A tegnap délután megfőzött kocsonya ma reggel került asztalra. Mindig izgalommal várom (még ennyi év után is), hogy milyen lett a végeredmény. Mondhatom nagyon finom lett, bár Párom szerint pici sót még elbírt volna, (persze ez csak azokra vonatkozik, akik kicsit sósabban esznek, mint Ő). A megdermedt kocsonyáról egy teáskanállal óvatosan leszedtem a zsírt, kevés chiliporral megszórtuk, mert szeretjük a csípős ízt, kenyeret pirítottunk, és már ettünk is. Párom egy egész tállal meg bírt kóstolni, én csak egy féllel. Nem kellett csontokat vadászni benne, ami külön tetszett.
Még néhány kép a kocsonyáról. Az utolsó, a legnagyobb tálat tányérra borítottam, úgy osztottuk el. Nagyon tetszett, ahogy a fény átsütött a kocsonyán :). Olyan volt, mint a borostyán!!
Nagyon guszta lett! Itt nyelek a képeid előtt...ezt ehetném, kevés barna kenyérrel és citromlével. :o)))
VálaszTörlésImádom a kocsonyát, jöhetne belőle egy adag nekem is!
VálaszTörlésMehetek?!? Chilipor helyett én pár csepp ecettel szeretem. A sót meg könnyű hozzáadni utólag, de elvenni belőle...
VálaszTörlésIlléskrisz-köszi, bár ha még melegen lezsíroztam volna, biztos még szebb lenne, de nagyon finom volt :)
VálaszTörlésLilla - oké :)
Anazar - hát persze - oké, - így van!
Sajnos nem szeretem, senki sem szereti nálunk, így nem is készül. De anyukám mindig főzött és ugyanígy nézett ki. Érdekes, a páromnak is mindig minden sótlan, ami nekem már hetetlen, az neki pont jó:)
VálaszTörlésGuszta így is. Nem írtad, hogy miből készült. Szeretem, de nem vagyok igazi kocsonya evő. Főleg a színhúsból készültet kedvelem, a köröm, bőr stb. nem igazán nyerő nálam.
VálaszTörlésNézz be hozzám.
Hobbychef - a recept kettővel előbb olvasható, belinkeltem. Jövök :)!!
VálaszTörlés