2013. január 14., hétfő

Újra elgondolkodtam...

Nézegettem a blogom régi bejegyzéseit. A mai napon, új bejegyzésem eddig nem született, mert melegszendvicsen kívül nem készült más a konyhámban, annyi étel maradt teganpról-tegapelőttről. Valamikor a blog írásának kezdetén  született bejegyzésemet olvasva úgy éreztem, ezek a kérdések ma is aktuálisak. Ezért most bemásoltam ide, talán most többen olvassák, mint akkor.... . Talán lesz néhány kommentelő, aki elmondja a véleményét, még akkor is, ha - érzésem szerint - nem számítok a szó legszorosabb értelmében vett gasztrobloggernek. ( Talán mert csak azt írom le a blogban, hogy miket főzök nap mint nap. Lehet, hogy át kellene nevezni a blogot, gasztronapló helyett főzőnaplónak. Lehet az is baj, hogy felvállalom, hogy a főzéshez használok ételízesítőt, fokhagyma granulátumot, vagy leveskockát. Olyan, mintha a gasztrobloggereknek és az ínyenceknek ezek szitokszónak számítanának.) Nem vagyok szakács, csak egyszerű háziasszony, de már fiatal lányként igyekeztem elsajátítani a főzés tudományát, hogy családomat finom friss ételekkel, jól tudjam tartani. A két évvel ezelőtti bejegyzésemet  ma is aktuálisnak gondolom, csak az első kérdében egészíteném ki a mondatot így: "a megszokott  hagyományos magyar  ételekhez ragaszkodnak leginkább".

Elgondolkodtam...

Mostanában sok gasztroblogot olvasok. Érdekesek, de... Felmerült bennem néhány kérdés!!
  • Csak az én családom ilyen fanatikus, hogy a hagyományos magyar ételekhez ragaszkodnak leginkább?
  • Kíváncsi lennék, hogy az átlag magyar háziasszony hányféle étel közül választ, amikor ételt készít a családjának, ha olyat akar főzni, amit biztosan megesznek?
  • Hányan próbálkoznak olyan ételekkel, amit még soha nem ettek?
  • Hányan engedhetik meg maguknak, ha valami "nem jön be", akkor  kidobják, és mást készítenek helyette? 
  • Hányan lehetnek, akiknek sajnos még hideg étel sem  jut az asztalra, nemhogy meleg? 
  • A fiatalok már nem érdeklődnek az olcsó, hétköznapi ételek után, amiken mi felnőttünk, csak bizonyos külföldi, bonyolult, vagy a gyorséttermi kaják „jönnek be” nekik?
Én úgy gondolom, olyan ételt kell főzni, ami nem hiábavaló erőfeszítés, amit szívesen fogyaszt a család, és nem kerül kidobásra. Mi is szeretjük a pizzát és a hamburgert, szeretjük az olaszos ízeket, kóstoltuk már más konyhák  ízeit is, de ITT élünk. Ezen az éghajlaton, az adott körülmények között. És megvannak a hagyományaink. Szerintem ezeket kell ápolni és fenntartani, mert a hagyományos magyar konyha  az  igazi  HUNGARIKUM!
 
Közzétéve ennyi ideje: , szerző:
 

2 megjegyzés:

  1. Bár nem az igazán kezdő háziasszony vagyok, de még fiatalnak vallom magam :)
    Én a hagyományos ételeket részesítem előnyben,sok ételt hasonlóan főzök mint te.
    10 évig éltem együtt a párommal. neki nagyon nem lehetett azt mondani, hogy nincs friss meleg étel vacsorára. Mióta egyedül élek, azóta nem főzök minden nap, és akkor is főleg leveseket, főzelékeket vagy olyan ételeket amit akár három alkalommal is meg tudok enni egymás után. Kidobni semmit nem dobok, legfeljebb átalakítom, vagy lefagyasztom. Magamnak már csak azt főzöm amit szeretek, így eshet meg az, hogy a bableves amit azelőtt heti szinten főztem, fél éve nincs az asztalomon, viszont helyette van hetente minimum egyszer főzelék. Azok a gasztroblogok ahol sok kuriózum kerül az asztalra feltehetőleg nem 120ezer nettóból élnek, amiből albérletet is fizetnek. Mégis, elmondhatom magamról, hogy nem éhezem.
    Szeretem a blogodat, bizony szomorú is vagyok mikor nem születik bejegyzés.
    Remélem az fel sem merült benned mint opció, hogy befejezd.
    Ötletelőnek is jó, hiszen a heti menüsor összeállításában is segíthet :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Pitz! Nagyon örülök a hozzászólásodnak igy én is kicsit többet megtudhattam Rólad. Sajnos néha elfog a bizonytalanság a többi blogot olvasva, a sok süti és különleges étel láttán, hogy én csak azt hozom, amit épp aznap készítettem - esetleg többedszer. Ilyenkor kétségek gyötörnek, hogy tényleg elég-e ez egy bloghoz. Aztán arra gondolok, hogy a gyerekeim vagy a feleségeik fölhasználhatják a receptjeimet, ha már nem leszek. Amíg az internet működik ott lesznek az általuk szeretett ételek a világhálón, bármikor, bárhol elérhetően. A kisunokáim is visszanéhzetik ha nagyok lesznek, hogy milyenek édesek voltak, amikor picik voltak. Ez megnyugtat, hogy talán mégsem hiábavaló az egész. És fel sem merült bennem a befejezés, de nagyon jólesik a biztatás :) Köszönöm :)!!

    VálaszTörlés