Fánk

Fánk - baracklekvárral

Szerencsére volt "pót"  második fogás, mert fánkot is sütöttem. Ennek a receptjét  a régi, Horváth Ilona féle szakácskönyvből lestem ki még anno..., de azóta sem vesztett az értékéből. Szerintem, és a családom szerint is nagyon finom fánk kerekedett ki belőle.

Hozzávalók:

• 1 kg finom liszt


• kb.5-6 dl tej


• 10 dkg porcukor


• 2 csomag szárított élesztő /mindig ilyet tartok itthon, mert sose tudom előre mikor kellhet :-)/


• 10 dkg vaj


• 4 tojás sárgája


• 2 csipet só


• olaj a sütéshez


• lekvár


• vaníliás porcukor

Kb. 3 dl tejet 2 evőkanál porcukorral kissé megmelegítettem a mikróban, vigyázva, ne legyen túl meleg, majd beleraktam a szárított élesztőt, és megvártam, hogy felfusson. Közben megmelegítettem egy nagy műanyag tálban a kiló lisztet is, ugyancsak a mikróban. Felütöttem a 4 tojást, különválasztottam a  sárgáját, mert most csak az kellett.  A meleg liszthez hozzáadtam a két csipet sót, a maradék porcukrot, a felfuttatott élesztőt, a vajat, a tojások sárgáit és annyi tejet, hogy szép sima kelt tésztát kapjak. Jól kidolgoztam, és meleg helyen duplájánál nagyobbra kelesztettem.

A tiszta asztallapot olajjal vékonyan megkentem, kiborítottam a tésztát, és az olajos asztallapon dolgoztam tovább. A kezemmel ellapigattam  tésztát, pohárral kiszaggattam, a fánkok tetejét is megkentem kis olajjal, és hagytam kelni még néhány percig. (Szerintem jobb így, mintha liszteznék, mert így a sütőolaj sincs tele égett liszttel, és így a tészta sem szárad ki.) 

Kelés után kissé "meghúzgáltam" a fánkokat, és közepesen forró olajban sütöttem meg,  az első oldalát fedő alatt, a másik oldalát fedő nélkül, majd törlőpapírral bélelt tálra szedtem, hogy a felesleges olaj lecsöpöghessen. Minden mélyedésbe egy teáskanál baracklekvárt raktam, és vaníliás cukorral kevert porcukrot szitáltam rá. 34 darab se túl kicsi, se túl nagy fánkom lett.