Tegnap teljesen ötlettelen "antifőzős" napom volt, de valamit mégiscsak
össze kellett ütni ebédre. Volt a hűtőben egy csomag bolti friss leveles
tészta, amit eredetileg valami zöldséges rétesnek vagy táskának
szántam, de tegnap olyan semmilyen hangulatban voltam, hogy egyszerűen
csak hosszú csíkokra vágtam, megsóztam és megszórtam szezámmaggal, amit
kicsit bele is nyomkodtam, hiszen a rudak nem voltak semmivel megkenve,
ezzel a módszerrel próbáltam rajtuk marasztalni az apró magocskákat.
Aztán sütőpapírral bélelt
sütőlemezekre sorakoztattam és megsütöttem a szuper hosszú rudakat. Olyan gyorsan megsültek, hogy egyik
pillanatban még fehérek voltak, mire fordultam egyet, már majdnem
megégtek. Apát nem hozta nagyon lázba a sós rudak ötlete második fogásként, ezért a
leves után inkább pirítóst evett zöldségekkel, de így legalább
Legkisebbikemmel kedvünkre lakmározhattunk a pehelykönnyű, isteni finom ropogós sós rudakból.
Az első fogás egy egyszerű krumplileves lett, amiből most kihagytam a tejfölös habarást, de így is elfogyott az utolsó cseppig - igaz az utolsó tálkával Apa uzsonnára ette meg.
Várakozási idő az ebéd után 3 óra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése