Unokák

A héten valamelyik nap skype-oltunk az Unokákkal. Nagyon örültünk, mert mostanában kicsit ritkábban beszélgetünk. Kevesebb idejük van, mióta Tomika oviba jár. Ráadásul néha úgy benne van az angolul beszélésben, hogy velünk is csak úgy hajlandó beszélni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy két legjobb barátja az oviban lengyel származású, akik egymás közt lengyelül beszélnek, úgy tűnik Tomikám bónuszként még lengyelül is megtanul az oviban, mert néha nagyon lengyelnek hangzó dolgokat mond. Menyem is megerősítette, hogy az nem angol, tele különböző hássalhangzó torlódásokkal, ami a lengyel nyelvre jellemző. Ezzel együtt  mindig nagyon örülünk, amikor láthatjuk a kis Drágáinkat. Az elmúlt alkalmakkor már láthattuk, hogy Ádámka néhány lépést önállóan is megtett már, és nagyon édesek voltak, amikor Tomika kézenfogta Ádámkát és együtt sétáltak, megmutatva, hogy Ádámka milyen ügyesen jár már. Kár, hogy videót nem tudok felvenni, és feltenni, hogy örök emléknek megmaradna milyen édesek együtt. Néhány képet sikerült készíteni róluk, igaz nem valami jó minőségű képek, de azért látszanak a kis Drágáim rajtuk. Aranyosak, mert ilyenkor néha odaülnek az asztalhoz, és úgy beszélgetünk. Ádámka az asztalnál szépen eljátszogat valamivel, Tomika meg vagy rajzol közben, vagy egyszerűen csak beszélgetünk, ha van idejük, akár egy órán át is. Ezek a legszebb percek az életünkben - a Kicsik ugyanis Tatának is szoktak kiabálni, hogy jöjjön Ő is skype-olni, ha éppen otthon van :)!