Úgy tudom, az igazi Cordon bleu ("Kordon blő") borjúhúsból készül, sajnos nekem most "csak" pulykamellem van itthon, úgyhogy abból készítettem legkissebbik fiam kedvenc ételét. A pulykamellből vékony szeleteket vágtam, kivertem. Mindegyik tölteni való mellre (ami kb 3-szor akkora, mint egy normál rántott hús, hogy meg lehessen tölteni, összehajtani és megtűzni is panírozás előtt) 3 szelet leheletvékony sonkát számítottam, és 2 szelet trappista sajtot. A hússzeleteket nem sóztam meg a klopfolásnál, csak közvetlenül töltés és panírozás előtt. A tölteléket úgy csináltam, hogy a három szelet sonkával szinte kibéleltem az egész hús belső felületét, középre beraktam a két szelet sajtot úgy, hogy a hús összehajtása után éppen egymásra kerüljenek. Aztán a hajtogatott husi három oldalát összetűztem hústűvel, hogy ne tudjon kifolyni a sajt. Ezután jött a panírozás, amit a szokásos sorrendben végeztem, liszt, picit sózott tojás, és morzsa. A húsokat nem túl forró olajban sütöttem, fedő alatt, hogy biztosan jól átsüljenek. Amikor a töltött húsok elkészültek, megsütöttem a síma rántott pulykamellet is, mert nem mindenki szereti a családban a cordon bleu-t. Közben krumplit is sütöttem, és megmelegítettem a tegnap kimaradt párolt rizst, ezekkel tálaltam a sonkával-sajttal töltött, és sima rántott pulykamellet. Mindíg félek a töltött husik készítésénél, hogy belül is biztosan jól átsüljenek, ezért inkább mindíg egy árnyalattal sötétebbre sütöm, nehogy véletlenül nyers maradjon. A mai is nagyon szépen átsült, nagyon finom lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése