chilipor - isteni csípős lett :D!), mellé hagymás krumplit főztem. 

Az egyetlen újdonság, amit életemben most készítettem először, a céklasaláta volt. A családban csak Legnagyobbikom és én esszük a céklát, a többiek idegenkednek tőle, mert túl piros - ahogy a brokkolitól meg a spenóttól is idegenkednek, mert azok meg túl zöldek. Az elkészítését túl macerásnak gondoltam a hosszas előfőzés miatt. Egyszerűbb volt megvenni a zöldségesnél egy fél kilót, vagy a Lidl-ben egy üveggel, ha éppen céklára vágytam. De mostanában többször láttam a tv-ben, hogy céklát készítettek, először Billnél, Sydney szakácsánál, aztán meg Jamie Oliver valamelyik 30 perces kaják műsorában, és "rákíváncsisodtam" :).  Tegnap vettem is öt szép példányt, és meg is főztem. A megmosott gumókat 1 liter vízben 1 fehér kanál sóval főztem meg Zepter gyorsfőző fedővel, szokásos jelzések után 20 perc alatt, aztán hagytam, hogy a pöcök magától essen vissza. Akkor lehűtöttem a céklákat, és megtisztítottam őket. Meglepően könnyen lejött a héja, még könnyebben, mint a héjában főtt krumplinak. Bill javaslatát követve gumikesztyűben dolgoztam, mert nem akartam, hogy piros legyen a kezem - igaz Ő a végén levetette a kesztyűt, mert túl ügyetlen volt benne. Három gumót szép vékonyra felszeleteltem, nagyon jó volt szeletelni, úgy siklott benne a kés, mint a vajban, vagy talán még jobban :D. Aztán salátaöntetet készítettem 3-4 evőkanál 10 %-os ecetből, 8 evőkanál vízből, 1 evőkanál olajból, kb. 1 kávéskanál sóból, 3-4 csepp folyékony édesítőből és kevés őrölt köményből. Ezzel ízesítettem meg a felszeletelt céklát. Jól elkevertem, és legnagyobb örömömre máris isteni céklasalátám lett. Két megfőtt céklát eltettem a hűtőbe, keresek rá valami jó receptet. Ha valakinek van ötlete, kérem írja meg.  

Érints meg...

Rejtély:)...

Krumplipürén sült virsli

Úgy tűnik a héten szalonnás-hagymás hangulatban vagyok, de valószínűbb, hogy azért készülnek ilyen ételek, mert ez van itthon. Ma olyan krumplipürés kedvem volt, eszembe jutott, milyen finom volt régebben az a gazdag krumplipüré, amit egy juhtúróval töltött, baconbe tekert húshoz készítettem. Most egyszerűbb étel készült hasonló körettel, mégis nagyon finom kis összeállítás kerekedett belőle. Volt még a hűtőben Szilveszterről elfekvőben egy csomag Pikok bécsi virsli, azt okoskodtam ki, hogy a feldarabolt virslit terítem  szalonnás-hagymás krumplipürére. Sajttal megszórom, néhány hajszálvékony füstölt szalonnával még "megdobom", aztán összesütöm.

Hozzávalók: kb. 12-14 szem kisebb krumpli tisztítva kockára vágva, só, 2 dl víz,  15 dkg erdélyi szalonna (bőre nélkül annyi) kis kockákra vágva, 1 nagy  fej felaprított hagyma, 2 evőkanál Flóra margarin, pici őrölt bors, néhány csepp olaj a tepsi kikenéséhez,  1 csomag (10 db) Pikok bécsi virsli, kb. 15 dkg trappista sajt durvára reszelve, néhány hajszál vékonyra vágott füstölt szalonna szeletke.

A legkisebb zepter gyorsfőzővel használható edényben odatettem a krumplit főni, szokásos jelzések után 7 percig. Közben felvágtam az erdélyi szalonnát és kiolvasztottam, majd hozzáraktam  a felkockázott hagymát  és üvegesre pároltam. A krumplit az alatta maradt kis főzőlével összetörtem, hozzáöntöttem a  pörcös-hagymás szalonnazsírt, jól kikevertem, kellett még bele 2 evőkanál margarin, hogy kellőképpen krémes legyen. Pici őrölt borsot is szórtam rá. A tepsit kikentem néhány csepp olajjal, és belenyomkodtam a szalonnás-hagymás krumplipürét. Ráraktam a felkarikázott virslit, megszórtam sajttal, és néhány hajszálvékony szeletke sima füstölt szalonnát raktam rá. Ha van kimaradt krumplipüré, az ehhez az ételhez bátran felhasználható.

180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütöttem. Nagyon finom volt!! Legnagyobbikom kivételével mindenkinek tetszett. Bár Ő is megette amit kiszedett, de újabban rendszeresen kötözködik velem, ha valamit újítani próbálok. Ha rajta múlna 3 féle ételt ennénk egész életünkben. 

Csokis-diós muffin

Tegnap találtam ezt a receptet a Kapu Gasztro rovatában, egyébként a NoSalty-n jelent meg vicamami receptje, Zserbó muffin néven. Bár nem vagyok édesszájú, rögtön úgy éreztem, ki kell próbálnom, de végül ma reggelig sikerült magam türtőztetni.  Reggel aztán nem ment tovább,  nekiláttam. és csak kicsit változtattam rajta, mintha olyan nagy muffin-tudor lennék, pedig ez csak a második muffinom :D!

Hozzávalók:

száraz alkatrészek: 10 dkg darált dió, 15 dkg rétes liszt, 5 dkg kakaópor, 8 dkg darált étcsoki (nekem 52 %-os volt itthon) fél csomag sütőpor, kevés reszelt citromhéj

nedves alkatrészek: 15 dkg (Flóra) margarin, 10 dkg cukor, 2 nagy tojás (gondolom 3 kell, ha kicsik a tojások), 3 evőkanál baracklekvár

Ledaráltam 10 dkg diót és a darabokra tört étcsokit is a MixSy kis tálkás őrlőjével - persze mindkettőt több ütemben - , aztán sorban tálakba mértem a megfelelő mennyiségű alapanyagokat. Külön a szárazat, külön a nedveset. Elvegyítettem előbb a szárazat, aztán a margarint gépi habverővel alaposan kikevertem a cukorral, beleütöttem 2 nagy házi tojást, és én ebbe raktam a lekvárt is. Aztán a nedves anyagokhoz hozzáöntöttem a szárazakat, elkevertem és papírkapszlikkal bélelt 12 adagos muffinsütőbe osztottam a masszát.

Minden muffin tetejébe kanállal kis mélyedést csináltam és egy-egy teáskanál baracklekvárt tettem bele. 180 fokra állított légkeveréses sütőben 25 percig stöttem, aztán hagytam hülni, végül megkóstoltuk.

Finom lett, de biztos a darált csokinak és kakaópornak köszönhetően nagyon csokis. (Apa szerint viszont a csokiból soha nem lehet sok :)!!) Lehet, ha darabokban rakom bele a csokit az eredeti leírásnak megfelelően, akkor egészen más lett volna küllemre is, és jobban érződött volna a zserbóra jellemző íz. Így, hogy a csoki íze volt a domináns,  a neve inkább csokis-diós muffin lett. 

Azért nem adom fel, megpróbálkozom egy jobban zserbós ízvilágot is előcsalogatni valamikor. Kakaópor  nélkül, kicsit több dióval, több citromhéjjal, több lekvárral és csak a közepébe nyomok egy-egy kis kocka csokit :).

Paprikás-tejszínes csirkemell és gomba

 

Fél kiló csirkemell filéből és majdnem ugyanannyi gombából hasonló módon készítettem ma ebédet. 

A paprikás-tejszínes  csirkemell hozzávalói: kevés olaj, 1 fej felaprózott hagyma, 50 dkg csirkemellfilé csíkokra vágva, 1 csapott fehér kanál só, 1 evőkanál rétes liszt, 1 fehér kanál fűszerpaprika,  5-6 dl forró víz, 1 dl tejszín, 1 evőkanál 20 %-os tejföl. 

A gombánál is ugyanezek a hozzávalók, és ugyanaz a készítés menete is, csak a hús helyett 50 dkg tisztított, felszeletelt gomba kell hozzá.

Kevés olajon üvegesre pároltam egy nagy fej felaprított hagymát, majd a csirkemell csíkokat is rádobtam, és fehéredésig sütöttem. Megszórtam sóval, és pároltam pár percig, amíg a kioldódó nedv teljesen eltűnt alóla, "zsírjára sült". Ekkor megszórtam liszttel, amit lepirítottam kicsit, majd fűszerpaprikával is jól elkevertem, de már öntöttem is hozzá az előre odakészített forró vizet, hogy meg ne égjen a paprika. Hozzáöntöttem a tejszínt, majd belekevertem a tejfölt is, és alaposan kiforraltam a paprikás-tejszínes csirkét, és az ugyanilyen módon készített gombát is. 4 tojásos szarvacska tésztát főztem hozzájuk. Levest nem kellett főznöm, mert volt még zellerkrémleves és tejfölös krumplileves is a hűtőben, csak alaposan fölforraltam mindkettőt.

 

 

Gombás-sonkás rántotta

Általában piritóst szoktunk reggelizni valamilyen rávalóval, de vannak olyan reggelek, amikor egy finom rántotta vagy tükörtojás kell, hogy jobban induljon a nap. A mai reggel is ilyen volt. Apának hagymás-sonkás rántottát sütöttem, magamnak hagymás-sonkás-gombásat. A fiúk nem kértek, mert rohantak. 

Apáéban volt pici olajon megdinsztelt fél fej apróra vágott hagyma, 3 vastagabb szelet sonka csíkokra vágva, 3 tojás kevés sóval elhabarva. 

Az enyémben ugyancsak pici olaj, a hagyma másik fele, 3 kis gomba, felszeletelve, csipetnyi só és bors, egy vékony szelet sonka csíkokra vágva és ugyancsak 3 tojás kevés sóval elhabarva. Csak a gombás-sonkásról készült kép, mert mire elkészültem vele, Apa az Övét már megette :).